2027-től uniós szabályok az ivóvízzel érintkező anyagokra

- január 1-jétől egységes uniós követelmények vonatkoznak minden olyan anyagra és termékre, amely az ivóvízzel érintkezik – a csövektől, szelepektől és vízmérőktől a bennük lévő tömítésekig és bevonatokig. Az ivóvízirányelv 11. cikkén alapuló rendszer egységes uniós piacot nyit a gyártóknak, és egyúttal felváltja a ma még országonként eltérő nemzeti tanúsításokat. A víziközművek, a kivitelezők és a forgalmazók számára ez beszerzési kérdés is: a 2027 után beépített termékeknek már az új szabályoknak kell megfelelniük.
Mit szabályoz az új rendszer?
Az irányelv szerint az új létesítményekbe, illetve javításnál vagy felújításnál a meglévő létesítményekbe beépített, a vízkivételtől az elosztásig az ivóvízzel érintkező anyagok nem veszélyeztethetik az emberi egészséget, nem ronthatják a víz színét, szagát vagy ízét, nem segíthetik a mikrobák szaporodását, és nem oldódhat ki belőlük a rendeltetésükhöz szükségesnél több szennyezőanyag. A csap utáni szakaszra – például az élelmiszer-feldolgozásra – már az élelmiszerekkel érintkező anyagokra vonatkozó szabályok érvényesek.
A rendszer gerince az európai pozitív lista. Csak az azon szereplő kiindulási anyagok, anyagösszetételek és összetevők használhatók fel, négy anyagcsoportban: szerves, cement típusú, fémes, valamint zománc és kerámia vagy más szervetlen anyagok. A listákat az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) szakmai munkájára építve a Bizottság fogadja el, és az anyagokhoz lejárati idő is tartozik.
A Bizottság 2024. április 23-án hat jogi aktust tett közzé: három végrehajtási határozatot a vizsgálati módszertanokról, a pozitív listákról és a végtermékek vizsgálatáról, valamint három felhatalmazáson alapuló rendeletet. Az első pozitív listák a tagállamok által 2021-ben az ECHA-nak bejelentett nemzeti listákra épülnek, és 2026. december 31-től alkalmazandók. Addig a nemzeti szabályok érvényesek.
Az európai víziközművek 16%-kal többet fektetnek be, mint egy éve, csakhogy az EurEau friss adatai szerint a csőhálózatok megújítása nem gyorsult, mert a növekmény nagyját az építőipari drágulás vitte el.
A cseh agrártárca kilenc év aszály elleni kiadás után vezetékeket, tavakat és hektárokat tud felsorolni, de a talajvíz szempontjából évtizedek óta legrosszabb nyáron még nem tudja megmutatni, mit változtattak.
A Bizottság azt jutalmazná a hálózati díjakkal, aki el tudja tolni a fogyasztását a csúcsidőből, így a szivattyúállomások és a levegőztető medencék is a vita részévé válnak, pedig ritkán esik szó róluk.
Az Európai Bizottság javaslata minden tagállamnak ugyanazt a felmelegedési pályát írná elő. Minden nemzeti tervbe bevenné a vízbiztonságot, a határidői pedig a következő vízgyűjtő-gazdálkodási ciklusba ütköznek.





