Több pénz, régi csövek: hová tűnt a 16%?
Az európai víziközművek egyre többet fektetnek be. A víziközművek európai szövetsége, az EurEau október végén közzétett 2026-os adatgyűjtése szerint a tagországok szolgáltatói ötéves átlagban évi 61 milliárd eurót költenek hálózatra és telepekre, 16%-kal többet, mint az egy évvel korábbi kiadás szerint (EurEau, 2026a).
Ám a szövetség maga is óvatos az értelmezéssel. A beruházások nagyobb része a szigorodó tisztítási követelményekre, a biztonsági igényekre és az éghajlatváltozásra adott válasz, de benne van a dráguló beszállítói lánc is. Mindeközben a díjbevétel lassabban nőtt, és a több pénz sem a hálózatok megújítási ütemén, sem a vízveszteségen nem látszik meg (EurEau, 2026b). Hová tűnt tehát a többletpénz?
Az infláció elégette a növekmény nagyját
Az EurEau szerint a 2017 óta mért 44%-os beruházásnövekedés „alig több az infláció követésénél”: az Európai Központi Bank építőipari árindexe ugyanebben az időszakban 42%-kal nőtt. Az adatok nincsenek inflációval korrigálva, vagyis folyó áron mutatják a beruházást.
A cseh agrártárca kilenc év aszály elleni kiadás után vezetékeket, tavakat és hektárokat tud felsorolni, de a talajvíz szempontjából évtizedek óta legrosszabb nyáron még nem tudja megmutatni, mit változtattak.
A Bizottság azt jutalmazná a hálózati díjakkal, aki el tudja tolni a fogyasztását a csúcsidőből, így a szivattyúállomások és a levegőztető medencék is a vita részévé válnak, pedig ritkán esik szó róluk.
Az Európai Bizottság javaslata minden tagállamnak ugyanazt a felmelegedési pályát írná elő. Minden nemzeti tervbe bevenné a vízbiztonságot, a határidői pedig a következő vízgyűjtő-gazdálkodási ciklusba ütköznek.
Kínai kutatók globális modellel számolták ki, hol és mennyi ivóvizet adhat a napenergiás határfelületi párologtatás – az eredmény ígéretes, de a feltételezések legalább annyira fontosak, mint a főszám.
