Az EU frissíti vízvédelmi szabványait – de milyen áron?
Az EU vízügyi szabályozásának két évtizede nem látott frissítésére került sor 2026 februárjában: az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta azt a megállapodást, amely alapvetően meghatározza, milyen vegyi szennyező anyagokat kell mérni és korlátozni Európa felszíni vizeiben és felszín alatti vizeiben. A döntés egyszerre hoz érdemi előrelépéseket és komoly aggályokat is felvet – és közvetlen hatással lesz arra, mit ihatunk a csapból.
Mi is az a vízügyi keretirányelv?
A vízügyi keretirányelv (Water Framework Directive, WFD) 2000 óta az európai vízvédelem legfontosabb jogi eszköze. Az irányelv célja egyszerű, de ambiciózus: biztosítani, hogy Európa folyói, tavai és felszín alatti vizei jó ökológiai és kémiai állapotban legyenek – és abban is maradjanak. A romlás tilalmának elve (non-deterioration principle) azt jelenti, hogy a tagállamok nem engedhetik meg, hogy a már jó állapotban lévő vizek minősége visszaessen.
Az irányelv vízgyűjtő területek szerint szervezi a vízgazdálkodást, vagyis a szomszédos országoknak együtt kell kezelniük a közös folyókat és vízrendszereket – ez különösen fontos egy olyan folyó esetén, mint a Duna, amelynek vízgyűjtő területe 19 országra terjed ki (Európai Bizottság, é. n.).
A szabályozás alapját az elsőbbségi szennyező anyagok listája adja, amelyet elvben hatévente frissíteni kell. A mostani frissítés azonban jóval hosszabb ideig váratott magára: az előző lista 2013–2014-ben készült.
Az európai víziközművek 16%-kal többet fektetnek be, mint egy éve, csakhogy az EurEau friss adatai szerint a csőhálózatok megújítása nem gyorsult, mert a növekmény nagyját az építőipari drágulás vitte el.
A cseh agrártárca kilenc év aszály elleni kiadás után vezetékeket, tavakat és hektárokat tud felsorolni, de a talajvíz szempontjából évtizedek óta legrosszabb nyáron még nem tudja megmutatni, mit változtattak.
A Bizottság azt jutalmazná a hálózati díjakkal, aki el tudja tolni a fogyasztását a csúcsidőből, így a szivattyúállomások és a levegőztető medencék is a vita részévé válnak, pedig ritkán esik szó róluk.
Az Európai Bizottság javaslata minden tagállamnak ugyanazt a felmelegedési pályát írná elő. Minden nemzeti tervbe bevenné a vízbiztonságot, a határidői pedig a következő vízgyűjtő-gazdálkodási ciklusba ütköznek.
