Biogáz-vonallal egészül ki a szerencsi regionális szennyvíztisztító
Északkelet-Magyarország egyik legjelentősebb szennyvíz-infrastruktúra-fejlesztése zajlik Szerencsen. Nem egyszerű bővítésről van szó: az új rendszer a szennyvízből energiát termel, a térség tizenhat telepéről gyűjti az iszapot, és napenergiával szárítja azt, ami megmarad. A beruházás közel 12 milliárd forint – és azt a kérdést teszi fel, hogy miért nem ez az alapértelmezett eljárás minden nagyobb telepen.
A W4 Magazinban megjelenő cikkeinkben folyamatosan hangsúlyozzuk: a szennyvíziszap nem hulladék, hanem nyersanyag – biogáz, trágya, sőt akár foszfor vonható ki belőle. A szegedi telep 150 millió forintos biogázmotoros fejlesztése után most egy regionális léptékű projekt igazolja ugyanezt az elvet.
Kinőtt régi telep
A fejlesztés kiindulópontja az, hogy a meglévő szerencsi szennyvíztisztító telep elérte teljesítőképességének felső határát. Tuza Viktor projektvezető megfogalmazása szerint a korábbi technológia már nem tudott megbirkózni a növekvő terheléssel, miközben több településen – köztük Legyesbényén – még teljes körű csatornázás sem volt.
A Szerencs Központú Szennyvíz-Agglomerációs Projekt hat települést ölel át: Szerencset, Bekecset, Legyesbényét, Mádot, Mezőzombort és Rátkát. Az agglomeráció 18 ezer főnyi lakosságát kiszolgáló rendszer összesen 19 230 lakosegyenértéknyi szennyvízterhelést kezel majd. A fejlesztés összköltsége közel 12 milliárd forint, KEHOP és KEHOP Plusz uniós forrásokból, önkormányzati és állami együttműködésben.
Hulladékból értéket teremteni
A projekt legfontosabb újdonsága az iszapkezelés és -hasznosítás. A felújított szerencsi telep iszaphasznosító központtá válik, azáltal, hogy a hat település mellett további 15 térségi szennyvíztisztító telep biológiai iszapját is fogadja. Összesített kapacitása meghaladja a 132 ezer lakosegyenértéket.
A rothasztási technológia – amelynek elvét Eszes Zsolt, az Inwatech Kft. vezérigazgatója a W4-nek korábban részletesen kifejtette – biogázt termel, amelyet a telep villamosenergia-igényének részbeni fedezésére fordítanak. A rendszer emellett elvileg élelmiszeripari eredetű szerves melléktermékek fogadására is alkalmassá válik, tovább bővítve a hasznosítható alapanyagok körét.
A nap fejezi be az iszap víztelenítését
Ami az iszapból a rothasztás után megmarad, azzal is van terv. A projekt részeként közel 5000 négyzetméteres szoláriszap-szárító rendszer épül: a napenergia csökkenti az iszap víztartalmát, ezzel mérséklődnek a szállítási és kezelési költségek, és kisebb mennyiségű végtermék keletkezik.
A megújult telep hidraulikai terhelhetősége 2350 m³/nap lesz, tervezési kapacitása eléri a 24 500 lakosegyenértéket – és a csapadékos időszakok szélsőséges terheléseit is nagyobb biztonsággal képes kezelni. Ugyanilyen megoldást láthatunk például az Inwatech Kft. által 175 ezer lakosegyenértékre tervezett siófoki regionális szennyvíztisztító telepen, ahol az eljárás hibátlanul működik.
Építés üzem közben, folyamatos terhelés mellett
A kivitelezés egyik legnagyobb kihívása technikai jellegű: az összes munkát folyamatos üzem mellett kell elvégezni. Egyszerre épülnek az új hálózati elemek, zajlik a meglévő rendszerek rekonstrukciója és a teljes technológiai csere – miközben a hat település szennyvizét folyamatosan fogadni és kezelni kell.
A szerencsi projekt abba a sorba illeszkedik, amelynek egyik legfontosabb hazai eleme a Jedlik Ányos Energetikai Program, s amelyet a W4 már több írásban ugyancsak körbejárt. A logika ugyanaz: amit eddig tehernek tekintettünk, az nyersanyag. Ami energiát fogyasztott, az energiát is termelhet. A kérdés az, hogy Szerencs után hány hasonló fejlesztés következik – és hány olyan telep marad, amely még mindig csak elvezet, nem hasznosít.
A rendszer összesen több mint 132 ezer lakosegyenértékhez kapcsolódó iszapkezelési feladatot lát majd el – és mindezt nem ártalmatlanítani, hanem hasznosítani tervezi.
Közel 12 milliárd forintos fejlesztés indult Szerencsen: a Szerencs Központú Szennyvíz-Agglomerációs Projekt hat települést, 18 ezer lakost és 19 230 lakosegyenértéknyi szennyvízterhelést érint. Az elavult, túlterhelt telep teljes technológiai megújításán túl regionális iszapkezelő és -hasznosító központ is épül, amely további 15 térségi szennyvíztisztító telep iszapját fogadja – összesen 132 ezer lakosegyenértéknek megfelelő mennyiséget. A rothasztási technológiával nyert biogázt a telep saját villamosenergia-igényének részleges fedezésére fordítják. A megmaradó iszap víztartalmát közel 5000 m²-es napenergiás iszapszárító csökkenti. A fejlesztés KEHOP és KEHOP Plusz uniós forrásokból valósul meg, kivitelezője a KE-VÍZ 21 Építőipari zRt., üzemeltetője a Borsodvíz Zrt.
Északkelet-Magyarországon közel 12 milliárd forintos víziközmű-beruházás indult: a Szerencs Központú Szennyvíz-Agglomerációs Projekt hat települést – Szerencset, Bekecset, Legyesbényét, Mádot, Mezőzombort és Rátkát – von be egy megújított, regionális szennyvízkezelési rendszerbe. Az érintett agglomeráció lakossága meghaladja a 18 ezer főt, a kezelt terhelés 19 230 lakosegyenértéket tesz ki.
A fejlesztés nem pusztán kapacitásbővítés. A szerencsi telep regionális iszapkezelő és -hasznosító központtá válik: a helyi iszap mellett további 15 térségi telep biológiai iszapját is fogadja, összesen 132 ezer lakosegyenértéknyi mennyiséget. A rothasztási technológiával nyert biogázt a telep saját villamosenergia-igényének részbeni fedezésére hasznosítják – összhangban azzal az elvvel, amelyet a W4 a Jedlik Ányos Energetikai Programról és a szegedi biogázmotor-fejlesztésről szóló írásaiban már bemutatott. A rendszer emellett élelmiszeripari szerves melléktermékek fogadására is alkalmassá válik.
A megújult telep hidraulikai terhelhetősége 2350 m³/nap, tervezési kapacitása 24 500 lakosegyenérték. A rothasztás utáni iszap víztartalmát közel 5000 m²-es szoláriszap-szárító csökkenti, mérsékelve a szállítási és kezelési költségeket. A fejlesztést KEHOP és KEHOP Plusz uniós forrásokból finanszírozzák, kivitelezője a KE-VÍZ 21 Építőipari zRt., üzemeltetője a Borsodvíz Zrt. Az összes munkát folyamatos üzem mellett végzik el.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A 600 oldalas Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv szövege még nem nyilvános, de a 2027-es költségvetési javaslatból már kiolvasható, mi valósulhat meg belőle jövőre. Annyi már most látszik: vegyes a kép, lesznek nyertes és vesztes területek.
Japán kutatók a szennyvízben úszó baktérium-DNS-ből és a csövek adataiból gépi tanulással jelölték ki a korrózióra leginkább hajlamos csatornaszakaszokat – kamera nélkül, a teljes hálózatra.
Az egyesített csatornarendszerek visszatérő problémája, hogy egy-egy kiadós zápor után közvetlenül a befogadóba irányítják a szennyvizet, nehogy a túlterhelés kárt tegyen a szennyvíztisztítóban. Egy philadelphiai kutatás 12 év adatai alapján kimutatta, hogy ilyen esetek után a kisebb patakokban napokig alacsony marad az oldott oxigén, a nagy folyók viszont szinte meg sem érzik.
