Megduplázódhat az MI vízigénye 2030-ig
Az MI vízszomjáról szóló címek általában egy kiszáradó folyó melletti hűtőtornyot idéznek fel. Az Egyesült Arab Emírségek ENSZ-missziójának októberben megjelent jelentése, az Eurasia Group elemzésével, nagyobb számot és más képet ad: a víz nagy részét máshol használják (UAE Mission to the UN és Eurasia Group, 2026).
A jelentés szerint az adatközpontok globális vízlábnyoma öt év alatt nagyjából megduplázódik. A szám figyelmet érdemel, de óvatosságot is. Attól függ, mi mindent számolnak bele, a jelentés pedig a decemberi ENSZ Víz Konferencia társházigazdájától származik, amely napirendre akarja tűzni a kérdést.
A szám, és amit számol
A jelentés az adatközpontok villamosenergia-felhasználását 2025-re 448 TWh-ra, vízlábnyomát 4,5 billió literre teszi. Ebből az MI-re összpontosító létesítmények 93 TWh-t és 900 milliárd litert tesznek ki. 2030-ra 945 TWh áramot és 9,32 billió liter vizet vár, ebből az MI-re 378 TWh és 3,7 billió liter jut. A teljes vízhasználat megduplázódik, az MI részesedése nagyjából négyszeresére nő.
Ezek a számok nem a jelentés saját számításai. Az ENSZ Egyetem tanulmányából származnak (Aczel et al., 2026), és a villamosenergia-termeléshez kötődő vizet is tartalmazzák. Ez azért fontos, mert más hiteles becslések jóval kisebbek.
Három becslés az adatközpontok 2030-as vízhasználatára
A számok mást mérnek, ezért közvetlenül nem vethetők össze
| Becslés | 2030-as szám | Mit fed le |
|---|---|---|
| ENSZ Egyetem | 9,32 billió liter | Vízlábnyom, az áramtermeléssel együtt |
| Nemzetközi Energiaügynökség | mintegy 1,2 billió liter | Vízfogyasztás, a 2023-as 560 milliárd literről |
| Rystad Energy | mintegy 644 milliárd liter | Közvetlen hűtés, hatékonyságjavulás nélkül; a legerősebb víztakarékos esetben 388 milliárd liter |
Forrás: Aczel et al. (2026), a Crosscurrents jelentés alapján; IEA (2025), a CIWEM alapján; Rystad Energy
A jelentés maga adja meg azt a két megkülönböztetést, amely a különbség nagy részét magyarázza. A vízkivétel az, amit a folyóból vagy a vízadóból kivesznek, a vízfogyasztás pedig az, ami nem kerül vissza. A közvetlen használat a helyszínen jelentkezik, a közvetett az áramban és a gyártásban rejlik. A kivétel azonnal terheli a helyi forrást, a fogyasztás végleg kivonja a vizet a körforgásból. Minden számnál érdemes megkérdezni, a négy közül melyikről szól.
A folyó melletti torony a látható rész. A jelentés szerint a legnagyobb hányad az erőműben van.
A Nemzetközi Energiaügynökségre hivatkozva a jelentés azt írja, hogy az adatközpontok értékláncának vízfogyasztásából nagyjából felét az áramtermelés, mintegy 30%-ot a helyszíni hűtés, a többit az elsődleges energiaellátás és a gyártás adja. 2030-ra a hűtés vízigénye csaknem megháromszorozódik.
Miért nem elég a hatékonyság?
A technológia gyorsan fejlődik, miért ne bíznánk a mérnökökre a megoldást? A jelentés két okot ad. Ha olcsóbb a számítás, inkább többet használják, nem kevesebbet. Emellett minden hűtési döntés kompromisszum. A párologtató hűtés kevés energiát és sok vizet használ, a léghűtés fordítva, a zárt rendszerű folyadékhűtés a kettő között van, de a folyadék összetétele miatt más aggályokat vet fel. Ha egy vízhiányos térségben száraz hűtésre váltanak, az növelheti az áramigényt, és vele együtt az erőmű vízhasználatát.
A jelentés fő állítása ezért az, hogy a vizet, az energiát és a digitális infrastruktúrát egy rendszerként kell tervezni. Az időbeli eltérést is hangsúlyozza: a digitális építkezés hónapokban, a víz- és energiainfrastruktúra évtizedekben mérhető.
Ugyanezért a hely többet számít a globális összegnél. A jelentés szerint az MI-infrastruktúra és a vízhiány leginkább a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, Dél-Európában, Dél- és Kelet-Ázsia egyes részein, valamint néhány más országban, köztük Mexikóban, Chilében és Dél-Afrikában fedi egymást. Közép-Európát nem emeli ki, de a mostani aszályok után a térségnek sem érdemes megnyugodnia: a kockázatot itt is a konkrét telephely és vízbázis dönti el.
A helyi viták az erősebb bizonyíték
A jelentés legkonkrétabb része nem az előrejelzés, hanem az, ami már megtörtént.
Az Egyesült Államokban a jelentés szerint 2023 óta csaknem 300 milliárd dollárnyi projekt késett vagy szűnt meg; ez több mint 200 projektet érint. Csak 2026 első negyedévében legalább 75, mintegy 130 milliárd dollár értékű projekt késett vagy akadt el. Legalább 15 tagállam fontolgatott moratóriumot, és nagyjából 100 település fogadott el sajátot.
A külföldi esetek megmutatják, hogyan végződhetnek az ilyen viták:
- Chile. A Google 200 millió dolláros santiagói Cerrillos-projektje eredetileg talajvízzel hűtött volna. 2024 februárjában bíróság részben megsemmisítette az engedélyt, és a vízhatások újraértékelését rendelte el az éghajlatváltozás figyelembevételével. A cég léghűtésesre tervezte át a projektet, így a hűtésnél megszűnt az üzemi vízhasználat.
- Malajzia. Miután Szingapúr 2019–2022-es moratóriuma Johorba terelte a keresletet, a jelentés szerint 2026 februárjában ott tartották Malajzia első ismert adatközpont-ellenes tiltakozását. A lakók többek között a csökkenő víznyomásra panaszkodtak. Johor betiltotta a legvízigényesebb kategóriákat, a fejlesztő pedig vállalta, hogy csak tisztított szennyvizet használ.
- Írország. Dublin adatközpont-igénye meghaladta a hálózat kapacitását. 2021 óta új szempontok korlátozzák a projekteket a szűk keresztmetszetű térségekben, egy 2025-ös szabály pedig előírja, hogy a nagy létesítmények igényük nagy részét új ír megújuló forrásból fedezzék, a legnagyobbak pedig helyi szabályozható termelést vagy tárolót biztosítsanak.
Egyik vita sem csak a vízről szólt: a terület, a zaj, az áram és a méltányosság is szerepet kapott. A víz azonban gyakran az, ami a tervezési kifogásból politikai ügyet csinál, ennek pedig gyakorlati következményei vannak a fejlesztőknek: az engedély elveszhet, a terv évek munkája után módosulhat.
Mit kér a jelentés?
Öt ajánlással zárul:
- Globális nyilatkozat az MI hatékony vízhasználatáról a 2026-os abu-dzabi ENSZ Víz Konferencián.
- Az MI-infrastruktúra bevonása a nemzeti és vízgyűjtőszintű víz- és energiatervezésbe.
- Átlátható, összehasonlítható adatközlés a közvetlen és közvetett víz- és energiahasználatról.
- A kis víz- és energiaigényű technológiák és a körforgásos rendszerek támogatása.
- A víz- és éghajlati kockázat beépítése a vállalati stratégiába, a telephelyválasztásba és a beruházási döntésekbe.
Valószínűleg a harmadik a leghasznosabb. A fenti számok többsége nem ellenőrizhető, mert az üzemeltetők ritkán teszik közzé a használatukat, a közvetett használat pedig a hálózattól függ. Az elsőnél érdemes szem előtt tartani, ki javasolja. A konferencia társházigazdája az Emírségek és Szenegál, a jelentés előszavát az emírségi külügyminiszter jegyzi, aki a nemzetközi közösségnek szóló felhívásnak nevezi. Az önkéntes nyilatkozat az Emírségek saját javaslata lenne a saját konferenciáján, egy olyan országban, amely súlyos vízkorlátok mellett maga is adatközpontokat épít. Ettől az érv még nem téves, de az időzítést megmagyarázza.
Mit jelent ez a vízműveknek?
Tavasszal írtunk arról, hogyan versenyeznek az adatközpontok a közműrendszerrel. Most három dolog emelkedik ki.
A globális összegtől függetlenül egy adatközpont közvetlen igényének nagy része egyetlen helyi forrásra esik. Ha egy szolgáltatótól ellátást kérnek, ragaszkodjon hozzá, hogy megismerje a hűtési tervet, a csúcsnapi igényt és az aszály esetén követett eljárást. A malajziai lakók első panasza a víznyomás volt.
A tisztított szennyvíz az alku részévé válik. A johori fejlesztő ezt vállalta, a jelentés körforgásos rendszerei között pedig az újrahasználat is ott van. Ez eladható terméket ad a szennyvízüzemeltetők kezébe, ha a minőség és a szerződés rendben van.
Az igazi eszköz a tervezés. Az adatközpontok hálózatra kapcsolása már szabályozási kérdés, és a víz ugyanezen az úton halad. Aki megvárja az engedélykérelmet, kevés beleszólást kap. Aki feltérképezi a szabad kapacitását, és nyilvánosan megmondja, hol tud kiszolgálni új nagyfogyasztót, és hol nem, annál a fejlesztők előbb jelentkezhetnek.
Az Egyesült Arab Emírségek ENSZ-missziójának jelentése, az Eurasia Group elemzésével, azt vetíti előre, hogy az adatközpontok globális vízlábnyoma 2025 és 2030 között nagyjából megduplázódik, 4,5 billió literről 9,32 billióra. Az MI részesedése eközben négyszeresére nő, 900 milliárdról 3,7 billió literre. A víz nagy részét nem az adatközpontokban, hanem az erőművekben és a chipgyárakban használják. A szám jóval nagyobb a Nemzetközi Energiaügynökség becslésénél, mert mást mér. A jelentés erősebb bizonyítéka politikai: a helyi ellenállás projekteket késleltet, Chilében, Malajziában és Írországban pedig átírta az engedélyezést. Öt ajánlása között szerepel egy önkéntes nyilatkozat a decemberi ENSZ Víz Konferencián, amelynek az Emírségek a társházigazdája. A vízműveknek a gyakorlati kérdés az, hová kerül a következő létesítmény, és miből vesz vizet.
Az Egyesült Arab Emírségek ENSZ-missziója az Eurasia Group elemzésével adott ki jelentést, amely szerint az adatközpontok globális vízlábnyoma 2025 és 2030 között nagyjából megduplázódik, 4,5 billió literről 9,32 billió literre. Az MI-terhelésekhez köthető rész négyszeresére nő, 900 milliárdról 3,7 billió literre, miközben a villamosenergia-felhasználás csaknem kétszeresére, 945 TWh-ra emelkedik.
Ezek a számok az ENSZ Egyetem tanulmányából származnak, és a villamosenergia-termeléshez kötődő vizet is tartalmazzák. Más becslések kevesebbet számolnak. A Nemzetközi Energiaügynökség az adatközpontok vízfogyasztását 2030-ra mintegy 1200 milliárd literre teszi, a Rystad Energy a közvetlen hűtést mintegy 644 milliárd literre. Ezek nem mondanak ellent egymásnak, csak más kérdésre felelnek. A jelentés szerint az értéklánc vízfogyasztásának nagyjából felét az áramtermelés adja, a helyszíni hűtés mintegy 30%-át.
A hatékonyság önmagában nem oldja meg a gondot, mert minden hűtési döntés a vizet az árammal cseréli: a párologtató hűtés energiát takarít meg és vizet használ, a léghűtés fordítva. A konkrétabb bizonyíték helyi. Az Egyesült Államokban 2023 óta csaknem 300 milliárd dollárnyi projekt késett vagy szűnt meg. Chilében bíróság részben megsemmisítette a Google engedélyét, ami léghűtéses áttervezéshez vezetett. A malajziai Johor betiltotta a legvízigényesebb kategóriákat, Írország pedig új megújuló forrást és szabályozható kapacitást vár a nagy létesítményektől. A jelentés öt lépést javasol, köztük átlátható adatközlést és önkéntes nyilatkozatot a decemberi abu-dzabi ENSZ Víz Konferencián, amelynek az Emírségek a társházigazdája. A vízműveknek az a tanulság, hogy már jóval az engedélykérelem előtt be kell kapcsolódniuk a telepítési döntésekbe.
Az MTA teljes, harmincoldalas jelentéséből kiderül, miért nem okozhatta a JÉGER az aszályt, miért nem mutatható ki a hatása a jégeső ellen sem, és miért működhet ma Magyarországon bármilyen időjárás-módosító rendszer engedély nélkül.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A 600 oldalas Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv szövege még nem nyilvános, de a 2027-es költségvetési javaslatból már kiolvasható, mi valósulhat meg belőle jövőre. Annyi már most látszik: vegyes a kép, lesznek nyertes és vesztes területek.
A FAO tervezetet tett közzé arról, ki és milyen feltételekkel használhat vizet, és ez a csendes nemzetközi munka közvetlenül kapcsolódik az idei aszály, a kutak és az ingyenes öntözővíz körüli vitákhoz.
