Óránként 9,5 gramm ezüst-jodid nem szárít ki egy országot
A jégkármérséklő rendszer, a JÉGER nem okozta az elmúlt évek aszályát. Ezt mondja ki a Magyar Tudományos Akadémia bizottságának értékelése, amelyet a minisztérium november 6-án tett közzé (MTA, 2026a). A harmincoldalas jelentés azonban a puszta következtetésnél többről szól: nagyságrendekről, amelyekből kiderül, miért nem okozhatott aszályt a rendszer, és miért nem mutatható ki a hatása a jégeső ellen sem. A bizottságot Bozó László meteorológus, akadémikus vezette (MTA, 2026b).
Hogyan zsugorítaná a jégszemeket a JÉGER
A jég okozta kár a jégszemek mozgási energiájával, így nagyjából a méretük ötödik hatványával arányos. A jelentés szerint ha a jégszemek mérete 10%-kal csökken, a kár közel 40%-kal lehet kisebb. Erre épül a jégkármérséklés elve, a „hasznos verseny”: ha több jégképző mag kerül a felhőbe, a túlhűlt vízen több jégszemembrió osztozik, és a jégszemek kisebbek maradnak. A legjobb ilyen anyag az ezüst-jodid, mert kristályszerkezete a jégéhez hasonló, és természetes forrása nincs. Akkor hat, ha a megfelelő helyre és időben, a természetes jégképző részecskékkel összemérhető számban – literenként nagyjából 10–100 darab – jut a felhőbe.
A hazai előzmények 1976-ig nyúlnak vissza. 1976 és 1990 között rakétás rendszer védett mintegy 150 000 hektárt Baranya és Bács-Kiskun megye egy-egy részén, 1991-től pedig a NEFELA 141 talajgenerátorral működtetett rendszert Baranyában, Somogyban és Tolnában. Az országos JÉGER rendszer 2018-ban indult, vidékfejlesztési forrásból: 986 generátor (219 automata és 767 kézi) áll egy 10×10 km-es hálóban, a NEFELA és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) üzemelteti. A működési dokumentumok szerint egy generátor óránként 9,5 g ezüst-jodidot bocsát ki.
A talajgenerátor a legolcsóbb módszer: a rakétás vagy repülős beavatkozásnál egy-két nagyságrenddel kisebb költséggel és minimális kockázattal jár. A jelentés szerint viszont a legnagyobb a bizonytalanság abban, hogy elég ezüst-jodid jut-e a felhőbe. Egy dél-dunántúli modellvizsgálat szerint a kibocsátott mennyiségnek legfeljebb 10%-a éri el a zivatarfelhőt, néha csak 1–2%-a, kedvező esetben is nagyjából a természetes jégképző magok tizedének megfelelő koncentrációban. Ráadásul a szaharai porbetörések a természetes jégképző magok számát nagyságrendekkel megnövelhetik, és a magvasítás hatását ehhez a háttérhez kell mérni.
Miért nem okozhat aszályt a jégkármegelőzés?
A jelentés nagyságrendekkel válaszol a közvéleményben terjedő elméletekre. Egy zivatarfelhőben a feláramlás sebessége 10–40 m/s. Egy kisebb zivatar áramlásának fenntartásához szükséges energia megközelíti a Paksi Atomerőmű egy blokkjának egynapi termelését, és több mint 10 000 tonna vízgőz lecsapódásából származik. A bizottság szerint ezt semmilyen ma alkalmazott időjárás-módosító technológia nem tudja érdemben megváltoztatni: a jégkármérséklés csak a csapadék halmazállapotára hat.
A felhők „elfújása” sem reális. Egy generátor óránként nagyjából 1 kg acetont éget el, három óra alatt kevesebb mint 100 MJ hő jut a levegőbe. Egy átlagos zivatar áramlásának mozgási energiája mintegy 100 000 GJ, vagyis milliószor több.
Egy zivatar teljes eljegesítéséhez percenként legalább tízszer annyi ezüst-jodid kellene, mint amennyit egy generátor egy óra alatt kibocsát.
Elméletileg elképzelhető, hogy annyi ezüst-jodid jut a felhőbe, hogy a túlhűlt vízcseppek mind megfagynak, a kis jégrészecskék nem esnek ki, és elmarad a csapadék. Ehhez a túlmagvasításhoz azonban felhőnként percenként 100–5000 g ezüst-jodid kellene, a hazai generátorok viszont óránként 10 g-nál kevesebbet adnak. A jelentés szerint akkor is elhanyagolható a hatás, ha egy felhő 4–5 generátor kibocsátását szívja be. A két nagy jégkísérlet, a svájci Grossversuch IV és az amerikai National Hail Research Experiment is vizsgálta a csapadékot: a magvasított és a magvasítatlan felhők között nem volt szignifikáns különbség, és a hatásterületen túli, „szélárnyékos” csökkenést sem találtak.
A jégeső ellen sem mutatható ki hatás
A bizottság a HungaroMet 2014 óta működő radaros jégdetektálására támaszkodott. A jeges radarpixelek és az összes konvektív pixel aránya a rendszer indulása utáni kilenc évben csak 1,8%-kal volt kisebb, mint az indulás előtti négy évben (2014–2017). A 2017-ről 2018-ra látott hirtelen csökkenés első ránézésre a rendszer hatásának tűnhet, a részletes vizsgálat szerint azonban az időjárási helyzetek változása magyarázza: 2017-ben a frontokhoz kötődő heves zivatarok, 2018-ban a kevésbé jégveszélyes légtömegen belüli zivatarok voltak gyakoribbak. 2019-ben az arány ismét megugrott.
A módszernek vannak korlátai, a jelentés ezeket is felsorolja. A radar a jégeső létét látja, a méretét nem, pedig a kár szempontjából a méret a döntő. A HungaroMet állomásainak nem reprezentatív adatai szerint ugyanakkor a 2 cm és 5 cm feletti jégszemek gyakorisága 2017 után sem csökkent. Összességében a bizottság nem talált jelentős, 10% feletti hatást sem a jégkárra, sem a csapadékra.
A hatékonyság igazi próbája a több évig tartó, véletlenszerű besoroláson alapuló kísérlet, amelynek a jelentés szerint meg kellene előznie egy ilyen rendszer bevezetését. Jégesőre eddig csak két ilyet közöltek: a svájci rakétás Grossversuch IV-et (1977–1981, 216 zivatar) és a coloradói NHRE-t (1972–1974, 57 nap). Egyik sem talált szignifikáns hatást a jég mozgási energiájára vagy tömegére. Talajgenerátoros jégkármérséklést soha nem vizsgáltak így, és a bizottság szerint a kilencvenes évek közepe óta nem folyt jelentős kutatás a területen. Ez egybevág a Meteorológiai Világszervezet álláspontjával. Bár több mint 50 országban működnek időjárás-módosító programok, a jégeső elleni magvasítás hatására az eddigi bizonyítékok nem elegendők (WMO, 2025).
A jégeső egyébként egyenetlenül oszlik el. A 2019–2026-os generátorkezelői jelentések szerint a jégesős napok területhez viszonyított száma a dél-dunántúli megyékben és Hevesben a legnagyobb.
Jégesős napok megyénként
évi átlag 1000 km²-re vetítve, 2019–2026
Forrás: MTA (2026), a NAK adatai alapján
| Baranya | 3,2 |
|---|---|
| Tolna | 2,7 |
| Heves | 2,5 |
| Zala | 2,4 |
| Somogy | 2,1 |
| Nógrád | 2,0 |
| Szabolcs-Szatmár-Bereg | 2,0 |
| Csongrád-Csanád | 1,9 |
| Békés | 1,8 |
| Borsod-Abaúj-Zemplén | 1,8 |
| Komárom-Esztergom | 1,8 |
| Vas | 1,8 |
| Veszprém | 1,6 |
| Bács-Kiskun | 1,5 |
| Hajdú-Bihar | 1,5 |
| Győr-Moson-Sopron | 1,4 |
| Fejér | 1,2 |
| Jász-Nagykun-Szolnok | 1,2 |
| Pest (Budapesttel) | 1,2 |
Beszédes talajvizsgálatok
A NAK nyilvántartása szerint 2018 és 2026 között a generátorok 2,1 millió liter oldatot égettek el. Literenként 8 g ezüst-jodiddal számolva ez 16,8 tonna ezüst-jodid. Ha mind Magyarországon ülepedne ki, az 0,2 mg/m² volna, ami a talaj felső 5–10 cm-ében átlagosan 0,001 mg/kg-mal növelhette az ezüsttartalmat. A generátorok közvetlen környezetében ennél több lehet. Az elégetett oldat szén-dioxid-kibocsátása (3,8 millió kg) a nyolc év alatt nagyjából tízezred része az ország évi 40 millió tonna körüli kibocsátásának.
A hazai mérések megnyugtatónak tűnnek. A 2019-es dél-dunántúli (50 helyszín) és a 2020-as, a NAK által rendelt vizsgálatban (100 talaj- és 25 talajvízhelyszín) minden minta a kimutatási határ alatt maradt. Ez a határ azonban 1,0 mg/kg volt, a jelentés által becsült átlagos növekmény ezerszerese, és tízszerese egy aragóniai vizsgálatban használt 0,1 mg/kg-os határnak. A két szám összevetéséből az következik, hogy a „nem mutatható ki” eredmény keveset mond arról, felhalmozódik-e az ezüst. A mintákat ráadásul 0–90 cm mélységig, vastag rétegekben vették, a nemzetközi eredmények szerint viszont az ezüst a felszín közelében marad. Aragóniában a generátorok mellett a felső néhány centiméterben 10 mg/kg körüli értéket mértek, 30 cm-en legfeljebb 0,34 mg/kg-ot. A bizottság ezért azt javasolja, hogy a talaj ezüsttartalmát ezentúl a felső 5–10 cm-es rétegben mérjék. A kiülepedett ezüst-jodid-kristályok kémiai átalakulás nélkül nem hasznosíthatók a növények és az élőlények számára.
Az aszály valódi okai: tartós magasnyomás és hőség
A HungaroMet elemzése szerint a 2026-os nyáron országos átlagban 74,1 mm csapadék hullott, az 1991–2020-as átlag 36%-a. Ez az intézet 1901-től vezetett adatsorában a legszárazabb nyár, a korábbi csúcstartó 1952 előtt (HungaroMet, 2026). Az MTA hosszabb, az 1850-es évekig visszanyúló sorában is ez a legszárazabb nyár, közel 30 mm-rel az 1952-es alatt. A nyári középhőmérséklet 23,43 °C volt a 20,84 °C-os átlaggal szemben, június 30-án Szécsényben 42,0 °C-os országos melegrekord született. Áprilisban a csapadék 90%-kal maradt el az átlagtól, és januárt követően május kivételével minden hónap szárazabb volt a szokásosnál.
Az aszályt nem a generátorok, hanem a tartós magasnyomás és a hőség okozta.
A HungaroMet szerint a szárazság 2025 második felében kezdődött, és a kedvezőtlen nagytérségi áramlási helyzet, a tartós anticiklon tartotta fenn. A párolgási igényt figyelembe vevő SPEI aszályindex hat- és tizenkét hónapos skálán −2,5 alá esett, ami 126 év legalacsonyabb értéke. A szárazság európai jelenség volt: a jelentés szerint a felszíni és műholdas aszályindikátorok szinte az egész kontinensen extrém szárazságot mutattak. A tavaszi szárazság okait a W4 korábbi cikke részletezi.
Az MTA klimatológiai elemzése a hosszú távot is megmutatja. Az ország éves csapadékában több mint 170 év alatt nincs szignifikáns trend, a hőmérséklet viszont 1,2 °C-kal nőtt, a nyári pedig 1975 óta 3,6 °C-kal. A melegebb levegő több vizet párologtat el, így ugyanannyi csapadék mellett is mélyebb az aszály. Száraz évek a JÉGER előtt is voltak: a leghosszabb száraz időszak az 1860-as években volt, amikor a Velencei-tó és a Fertő teljesen kiszáradt.
Engedély és bejelentés: mit javasol a bizottság
A jelentés legfontosabb szabályozási megállapítása, hogy az időjárás módosítására használt rendszerek működtetése a bizottság tudomása szerint Magyarországon nem engedélyköteles, és bejelentési kötelezettség sincs. Így bárki forgalmazhat és működtethet olyan rendszert is, amelynek hatása igazoltan nincs. A jelentés példaként a hanggenerátoros jégesőelhárítást és a néhány talajgenerátorból álló rendszereket említi. A bizottság szerint ez az álhírek terjedésének is kedvez. Javaslata: a meglévő rendszerekre bejelentési kötelezettség, az újakra előzetes hatásvizsgálathoz kötött engedély, amelynek része a módszer tudományos alapjainak leírása és ellenőrzése.
Florida a tiltást választotta, az MTA bizottsága az átláthatóságot javasolja.
Az Egyesült Államokban 1971 óta szövetségi törvény írja elő, hogy minden időjárás-módosító tevékenységet be kell jelenteni a NOAA-nak. A 15 CFR 908.4 szerint az első jelentésnek legalább 10 nappal a beavatkozás előtt be kell érkeznie. Ebben szerepel a cél, a célterület és a kontrollterület, az eszközök, a vegyszerek és az eljárás, valamint a biztonsági és környezetvédelmi intézkedések. A szándékos mulasztás bírsága legfeljebb 10 000 dollár (15 CFR 908.10). Ez nem engedélyezés, csak nyilvántartás, a jelentések viszont nyilvánosak. Florida az ellenkező irányba ment: a 2025-ös SB 56 törvény megtiltotta a hőmérséklet, az időjárás vagy a napsugárzás befolyásolására irányuló beavatkozást, és eltörölte az állam korábbi engedélyezési rendjét.
Egy hazai szabályozásnak a jelentés és a WMO ajánlásai alapján legalább négy dolgot kellene rögzítenie: a módszer fizikai alapjainak bemutatását, a független szakértői véleményt az indítás előtt, a véletlenszerű besoroláson alapuló hatásvizsgálatot és a működés rendszeres, nyilvános értékelését. Ezek nélkül a következő aszálynál ugyanez a vita indulhat újra, és ugyanúgy mérhető adatok nélkül.
A Magyar Tudományos Akadémia bizottsága szerint a jégkármérséklő rendszer, a JÉGER nem felelős az elmúlt évek aszályáért. A teljes jelentés számai meg is mutatják, miért: egy talajgenerátor óránként 9,5 gramm ezüst-jodidot bocsát ki, a felhő teljes eljegesítéséhez viszont percenként 100–5000 grammra volna szükség, egy zivatar áramlásának energiája pedig egy paksi blokk egynapi termelésével vetekszik. A jégeső ellen sem igazolható hatás: a radaros mérések szerint a jeges cellák aránya a rendszer indulása után mindössze 1,8%-kal lett kisebb. A világon eddig csak két véletlenszerű besoroláson alapuló kísérlet készült, és egyik sem talált hatást. A talajmintákban nem mutattak ki ezüstöt, de a mérési módszer kimutatási határa nagyságrendekkel a várható növekmény felett van. Az aszály valódi oka a tartós anticiklonális helyzet és a hőség volt. A bizottság bejelentési kötelezettséget és engedélyezést javasol.
Az agrártárca felkérésére készült MTA-jelentés kimondja: a JÉGER üzemeltetése nem tehető felelőssé az elmúlt évek aszályos időjárásáért. A harmincoldalas anyag nemcsak a következtetést, hanem az okokat is leírja. Az országos rendszer 986 talajgenerátora acetonos oldatban ezüst-jodidot éget el, egy generátor óránként 9,5 grammot. Ahhoz, hogy egy zivatarfelhőben minden túlhűlt vízcsepp megfagyjon és elmaradjon a csapadék, felhőnként percenként 100–5000 gramm kellene. Egy kisebb zivatar áramlásának fenntartásához nagyjából annyi energia kell, amennyit egy paksi blokk egy nap alatt termel, és ezt semmilyen mai technológia nem tudja módosítani. A jégeső ellen sem mutatható ki jelentős hatás. A HungaroMet radaradatai szerint a jeges cellák aránya az indulás utáni kilenc évben csak 1,8%-kal volt kisebb, mint az előző négyben, és a nagy jégszemek gyakorisága sem csökkent. A jégesőre csak két véletlenszerű besorolású kísérletet közöltek, Svájcban és Coloradóban; egyik sem talált hatást, talajgenerátoros kísérletet pedig soha nem végeztek. A 2018 óta kibocsátott 16,8 tonna ezüst-jodid a talaj felső rétegében átlagosan csak 0,001 mg/kg-mal növelheti az ezüsttartalmat. A 2019-es és 2020-as mérésekben minden minta a kimutatási határ alatt maradt, ez a határ azonban 1,0 mg/kg volt, és a mintákat 90 cm mélységig vették, pedig az ezüst a felszín közelében halmozódik fel. A bizottság ezért a felső 5–10 cm vizsgálatát javasolja. Az aszályt a HungaroMet szerint a 2025 második felében kezdődött szárazság, a tartós magasnyomás és a rendkívüli hőség okozta: a nyáron 74,1 mm eső esett, az átlag 36%-a. A bizottság bejelentési kötelezettséget és hatásvizsgálathoz kötött engedélyt javasol. Az Egyesült Államok bejelentést ír elő, Florida 2025-ben betiltotta az időjárás-módosítást.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A 600 oldalas Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv szövege még nem nyilvános, de a 2027-es költségvetési javaslatból már kiolvasható, mi valósulhat meg belőle jövőre. Annyi már most látszik: vegyes a kép, lesznek nyertes és vesztes területek.
A FAO tervezetet tett közzé arról, ki és milyen feltételekkel használhat vizet, és ez a csendes nemzetközi munka közvetlenül kapcsolódik az idei aszály, a kutak és az ingyenes öntözővíz körüli vitákhoz.
Egy új jelentés szerint az adatközpontok vízlábnyoma 2030-ra elérheti a 9,32 billió litert, de a szám csak akkor mond valamit, ha tudjuk, mit számol, és ki érvel vele.
