Hová kerüljön a PFAS-szal terhelt szennyvíziszap?
A szennyvíztisztító telepek évtizedek óta úgy kezelik az iszapot, mint értékes mellékterméket: tápanyagban és szerves anyagban gazdag, a földeken trágyaként hasznosítható. A PFAS-vegyületek, az úgynevezett örök vegyi anyagok, ezen a képen változtatnak. Nem bomlanak le sem a tisztítás során, sem a környezetben, és az iszapban gyűlnek össze.
Ha az iszap nem mehet a földekre, valahová mennie kell. Az Egyesült Államokban több állam már döntött, Európában a szabályozás még a nehézfémeknél tart. Közben a lebontó technológiák lassan kilépnek a laboratóriumból, és az egyik legtöbbet ígérőt, a szuperkritikus vizes oxidációt éppen egy minnesotai szennyvíztelepen tesztelik.
Miért az iszapban köt ki a PFAS
Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) összefoglalója szerint a hagyományos szennyvíztisztítás nem távolítja el és nem bontja le a PFOA-t és a PFOS-t, a két legtöbbet vizsgált PFAS-vegyületet, ezért ezek jellemzően a szennyvíziszapban halmozódnak fel (EPA, 2025).
A londoni Thames Tideway Tunnel első teljes évében 86%-kal kevesebb kevert szennyvíz jutott a Temzébe, a jelentésből azonban az is kiderül, mit nem bizonyít még egyetlen száraz év.
Krakkó kisebbik szennyvíztelepe már áramigényének mintegy 80%-át, a nagyobbik 45%-át fedezi biogázból, és a két telep fejlesztései megmutatják, mi kell még a 2045-ös uniós célhoz.
Három év építés után üzembe állt a Rheinbach-Flerzheim-i szennyvíztelep negyedik tisztítási fokozata, amely membránszűréssel és porított aktív szénnel távolítja el a mikroszennyezőket egy nyáron szinte csak tisztított szennyvizet szállító patak előtt.
Az EU 2045-ig egyszerre vár el energiasemlegességet és szigorúbb mikroszennyező-eltávolítást a magyar szennyvíztisztítóktól. Két legyet ütni egy csapásra nem lehetetlen – ezt magyar példák is igazolják.
