Amikor elfogy a hűtővíz és az áram
Ez a cikk a Veszélyben Európa című, négyrészes sorozatunk második része. Az első részben, a Kiszáradó Európa című cikkben bemutattuk, hogy a kontinens 2026 nyarára rekord alacsony folyóvízszintekkel és évek óta halmozódó szerkezeti vízhiánnyal néz szembe: augusztusban az EU és az Egyesült Királyság területének 50%-a küzdött valamilyen szintű aszállyal, a Rajna, a Duna és a Garonne vízhozama helyenként a szokásos töredékére esett vissza, a becsült gazdasági kár pedig elérte a 180 milliárd eurót, az uniós GDP közel 1%-át. Ebben a részben azt mutatjuk be, hogyan gyűrűzik át ez a vízválság Európa energiarendszerébe – és miért nem tekinthető egyszeri balesetnek, ami idén történt.
Amikor egy atomerőmű hűtővizét egy folyó biztosítja, egy áramhálózat stabilitását pedig ugyanannak az energiarendszernek a pillanatnyi egyensúlya tartja fenn, a víz és az áram valójában egyetlen, szorosan összefonódó rendszer két oldala. Csapadék nélkül nincs vízerőmű, hűtővíz nélkül nincs atomenergia, és stabil hálózat nélkül percek alatt milliók maradhatnak áram nélkül – még akkor is, ha az energiatermelés önmagában elegendő lenne hozzá. Az elmúlt évek szélsőséges nyarai megmutatták, hogy ez nem elméleti kockázat: Európa energiarendszere egyszerre néz szembe a hálózati stabilitás és a hűtővízellátás problémájával.
2025 áprilisában az Ibériai-félsziget, 2026 nyarán pedig a Duna mente adott erre két, egymástól függetlenül kialakult, mégis ugyanazt a rendszerszintű törékenységet megmutató példát.
Öt perc alatt bénultság
2025. április 28-án öt perc alatt omlott össze Spanyolország és Portugália hálózata, 47–60 millió embert érintve, mert Ibéria mindössze 3,62%-os nemzetközi összeköttetése és 25 MW-os energiatárolása messze elmaradt az uniós céloktól (SEPA, é. n.). 2026 nyarán a Duna rekordalacsony vízállása miatt a Paksi Atomerőmű 44 éve először sodródott a teljes leállás szélére, Románia Cernavodă erőműve pedig – történelmében először – ténylegesen teljesen leállt, mindkét 700 MW-os blokkjával. Franciaországban, Svájcban és Bulgáriában is hűtővízhiány sújtotta az atomerőműveket. Szakértők és az Európai Bizottság szerint is ez nem egyszeri baleset: az Ember kutatóintézet szerint az uniós hálózat 55%-a fokozottan kockázatos, Magyarországon és Romániában pedig már éles, jogilag kodifikált gördülő kikapcsolási protokoll várja a következő válságot.
Az Európai Átviteli Rendszerüzemeltetők Hálózatának (ENTSO-E, 2026) 2026 márciusában közzétett, 440 oldalas végleges vizsgálati jelentése szerint a kiváltó ok nem egyetlen esemény volt, hanem a feszültségszabályozás és a meddőteljesítmény-kezelés rendszerszintű hiányosságainak, valamint az eltérő nemzeti szabályozási gyakorlatoknak az együttes hatása, amely túlfeszültség miatti kaszkádszerű generátorleválásokhoz vezetett (Rouco et al., 2026). A jelentés kifejezetten kizárja, hogy a megújuló energiaforrásoknak – a szél- vagy a napenergia – szerepük lett volna a helyzet kialakulásában. A WindEurope (2026) beszámolója szerint az ENTSO-E igazgatótanácsának elnöke a sajtótájékoztatón így fogalmazott:
„A probléma nem a megújuló energia, hanem a feszültségszabályozás, függetlenül a termelés típusától.”
A kimaradást jelentősen súlyosbította az Ibériai-félsziget rendszerszintű elszigeteltsége is. Az Európai Bizottság hivatalos adatai szerint Spanyolország villamosenergia-összeköttetési aránya 2025-ben mindössze 3,62% volt, távol az uniós, 2030-ra kitűzött 15%-os célértéktől, sőt a korábbi, 2020-ra vonatkozó 10%-os célértéktől is (Európai Bizottság, é. n.). Ez azt jelenti, hogy a félsziget vészhelyzet esetén gyakorlatilag alig tud áramot importálni a szomszédos országoktól. Ehhez társult, hogy Spanyolországban mindössze 25 MW telepített akkumulátoros energiatároló kapacitás állt rendelkezésre a 2025-re kitűzött 500 MW-os célhoz képest – vagyis az energiatárolás egy nagyságrenddel elmaradt a tervezettől, pont akkor, amikor a leginkább szükség lett volna rá.
Öt perc alatt annyi termelőkapacitás tűnt el a hálózatból, amennyi egy közepes ország teljes fogyasztásának felel meg.
A kimaradás mindennapi életre gyakorolt hatása is jól mutatja, mennyire alapvető infrastruktúráról van szó. A spanyol vasúttársaság, a Renfe leállította az összes vonatát, és mintegy 35 000 utast kellett kimenekíteni a megrekedt szerelvényekből.
A madridi Barajas és a lisszaboni repülőtér ezalatt csökkentett kapacitással, illetve átmenetileg leállva működött. A helyreállítás során a nemzetközi összeköttetések – köztük a Franciaországgal fenntartott vezetékek – kulcsszerepet játszottak a hálózat újraindításában, ami önmagában is rávilágít arra, hogy a most hiányolt kapacitásbővítés a jövőbeli válságok elhárításának egyik legfontosabb eszköze lehet.
Pár milliméteren múlt Paks
2026 nyarán Magyarországon egy másik, de ugyanarról a tőről fakadó válság bontakozott ki. A Duna rekordalacsony vízállása miatt a Paksi Atomerőmű – amely önmagában biztosítja Magyarország villamosenergia-termelésének felét, névleges 2000 MW-os kapacitással – fokozatos leállásra kényszerült. Július végén, augusztus elején három blokkot már leállítottak, augusztus 4-én hajnalban pedig már csak a 2. blokk egyetlen, 240 MW-os turbinája termelt – ami a teljes kapacitás mindössze egytizede.
Ez a helyzet a Paksi Atomerőmű 44 éves történetében korábban soha nem fordult elő: az első blokk 1982 decembere óta folyamatosan termelt valamennyi villamos energiát, egészen az említett hajnalig.
Az MVM tájékoztatása szerint a probléma nem magával a vízmennyiséggel volt, hanem a hűtővízkivételhez használt szivattyúk elhelyezkedésével, tekintve, hogy a szívócsonkok szintje magasabban van, mint amire a Duna jelenlegi, drasztikusan lecsökkent vízállása mellett szükség lenne. Aszódi Attila, a Paks II. beruházásért korábban felelős államtitkár szerint a tervezéskor figyelembe vett minimális vízszinthez képest a folyó több mint 1 méterrel alacsonyabban volt ezekben a napokban.
Adorján Ferenc független nukleáris biztonsági szakértő – aki korábban az Országos Atomenergia Hivatalban az erőmű biztonsági felügyeletét látta el – hangsúlyozta: a Duna alacsony vízállása önmagában nem jelent nukleáris biztonsági kockázatot, mivel a leállított reaktorok biztonsági hűtéséhez nagyságrendekkel kevesebb vízre van szükség, mint a normál üzemi termeléshez, és az erre szolgáló mobil szivattyúk a helyszínen rendelkezésre állnak. A kritikus éjszaka végül szerencsésen zárult: kedd reggelre a vízszint 2 cm-t emelkedett, a szivattyúk teljesítménye helyreállt, és a működő turbina folyamatosan több mint 220 MW-ot termelt tovább.
„A legnehezebb és legkritikusabb éjszakán vagyunk túl.”
A történet regionális összefogást is hozott: Robert Fico szlovák miniszterelnök bejelentette, hogy Szlovákia kész villamosenergia-szállításokkal segíteni Magyarországot, amíg a Duna vízszintje és ezzel a paksi hűtővízellátás nem stabilizálódik. Az erőmű egyúttal tartalék megoldásokra is támaszkodhatott: a hatóságok az Országos Vízügyi Főigazgatósággal együttműködve úgynevezett Pajtás mobilszivattyúkat telepítettek a helyszínre, amelyekből szükség esetén 12 db folyamatosan, 4 db azonnali tartalékként, további 13 db pedig készenlétben állt volna, hogy a leállított blokkok hűtését extrém alacsony vízállás esetén is biztosítsák. A válság idejére a vállalati szektort is önkorlátozásra kérték: több nagyvállalat, köztük a MOL TVK, a Samsung SDI, az Audi Hungaria, a Richter, a Mercedes, a BMW, a Bosch és a Tesco önként csökkentette áramfelhasználását a kritikus esti csúcsidőszakban – ez a fajta önkéntes, vállalati szintű fogyasztáskorlátozás lesz az egyik központi témája sorozatunk következő részének is.
Negyvennégy év alatt először fordult elő, hogy Paks a teljes leállás szélére sodródott.
Románia is teljesen leállt
Míg Paks az utolsó pillanatban elkerülte a teljes leállást, a szomszédos Románia már nem volt ilyen szerencsés – ott a legrosszabb forgatókönyv következett be. A Duna vízhozama a Baziașnál mért adatok szerint mindössze 1590 m³/s volt a sokéves, mintegy 4700 m³/s-os átlaghoz képest, a Copernicus európai klímamegfigyelő szolgálat elemzése szerint pedig a folyó hosszának közel kétharmadán 34 éve nem mértek ilyen alacsony júliusi vízhozamot.
A Cernavodă erőmű – Románia egyetlen atomerőműve, amely két, egyenként 700 MW-os blokkjával az ország villamosenergia-termelésének mintegy egyötödét adja – július végén kezdte meg a fokozatos leállást. A hatóságok mindent megtettek, hogy ezt elkerüljék: a román haditengerészet katonái robbantással távolítottak el egy zátonyt a Duna Bala-ágából, majd négy, kővel megrakott uszályt süllyesztettek el, hogy a vizet a Cernavodă felé vezető Öreg-Duna-ágba tereljék. A beavatkozásra a bukaresti kormány rendkívüli tartalékalapjából mintegy 12,1 millió lejt (kb. 842 millió Ft) különítettek el, és a beavatkozás kezdetben be is vált: a vízszint 4 cm-t emelkedett, ami legalább 9 nap haladékot adott az erőműnek.
A hatás azonban nem bizonyult tartósnak. Augusztus 13-án a Nuclearelectrica bejelentette a 2. blokk – az utolsó még működő reaktor – ellenőrzött leállítását is, miután korábban már az 1. blokkot leállították. Ezzel Románia a történelme során első alkalommal maradt teljesen atomenergia-termelés nélkül. Cristian Bușoi román energiaügyi államtitkár elismerte: bár a lakosságot a kormány ígérete szerint közvetlenül nem érinti a helyzet, a nagyfogyasztóknak fogyasztáskorlátozással kell számolniuk a csúcsidőszakokban. Bușoi azt is hozzátette, hogy térségi összevetésben csak Magyarország van rosszabb helyzetben, mint Románia – Bulgária egyelőre stabilnak számít, bár a kozloduji atomerőműnél a Duna vízszintje mindössze 30 cm-rel van a kritikus küszöb felett.
Románia történelmében első alkalommal fordult elő, hogy az ország egyetlen atomerőműve teljesen leállt.
Törékeny kontinens
Az ibériai kimaradás és a paksi közel-leállás egy szélesebb, kontinentális jelenség két megnyilvánulása. 2026 nyarának végén egyszerre hat atomerőmű – összesen mintegy 15 reaktor – működött csökkentett teljesítménnyel vagy állt le Európa-szerte a szélsőséges szárazság miatt. Franciaországban a Golfech erőmű 2. blokkját július 30-án teljesen leállították, mert a Garonne folyó vízhőmérséklete túllépte a megengedett határt. Svájcban a Beznau erőmű blokkjainak termelését csökkentették, majd leállították, miután az Aare folyó vízhőmérséklete elérte a 25 °C-ot. Romániában a Cernavodă erőmű esetében a hatóságok robbantással távolítottak el egy sziklaakadályt a Duna egyik mellékágából, hogy biztosítani tudják a hűtővíz-ellátást, Bulgáriában pedig a Kozloduy erőmű a szerb hatóságokkal együttműködve, a Vaskapu-vízerőmű vízkibocsátásának szabályozásával próbálta a Duna szintjét a kritikus küszöb felett tartani.
Aszály miatti atomerőmű-korlátozások Európában, 2026 nyarán
| Ország | Erőmű | Probléma | Intézkedés |
|---|---|---|---|
| Magyarország | Paks | rekordalacsony dunai vízállás | 3 blokk leállítva, 1 turbina minimális teljesítménnyel, a teljes leállás szélén |
| Románia | Cernavodă | 1590 m³/s dunai vízhozam a 4700 m³/s-os átlag helyett | mindkét reaktor (2 × 700 MW) leállítva – Románia első teljes nukleáris kiesése |
| Franciaország | Golfech | túl meleg hűtővíz (Garonne) | a 2. blokk teljes leállítása |
| Svájc | Beznau | az Aare 25 °C fölé melegedett | teljesítménycsökkentés, majd leállítás |
| Bulgária | Kozloduj | alacsony dunai vízállás, mindössze 30 cm a kritikus szint felett | együttműködés a szerb vízerőművel a vízszint tartására |
Mindeközben a vízerőművek termelése is visszaesett: az Ember energiapolitikai elemzőközpont szerint az EU hidroenergia-termelése 12%-kal csökkent 2025-ben az időjárási viszonyok miatt, amit a földgáztüzelésű erőművek termelésének 8%-os növekedése pótolt – vagyis a vízhiány közvetlenül nagyobb arányú fosszilisenergia-felhasználáshoz vezetett. A hiány begyűrűzött az árakba is: 2026 júliusában a napi átlagos nagykereskedelmi áramár Magyarországon 122 euró/MWh-ra, Romániában 120 euró/MWh-ra, Ausztriában és Svájcban egyaránt 117 euró/MWh-ra, Franciaországban pedig 95 euró/MWh-ra emelkedett – minden esetben jelentősen az előző évi szint fölé. Ez a jelenség nem új keletű: a francia atomerőművek hűtési problémái már a 2003-as hőhullám óta ismertek, és 2019-ben, 2022-ben és 2023-ban is napirendre kerültek. Ami 2026-ot megkülönbözteti a korábbi évektől, az kontinensnyi kiterjedése: a rekordalacsony vízállások egyszerre jelentkeztek a németországi Rajnától egészen a romániai Duna-deltáig.
Nagykereskedelmi áramár 2026 júliusában
euró/MWh, napi átlag
| Magyarország | 122 |
|---|---|
| Románia | 120 |
| Ausztria | 117 |
| Svájc | 117 |
| Franciaország | 95 |
A rendszer másik strukturális gyengesége a hálózati „inercia”, vagyis tehetetlenség csökkenése. A hagyományos, forgó generátorokkal működő erőművek – szén-, gáz- és atomerőművek – mechanikus tehetetlensége korábban automatikusan tompította a hirtelen frekvenciaingadozásokat. A napelemek és a szélturbinák viszont teljesítményelektronikán keresztül csatlakoznak a hálózathoz, és nem biztosítanak ilyen tehetetlenséget. Egy erről szóló kutatás szerint (Mehigan et al., 2020) a minimális inerciakövetelmények szigorítása jelentősen megnöveli a termelési költségeket és a szükséges megújulóenergia-korlátozás mértékét is – vagyis a hálózati stabilitás és a dekarbonizáció ütemezése között valódi feszültség áll fenn.
A németországi VDE mérnöki szövetség energetikai tagozatának vezetője, Ralf Petri szerint az energiarendszer átalakulása alapvető kihívásokat teremt a hálózati stabilitás terén, mivel a korábban a hagyományos erőművek tehetetlensége által tompított frekvenciaingadozások mostantól közvetlenebbül hatnak a rendszerre (VDE, é. n.).
A hálózatfejlesztés elmaradása is strukturális probléma: szakértői becslések szerint Európának a következő 25 évben mintegy 1000 milliárd euró új hálózati infrastruktúrára és megerősítésre lenne szüksége az energiaátállás támogatásához, ez a beruházási ütem azonban jelenleg elmarad a megújulóenergia-termelés bővülésétől. Az Európai Bizottság az ibériai kimaradás után jelentette be az úgynevezett EU Grids Package programot, amelynek célja éppen a hálózati beruházások felgyorsítása és a tagállamok közötti összeköttetések bővítése. Az Ember elemzőközpont adatai szerint 2024 végéig az uniós tagállamok közül 14 ország már elérte vagy túlteljesítette a 2030-as összeköttetési célt, míg 8 ország – köztük a legkritikusabb helyzetben lévő Spanyolország – még a korábbi, 2020-as célértéket sem érte el. Ez a kép jól mutatja, hogy a kontinens energiabiztonsága rendkívül egyenetlen, és éppen azok az országok maradnak le a fejlesztésekkel, amelyeknek a legnagyobb szükségük lenne rá.
Hat atomerőmű, tizenöt reaktor – egyetlen nyár folyamán szorult vissza a szárazság miatt.
Nem baleset, hanem visszatérő állapot
A rendelkezésre álló adatok alapján egyre nehezebb az ibériai kimaradást és a dunai leállásokat egyszeri, elszigetelt balesetként kezelni. A Stockholm Environment Institute (2026) elemzése a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2026-os értékelésére hivatkozva fogalmazott világosan: az ibériai kimaradás nem az első volt, és nem is lesz az utolsó, mivel a megújuló energia és az elektrifikáció ütemét egyelőre nem követi a hálózati beruházások üteme. Az Ember energiapolitikai kutatóintézet 2025 szeptemberi tanulmánya szerint az európai villamosenergia-rendszer akár 55%-a tekinthető fokozottan kockázatosnak: azok az országok, amelyeknek legfeljebb három irányból van importlehetőségük, és importkapacitásuk a csúcsfogyasztásuk 25%-át sem éri el, különösen kitettek egy hasonló esemény megismétlődésének.
Eközben az Európai Bizottság saját, 2026. augusztus 19-i közleménye is elismerte, hogy bár rövid távú ellátásbiztonsági kockázat jelenleg nincs, a helyzet a következő hetekben is feszített marad (Európai Bizottság, 2026) – ez hivatalos megerősítése annak, hogy a nyári energiaválság nem egyszeri esemény, hanem elhúzódó, ismétlődő állapot, amit a Bizottság a tagállamokkal és az ENTSO-E-vel folyamatosan monitoroz.
Több ország ma már jogilag kodifikált eszközzel készül a legrosszabb forgatókönyvre – vagyis a gördülő áramkimaradás nem elméleti lehetőség, hanem éles, bevetésre kész protokoll. Magyarországon a rotációs kikapcsolási rend (RKR) pontosan erre a célra készült: végszükség esetén az ország területét 18, hozzávetőlegesen egyforma terhelési csoportra osztanák, és ezeket felváltva, legfeljebb 3 órás szakaszokban kapcsolnák le, hogy elkerüljék a teljes országos áramszünetet. A szabályozás kifejezetten rögzíti, hogy ha az energiahiány tartósan fennmarad, a kikapcsolási ciklusok újra és újra elindulhatnak – vagyis a gördülő áramkimaradás nem egyetlen, néhány órás esemény, hanem napokig, akár hetekig ismétlődő állapottá válhat, amíg a vízszint vagy a termelési kapacitás helyre nem áll. Romániában hasonló okból a nagyfogyasztói fogyasztáskorlátozás a csúcsidőszakokban már ténylegesen életbe is lépett, Portugália pedig az ibériai kimaradás után bejelentette, hogy 137 millió eurót fektet hálózatfejlesztésbe, hogy jobban felkészüljön egy esetleges következő vészhelyzetre.
A gördülő áramkimaradás jogi kerete Magyarországon és Romániában is készen áll – a kérdés nem az, hogy lesz-e rá szükség, hanem hogy mikor és milyen gyakran.
Áramhiány
Az ibériai áramkimaradás, a paksi közel-leállás és Románia teljes nukleáris kiesése ugyanazt az üzenetet hordozza: Európa energiarendszere sokkal érzékenyebb a víz- és időjárási szélsőségekre, mint azt korábban feltételezték, és ez az érzékenység nem egyszeri baleset, hanem visszatérő, minden nyáron újratermelődő állapot. A gyenge nemzetközi összeköttetések, az elmaradó energiatárolás, a csökkenő hálózati tehetetlenség és a hűtővízre épülő erőműpark egyetlen rendszerré fonódik össze – és ez a rendszer 2025-ben és 2026-ban is a szakadék szélére sodródott, miközben a gördülő kikapcsolás jogi keretei több országban már élesben bevethető állapotban várakoznak. A kérdés innentől nem az, hogy lesz-e Európában a jövőben is áramkimaradás vagy akár hosszabb, elhúzódó ellátási zavar, hanem az, hogy a tagállamok és az EU milyen beruházásokkal tudják csökkenteni ezek gyakoriságát és súlyát.
Sorozatunk következő, harmadik része azt vizsgálja, milyen állami és uniós szintű beruházásokkal – sótalanító üzemekkel, energiatárolással, hálózatfejlesztéssel és tudatos, napon belüli fogyasztáselosztással – lehet mérsékelni a cikkeinkben bemutatott vízügyi és energetikai kockázatokat.
Szerkesztői vélemény
Az európai energiainfrastruktúra nincs felkészülve a tartós vízhiányra és az extrém időjárási viszonyokra. A közeljövőben áramfelhasználási korlátozásokra és gördülő leállásokra kell készülni. Arra az esetre is fel kell készülnünk, hogy huzamosabb ideig – hetekig, hónapokig, akár évekig – nem lesz áramellátás. A tiszta víz és az energia mindig is olyan értékek voltak, amelyekre vigyázni kell, de most és az elkövetkező időszakban különösen fontos, hogy megfontoltan gazdálkodjunk ezekkel az erőforrásokkal, és kerüljük a pazarlásukat.
2025. április 28-án öt perc alatt omlott össze Spanyolország és Portugália elektromos hálózata, 47–60 millió embert érintve, mert Ibéria mindössze 3,62%-os nemzetközi összeköttetése és 25 MW-os energiatárolása messze elmaradt az uniós céloktól. 2026 nyarán a Duna rekordalacsony vízállása miatt a Paksi Atomerőmű 44 éve először sodródott a teljes leállás szélére, Románia Cernavodă erőműve pedig – történelmében először – ténylegesen teljesen leállt, mindkét 700 MW-os blokkjával. Franciaországban, Svájcban és Bulgáriában is hűtővízhiány sújtotta az atomerőműveket. Szakértők és az Európai Bizottság szerint is ez nem egyszeri baleset: az Ember kutatóintézet szerint az uniós hálózat 55%-a fokozottan kockázatos, Magyarországon és Romániában pedig már éles, jogilag kodifikált gördülő kikapcsolási protokoll várja a következő válságot.
Két, egymástól függetlenül kialakult eset mutatja meg, mennyire összefonódik Európában a víz- és az energiabiztonság – és mennyire valószínű, hogy ez a jövőben is megismétlődik. 2025. április 28-án néhány perc alatt omlott össze Spanyolország és Portugália hálózata, 47–60 millió embert érintve; az ENTSO-E végleges jelentése szerint a feszültségszabályozás hiányosságai, Ibéria mindössze 3,62%-os nemzetközi összeköttetése és a csupán 25 MW-os spanyol energiatárolási kapacitás (az 500 MW-os cél helyett) okozták a kaszkádszerű leállást.
2026 nyarán a Duna rekordalacsony vízállása miatt a Paksi Atomerőmű 44 éves története során először sodródott a teljes leállás szélére, míg a szomszédos Románia Cernavodă erőműve – történelmében első alkalommal – ténylegesen teljesen leállt: mindkét 700 MW-os blokkja leállt, miután a Duna vízhozama Baziașnál mindössze 1590 m³/s volt a 4700 m³/s-os átlag helyett. Franciaországban, Svájcban és Bulgáriában is hűtővízhiánnyal küzdöttek az atomerőművek.
Ez a mintázat szakértők szerint nem egyszeri baleset. A Stockholm Environment Institute az IEA elemzésére hivatkozva kijelentette, hogy az ibériai kimaradás nem az utolsó volt; az Ember kutatóintézet szerint az uniós hálózat 55%-a fokozottan kockázatos a gyenge összeköttetések miatt. Az Európai Bizottság 2026. augusztus 19-i közleménye is elismerte, hogy a helyzet a következő hetekben is feszített marad. Magyarországon és Romániában már jogilag kodifikált, gördülő kikapcsolási protokoll áll készen a legrosszabb forgatókönyvre – a kérdés innentől nem az, hogy szükség lesz-e rá, hanem hogy mikor és milyen gyakran.
A MEKH bontási adatai szerint a szélerőművi kapacitáspályázatra a kiírt hálózati kapacitás 2,6-szorosát kérték. A legnagyobb csatlakozási pontra viszont alig jött ajánlat, így a 702 MVA-nak legfeljebb mintegy kétharmada osztható ki december 13-án.
A Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2026-ban huszonegy év után először kevesebb megújuló kapacitás épül, mint előző évben, a következő hat év mégis minden korábbit felülmúl – csak a hálózat nem győzi.
Az Eurostat friss adatai szerint Magyarországon a legolcsóbb az áram és a gáz a háztartásoknak az EU-ban, miközben a közepes vállalati fogyasztók, köztük a vízművek, jóval az uniós átlag fölött fizetnek az áramért.
A Fehér Ház tíz kis moduláris reaktorról és 20 milliárd dollárról beszél, az Országgyűlés elé került megállapodás szövegében azonban ezek a számok nem szerepelnek, annál több szó esik a kiválasztásról, a közbeszerzésről és a finanszírozásról.
