Amit a célzott PFAS-mérés nem lát a szennyvízben
A települési szennyvíz PFAS-tartalmát hamarosan minden nagyobb európai telepnek mérnie kell, de hogy pontosan mivel, azt még senki nem döntötte el. Az új uniós települési szennyvízirányelv (EU 2024/3019) szerint a Bizottságnak 2027. január 2-ig végrehajtási jogi aktusban kell meghatároznia az „összes PFAS” és a „PFAS-vegyületek összege” paraméter mérési módszerét a szennyvízben.
Svájcban közben országos próbát tettek. Az Eawag svájci vízkutató intézet és a német Szövetségi Anyagkutató és -vizsgáló Intézet (BAM) munkatársai 21 szennyvíztisztító telepen, 13 kantonban, mintegy 2,3 millió ember, a lakosság 25%-ának szennyvizét vizsgálták (Chow et al., 2026). A mintákat 2023 októbere és 2024 májusa között vették, és ugyanazokkal a módszerekkel elemezték, amelyeket a Bizottság az ivóvízre ajánl. Az eredmény egyértelmű: a szerves fluor nagyobb részét egyik módszer sem tudja megnevezni. A tanulmány egyelőre javított kézirat, a végleges változatban a számok még módosulhatnak.
Négy módszer, négy különböző kép
A Bizottság 2024-es technikai iránymutatása az ivóvíz PFAS-mérésére (Európai Bizottság, 2024) kimondja, hogy jelenleg egyetlen elemzési módszer sem képes a vegyületcsoport összes lehetséges anyagát lefedni. Az „összes PFAS” becslésére három, sem nem szabványosított, sem nem harmonizált helyettesítő módszert ajánl.
Európa rutinfeladattá teszi az antimikrobiális rezisztencia szennyvízben való mérését, miközben a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a kapott számok még nem mondják meg, hány embert érint, és mekkora a kockázat.
Egy 455 adatsort feldolgozó metaanalízis szerint a vizeletből és fekáliából előállított trágyák nem teljesítenek rosszabbul az ásványi műtrágyánál, így a kérdés már a minőségbiztosítás és a szabályozás.
A felülvizsgált uniós szennyvízirányelvet átültető cseh törvénytervezet akár 176 milliárd koronára becsüli a beruházási igényt, és részletes képet ad arról, mit jelentenek a szabályok egy közép-európai tagállamnak.
A Stanford Egyetem modellje szerint ha a közeli szennyvíztelepek közösen tervezik a tápanyag-eltávolítási fejlesztéseket, a beruházási és üzemeltetési költség csaknem a felére csökkenhet.
