Vízmegtartási koncepció versus állami költségvetés
Elkészült az Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv, de a 600 oldalas dokumentum teljes szövege még nem nyilvános. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter az MTA Tudomány és Parlament – Víz Magyarországon: készletek, kockázatok, döntések című rendezvényén jelentette be, hogy a koncepciót a hazai vízgazdálkodás meghatározó alapművének szánják. Amíg a szöveg nem olvasható, két dolog tudható biztosan: mit mondott róla a miniszter, és mennyi pénzt szán a kormány a vízügyre a 2027-es költségvetési javaslatában. Ez a cikk a kettőt veti össze.
Mit tartalmaz a koncepció?
A miniszteri bejelentés szerint a dokumentumnak négy célja van. Hosszú távú irányt ad a vízgazdálkodásnak, és megteremti a nagyobb beavatkozások feltételeit. Előkészíti a jogszabályi és oktatási hátteret ahhoz, hogy a következő négy évben táji léptékű vízmegtartás valósulhasson meg. Kijelöli azokat a projekteket, amelyek már ősszel elindulhatnak, hogy az őszi–téli csapadék a tájban maradjon. Végül újra létrehozna egy önálló vízügyi kutatóintézetet, a korábban megszűnt Vízügyi Tudományos Kutató Intézethez (Vituki) hasonlót.
A szemléletváltás lényege, hogy a koncepció szakít azzal az évszázados törekvéssel, hogy a fölösleges víz minél gyorsabban elfolyjon. A cél ennek az ellentéte: minél több víz maradjon a tájban, és évszakokon át tárolható legyen. Ehhez a program szerint csatornákat és zsilipeket állítanak helyre, és segítik, hogy a vizet helyben hasznosítsák.
„Meg kell teremtenünk annak feltételeit, hogy minél több vizet tartsunk meg a tájban, mert ez Magyarország vízbiztonságának, természeti értékeinek és jövőjének egyik alapfeltétele.”
A miniszter szerint hét Balatonnyi víz hiányzik a talajból, és a következő hat hónapban ennek hetedét, tehát egy Balatonnyi vizet szeretnének visszapótolni a tájba. Hogy ez pontosan mekkora vízmennyiség, és hogyan számolták ki, azt a bejelentés nem részletezte. Az ősszel induló projektek listája sem nyilvános még.
A koncepció mögött az idei aszály áll: a miniszter a rendezvényen a károkról is beszélt. Elmondása szerint idén 1,5 millió hektárról érkeztek kárbejelentések, az aszálykárt pedig 800 milliárd forintra becsülik, és ez még tovább emelkedhet. A bejelentés szerint a koncepció kitér arra is, hogy a vízhiány a lakossági vízellátást is érinti. A víziközmű-szolgáltatóknak tehát közvetlen érdekük, hogy tételesen mi lesz benne.
Mi változott október 27. óta?
A W4 október 27-én, Négyszeresére nő a vízügyi keret – mire elég? című cikkében a kormány október 20-i költségvetési bejelentéséről írt: a vízügyi és környezetvédelmi uniós fejlesztések teljes keretét 49 milliárdról 221 milliárd forintra növelik 2027-ben (Magyarország Kormánya, 2026). A kormány közlése szerint ebből a vízmegtartás mellett az ivóvízellátás, a szennyvízkezelés, az árvízvédelem és a környezetvédelem is erősödik.
A miniszter november 5-én ugyanezt a 221 milliárd forintot nevezte meg a koncepció megvalósításának pénzügyi keretéül, „a következő években” elköltendő vízügyi beruházásként. Arról, hogy ebből mennyi jut ténylegesen vízmegtartásra és mennyi ivóvíz- vagy szennyvízprojektekre, továbbra sincs adat.
Új viszont, hogy október 30-án az Országgyűlés elé került maga a T/950. számú törvényjavaslat Magyarország 2027. évi központi költségvetéséről. Ebből soronként látszik, mennyi hazai pénz jut az Élő Környezetért Felelős Minisztérium vízügyi feladataira. A tárca egészére 415 milliárd Ft kiadást és 27,4 milliárd Ft bevételt terveznek.
A legnagyobb tétel: 200 milliárd a víziközmű-alapba
A minisztérium legnagyobb sora nem a vízmegtartás, hanem a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap: kiadására 200 milliárd Ft jut, bevételére 10 milliárd Ft-ot várnak. Idén ugyanez 155,7 milliárd Ft kiadás és 15,5 milliárd Ft bevétel volt.
Hogy mire való ez az alap, azt a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény határozza meg. A 2011. évi CCIX. törvény 2. § 34. pontja szerint ez az állam által létrehozott alap „a víziközmű-fejlesztések és a víziközmű-szolgáltatók működésének ellentételezésére szolgál”. Úgy működik, mint egy kiegyenlítő kassza: amelyik szolgáltatónak az indokolt költségeinél több a bevétele, az befizet, amelyiknek a bevétele nem fedezi az elismert indokolt költségeit, az ellentételezést kap.
Az alap működési szabályait a 24/2023. (XII. 13.) EM rendelet rögzíti, az alapkezelő a Nemzeti Vízművek Zrt. A szolgáltatók negyedévente fizetnek be, a negyedévet követő hónap 12. napjáig, a kifizetés határideje pedig ugyanennek a hónapnak a 19. napja. A rendelet 2026. február 1-jétől hatályos módosítása szerint négy szolgáltató fizet be az alapba – köztük a Fővárosi Csatornázási Művek és a Szegedi Vízmű –, és 31 szolgáltató kap belőle ellentételezést.
A rendszer oka az országosan egységes díj. Ha mindenhol ugyanannyit kell fizetni a vízért, a drágábban működő szolgáltatók bevétele nem fedezi a költségeiket, a kedvezőbb helyzetűeknél pedig többlet keletkezik. A víziközmű-törvényt módosító 2023. évi LXXVII. törvény indoklása szerint ezért kell újraelosztó rendszer; az indoklás azt is rögzíti, hogy a fenntartási források az ivóvíz- és a szennyvízágazat között szabadon átcsoportosíthatók legyenek.
A számokból jól látszik az arány: a szolgáltatóktól várt 10 milliárd Ft a tervezett kiadásnak csak a huszada. A különbséget tehát nem a szolgáltatói befizetések fedezik. A törvény szerint az alap fejlesztésekre is szolgál, a működése azonban a meg nem térülő költségek kiegyenlítésére épül. Egyszerűen fogalmazva: elsősorban azt biztosítja, hogy a csapból folyjon a víz, a szennyvizet pedig elvigyék és megtisztítsák ott is, ahol a díjbevétel ezt nem fedezi.
Ez elsősorban a víziközmű-rendszer fenntartására szolgáló pénz, nem új vízmegtartó beruházások fedezete.
Negyvenmilliárd vízmegtartásra
A koncepcióhoz legközvetlenebbül egy új költségvetési sor kapcsolódik: a klímavédelmi és vízvisszatartási feladatokra 5 milliárd Ft működési és 35 milliárd Ft felhalmozási kiadás jut, összesen 40 milliárd Ft. Ez új tétel: a 2026-os költségvetésben ilyen sor nem szerepelt.
A felhalmozási rész az, amiből építeni lehet: tározókat, zsilipeket, csatornaszakaszokat. A működési rész a fenntartást és a szervezést fedezheti. Hogy pontosan milyen projektekre megy el, azt a koncepció teljes szövege és a pályázati felhívások mutatják majd meg.
A vízügyhöz tartozik még néhány kisebb tétel. Víz-, környezeti és természeti katasztrófák kárelhárítására 6 milliárd Ft jut, a felszín alatti vízkészletek védelmére 800 millió Ft. A vízügyi igazgatóságok dologi kiadásaira 15,6 milliárd Ft-ot szánnak.
Kevesebb jut a víziközmű-hálózatok fejlesztésére
A víziközmű-szektornak a fejlesztési sorok fontosak, itt azonban csökkenés látszik. A víziközművekkel és vízgazdálkodással összefüggő térségi fejlesztésekre 22,5 millió Ft működési és 37 milliárd Ft felhalmozási kiadás jut; idén ugyanez a felhalmozási oldalon 44,5 milliárd Ft volt. A települési víziközmű-fejlesztésekre 15 milliárd Ft beruházási keret jut a mostani 23,3 milliárd Ft helyett.
Ezek mellett fut a kormány nyáron meghirdetett, 51 milliárd forintos ivóvízhálózat-felújítási programja, amelyre önkormányzatok, víziközmű-szolgáltatók és más fenntartók jelentkezhetnek. Az uniós keret növekedéséből is juthat ivóvízre és szennyvízre, de a megoszlás még nem ismert.
Mi valósulhat meg 2027-ben?
A számok alapján három dolog rajzolódik ki. Először: a víziközmű-szolgáltatók működési támogatása biztosabbnak látszik, mint idén, mert a kiegyenlítő alap kerete jelentősen nő. Ez a szolgáltatás folyamatosságát segíti, de a hálózatok elöregedését önmagában nem állítja meg.
Másodszor: a vízmegtartásnak új, saját nevén szereplő hazai sora van a költségvetésben, 40 milliárd forinttal. Ez elég lehet arra, hogy az ősszel indított, gyorsan megvalósítható projektek – csatornák, zsilipek helyreállítása, helyi tározás – folytatódjanak. A nagyobb, táji léptékű beavatkozások azonban főként az uniós keretből valósulhatnak meg, ha a 221 milliárd forintból valóban jelentős részt fordítanak erre.
Harmadszor: a térségi és települési víziközmű-fejlesztések hazai kerete szűkül. A szolgáltatóknak és az önkormányzatoknak ezért különösen fontos lesz, hogy mennyi jut nekik az uniós forrásokból és a hálózatfelújítási programból.
A költségvetési javaslatot az Országgyűlés jelenleg még tárgyalja, a sorok elvileg változhatnak. A koncepció teljes szövegének nyilvánosságra hozatala pedig azért lesz fontos, mert abból derül ki, mely projektek kapnak elsőbbséget, és milyen jogszabályokat módosítanak.
Elkészült az Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv, amelyet Gajdos László élő környezetért felelős miniszter jelentett be az MTA rendezvényén. A 600 oldalas dokumentum teljes szövege egyelőre nem nyilvános, így csak a bejelentésből tudható, mit takar: a víz gyors elvezetése helyett a tájban tartását, ősszel induló projekteket, csatornák és zsilipek helyreállítását és egy új vízügyi kutatóintézetet. A pénzügyi keretet a 2027-es költségvetési javaslat mutatja meg. Az uniós vízügyi és környezetvédelmi fejlesztések kerete 49 milliárdról 221 milliárd forintra nő, a hazai költségvetésben pedig új, 40 milliárd forintos sor jelenik meg klímavédelmi és vízvisszatartási feladatokra. A minisztérium legnagyobb tétele azonban a 200 milliárd forintos Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap, amely elsősorban a víziközmű-szolgáltatók meg nem térülő költségeit ellentételezi. A térségi és települési víziközmű-fejlesztések kerete közben csökken.
Elkészült az Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv: Gajdos László élő környezetért felelős miniszter az MTA Tudomány és Parlament rendezvényén jelentette be. A 600 oldalas dokumentumot a hazai vízgazdálkodás alapművének szánják, teljes szövege azonban még nem nyilvános. A bejelentés szerint a dokumentum négy dolgot akar elérni: hosszú távú irányt adni, előkészíteni a táji léptékű vízmegtartás jogi és oktatási feltételeit a következő négy évre, kijelölni az ősszel indítható projekteket, és újra felállítani egy önálló vízügyi kutatóintézetet a megszűnt Vituki mintájára. A miniszter szerint hét Balatonnyi víz hiányzik a talajból. Hogy mindebből mi valósulhat meg, azt a 2027-es költségvetési javaslat mutatja. Az uniós vízügyi és környezetvédelmi fejlesztések kerete 49 milliárdról 221 milliárd forintra nő; ebből a vízmegtartás mellett ivóvízellátásra, szennyvízkezelésre és árvízvédelemre is jut, a megosztás nem ismert. A hazai büdzsében új tétel a klímavédelmi és vízvisszatartási feladatok 40 milliárd forintos kerete. A minisztérium legnagyobb sora a 200 milliárd forintos Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap, amely a törvény szerint elsősorban a szolgáltatók meg nem térülő költségeit ellentételezi: a víziközmű-rendszer fenntartását szolgálja, nem új vízmegtartó beruházásokat. A térségi víziközmű-fejlesztésekre 37 milliárd, a települési fejlesztésekre 15 milliárd forint jut, mindkettő kevesebb az ideinél. Mellette fut az 51 milliárd forintos ivóvízhálózat-felújítási program is. A szolgáltatóknak tehát a működési támogatás biztosabbnak látszik, a hálózatfejlesztés hazai pénze szűkösebb, így sok múlik azon, mennyi jut nekik az uniós keretből. A költségvetést az Országgyűlés még tárgyalja, a koncepció teljes szövegéből pedig az derül majd ki, mely projektek kapnak elsőbbséget.
Az MTA teljes, harmincoldalas jelentéséből kiderül, miért nem okozhatta a JÉGER az aszályt, miért nem mutatható ki a hatása a jégeső ellen sem, és miért működhet ma Magyarországon bármilyen időjárás-módosító rendszer engedély nélkül.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A FAO tervezetet tett közzé arról, ki és milyen feltételekkel használhat vizet, és ez a csendes nemzetközi munka közvetlenül kapcsolódik az idei aszály, a kutak és az ingyenes öntözővíz körüli vitákhoz.
Egy új jelentés szerint az adatközpontok vízlábnyoma 2030-ra elérheti a 9,32 billió litert, de a szám csak akkor mond valamit, ha tudjuk, mit számol, és ki érvel vele.
