Első teljes év a Tideway-alagúttal
A Thames Water október 13-án közölte első éves jelentését arról, mit ért el a Thames Tideway Tunnel. 2025 volt a 25 kilométeres alagút első teljes üzemi éve, és a tidális Temzébe jutó kevert szennyvíz mennyisége 86%-kal csökkent a 2020–2023-as átlaghoz képest. A szám erős, de a jelentés értéke máshol van: abban, ahogyan a hatást mérik, és abban, amit nyíltan a korlátok közé sorol.
Miért épült?
A londoni kevert csatornarendszerben egy csőben fut a szennyvíz és a csapadékvíz. Nagyobb esőnél a hálózat a záporkiömlőkön át a folyóba enged. Az uniós települési szennyvízirányelv 1991-ben szabályozta ezt, a nagyvárosoknak 2000-ig kellett megfelelniük. Az Európai Bizottság 2006-ban megállapította, hogy London nem felel meg, 2010-ben bírósághoz fordult, és az Európai Unió Bírósága 2012-ben kimondta: az Egyesült Királyság a Temzébe ömlő kiömlések mennyisége és gyakorisága miatt megsérti az irányelvet.
A válasz a Thames Water összefoglalója szerint egy háromlépcsős program lett:
A szennyvíztisztítás nem bontja le a PFAS-vegyületeket, ezért azok az iszapban gyűlnek össze – és miközben a mezőgazdasági felhasználás egyre több helyen szűkül, a lebontó technológiák most lépnek ki a kísérleti szakaszból.
Krakkó kisebbik szennyvíztelepe már áramigényének mintegy 80%-át, a nagyobbik 45%-át fedezi biogázból, és a két telep fejlesztései megmutatják, mi kell még a 2045-ös uniós célhoz.
Három év építés után üzembe állt a Rheinbach-Flerzheim-i szennyvíztelep negyedik tisztítási fokozata, amely membránszűréssel és porított aktív szénnel távolítja el a mikroszennyezőket egy nyáron szinte csak tisztított szennyvizet szállító patak előtt.
Az EU 2045-ig egyszerre vár el energiasemlegességet és szigorúbb mikroszennyező-eltávolítást a magyar szennyvíztisztítóktól. Két legyet ütni egy csapásra nem lehetetlen – ezt magyar példák is igazolják.
