Membrán és porszén a Swistbach védelmében
Az uniós szennyvízirányelv 2045-ig fokozatosan kötelezővé teszi a mikroszennyezők eltávolítását a nagy telepeken, Németország egyes részein azonban már ma épülnek a negyedik tisztítási fokozatok. Az egyik legújabb a Bonn közelében fekvő Rheinbach-Flerzheim-i csoportos szennyvíztelepen állt üzembe 2026. október 6-án (Erftverband, 2026). A kölni régió vízgazdálkodási társulása, az Erftverband membránszűrést és porított aktív szenet kombinál – olyan helyen, ahol a befogadó patak érzékenysége különösen indokolja a szigorúbb tisztítást.
Egy patak, amely nyáron szinte csak tisztított szennyvíz
A telep Meckenheim, Rheinbach és Wachtberg, valamint a rajna-vidék–pfalzi Altenahr és Grafschaft egyes részeinek szennyvizét tisztítja, és a Swistbach patakba vezet. Nyáron a patak vízhozamának akár 90%-át a telep tisztított elfolyó vize adja, a patak vizét pedig gyümölcs- és zöldségültetvények öntözésére is használják. A tisztítás minősége tehát közvetlenül meghatározza a patak állapotát és az öntözővíz minőségét is.
A nitrogént és a foszfort a telep már a bővítés előtt is nagyrészt eltávolította. Az új fokozat a mikroszennyezők, a lebegőanyag és a kórokozók eltávolítását javítja.
A londoni Thames Tideway Tunnel első teljes évében 86%-kal kevesebb kevert szennyvíz jutott a Temzébe, a jelentésből azonban az is kiderül, mit nem bizonyít még egyetlen száraz év.
A szennyvíztisztítás nem bontja le a PFAS-vegyületeket, ezért azok az iszapban gyűlnek össze – és miközben a mezőgazdasági felhasználás egyre több helyen szűkül, a lebontó technológiák most lépnek ki a kísérleti szakaszból.
Krakkó kisebbik szennyvíztelepe már áramigényének mintegy 80%-át, a nagyobbik 45%-át fedezi biogázból, és a két telep fejlesztései megmutatják, mi kell még a 2045-ös uniós célhoz.
Az EU 2045-ig egyszerre vár el energiasemlegességet és szigorúbb mikroszennyező-eltávolítást a magyar szennyvíztisztítóktól. Két legyet ütni egy csapásra nem lehetetlen – ezt magyar példák is igazolják.