A szennyvíziszap, amely hasznot is hozhat
Évente 250 000 tonna szárazanyag-tartalmú szennyvíziszap keletkezik Magyarországon (OVF, 2015), és ez a szám a szennyvíztisztítás kiteljesedésével párhuzamosan nő. A legtöbben még mindig kellemetlennek, sőt veszedelmesnek tartják a szennyvíztisztítás melléktermékét, holott a szakértők már rég nem hulladékként tekintenek erre az anyagra. Van, ahol foszfort vonnak ki belőle, hogy műtrágyaként hasznosuljon, vagy építőanyagokba keverik, máshol zöld hidrogént állítanak elő belőle, amivel akár egy személyautó tankját is meg lehet tölteni. De melyik megoldás éri meg igazán, és melyik csupán érdekes kísérlet? Az alábbiakban számba vesszük a lehetőségeket – előnyöket, hátrányokat és az egyes megoldások gazdasági hasznosságát, létjogosultságát.
Nem hulladék, hanem nyersanyag
A szennyvíztisztítás során a mikroorganizmusok elvégzik a piszkos munkát: saját táplálékukként elfogyasztják a szerves és szervetlen szennyezők döntő részét, majd elhalva felesleges tömegként – iszapként – elválaszthatóvá válnak a megtisztított víztől. Az elhalt mikroorganizmusokból álló iszap tele van hasznosítható szerves anyaggal, nitrogénnel, foszforral, sőt értékes nyomelemekkel. Ugyanakkor többnyire nehézfémeket, kórokozókat, gyógyszermaradványokat és – a W4 korábbi cikkeiben részletesen tárgyalt – mikroműanyagokat is tartalmaz. Ez a kettős jellemző határozza meg az egész hasznosítási vitát: az iszap egyszerre kincs és gond.
Az EU tagállamaiban a szennyvíztisztítók működési költségének 20–50%-át az iszapkezelés teszi ki. Amit eddig tehernek láttak, arra egyre több országban tekintenek befektetési lehetőségként. Az alábbiakban hét megközelítést vizsgálunk meg – a hagyományostól a legmerészebb újdonságokig.
Egy országos svájci felmérés egymás mellett próbálta ki a PFAS-mérés uniós iránymutatásban ajánlott módszereit, és kiderült, hogy a szennyvíz szerves fluorjának nagyobb részét egyik sem tudja megnevezni.
Európa rutinfeladattá teszi az antimikrobiális rezisztencia szennyvízben való mérését, miközben a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a kapott számok még nem mondják meg, hány embert érint, és mekkora a kockázat.
Egy 455 adatsort feldolgozó metaanalízis szerint a vizeletből és fekáliából előállított trágyák nem teljesítenek rosszabbul az ásványi műtrágyánál, így a kérdés már a minőségbiztosítás és a szabályozás.
A felülvizsgált uniós szennyvízirányelvet átültető cseh törvénytervezet akár 176 milliárd koronára becsüli a beruházási igényt, és részletes képet ad arról, mit jelentenek a szabályok egy közép-európai tagállamnak.
