Brüsszel a csőhálózati veszteségek ellen lép
Ursula von der Leyen a 2026. szeptember 16-i évértékelő beszédében új európai vízügyi kezdeményezést jelentett be. Indoklása egyetlen számra épült: az európai csőhálózatok csaknem minden negyedik liter vizet elveszítik, többnyire szivárgás miatt. A rekordszáraz nyár után, amely a Bizottság elnöke szerint 12 millió tonna terméskiesést okozott, a hálózati veszteség politikai kérdéssé vált. A kezdeményezés részleteit a Bizottság még nem tette közzé, a víziközműveknek azonban nem kell rá várniuk: az ivóvízirányelv már most kötelező menetrendet szab a szivárgás mérésére és csökkentésére.
Mit ír elő ma az ivóvízirányelv?
Az (EU) 2020/2184 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerint a tagállamoknak fel kell mérniük a területükön a vízszivárgás mértékét és a csökkentés lehetőségeit. Az értékelésnek legalább azokra a szolgáltatókra ki kell terjednie, amelyek naponta legalább 10 000 m³ vizet termelnek, vagy legalább 50 000 embert látnak el. A módszer az infrastrukturális szivárgási index (ILI) vagy más megfelelő eljárás, és az értékelésnek a közegészségügyi, környezeti, műszaki és gazdasági szempontokat is figyelembe kell vennie.
A menetrend három lépésből áll:
Az európai víziközművek 16%-kal többet fektetnek be, mint egy éve, csakhogy az EurEau friss adatai szerint a csőhálózatok megújítása nem gyorsult, mert a növekmény nagyját az építőipari drágulás vitte el.
A cseh agrártárca kilenc év aszály elleni kiadás után vezetékeket, tavakat és hektárokat tud felsorolni, de a talajvíz szempontjából évtizedek óta legrosszabb nyáron még nem tudja megmutatni, mit változtattak.
A Bizottság azt jutalmazná a hálózati díjakkal, aki el tudja tolni a fogyasztását a csúcsidőből, így a szivattyúállomások és a levegőztető medencék is a vita részévé válnak, pedig ritkán esik szó róluk.
Az Európai Bizottság javaslata minden tagállamnak ugyanazt a felmelegedési pályát írná elő. Minden nemzeti tervbe bevenné a vízbiztonságot, a határidői pedig a következő vízgyűjtő-gazdálkodási ciklusba ütköznek.
