A tétlenség ára – 440 milliárd euró
A PFAS-vegyületek – per- és polifluoroalkil-anyagok – az 1950-es évek óta az ipar és a fogyasztói termékek szerves részei. Vízlepergető, zsírálló, hőálló tulajdonságaik miatt bevonóanyagokban, tűzoltóhabokban, élelmiszercsomagolásban, textilekben és gyógyászati eszközökben egyaránt megtalálhatók. A becslések szerint ma akár 10 000 különböző PFAS-vegyület lehet forgalomban.
A probléma az, hogy ezek az anyagok nem bomlanak le a természetben. Felhalmozódnak a talajban, az ivóvízben, az élelmiszerekben, és az emberi szervezetben is – innen az „örök vegyületek” elnevezés. Becslések szerint ma az Európai Gazdasági Térség (EGT) lakóinak 14%-a él emelt PFAS-kitettségű területen, és a szennyezés forrásai közelében élők vérszérum-koncentrációja akár háromszorosa-négyszerese is lehet az átlagnak.
Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága 2026 januárjában tette közzé azt a nagy tanulmányt, amely először kísérli meg teljes körűen számszerűsíteni, mekkora gazdasági terhet jelent ez a szennyezés az európai társadalom egészére nézve (Európai Bizottság, 2026).
Az európai víziközművek 16%-kal többet fektetnek be, mint egy éve, csakhogy az EurEau friss adatai szerint a csőhálózatok megújítása nem gyorsult, mert a növekmény nagyját az építőipari drágulás vitte el.
A cseh agrártárca kilenc év aszály elleni kiadás után vezetékeket, tavakat és hektárokat tud felsorolni, de a talajvíz szempontjából évtizedek óta legrosszabb nyáron még nem tudja megmutatni, mit változtattak.
A Bizottság azt jutalmazná a hálózati díjakkal, aki el tudja tolni a fogyasztását a csúcsidőből, így a szivattyúállomások és a levegőztető medencék is a vita részévé válnak, pedig ritkán esik szó róluk.
Az Európai Bizottság javaslata minden tagállamnak ugyanazt a felmelegedési pályát írná elő. Minden nemzeti tervbe bevenné a vízbiztonságot, a határidői pedig a következő vízgyűjtő-gazdálkodási ciklusba ütköznek.
