Legolcsóbb lakossági áram, drága vállalati számla
Ha egy átlagos fogyasztó és egy közepes vállalkozás összehasonlítaná az áramszámláját Magyarországon, nehezen hinnék el, hogy ugyanabban az országban élnek. Az Eurostat október 30-i adatai szerint 2026 első félévében Magyarországon volt az EU legolcsóbb lakossági árama: kilowattóránként 0,1139 €, az uniós átlag 0,2832 € (Eurostat, 2026a). A lakossági gáz is itt a legolcsóbb, 0,03 €, az uniós 0,11 € mellett (Eurostat, 2026b).
Az olló, amely nálunk fordítva nyílik
Az Eurostat nem lakossági adatai szerint az évi 500–1999 MWh-t fogyasztó vállalkozások áfa nélkül 0,2183 €/kWh-t fizettek ugyanebben a félévben, az uniós átlag 0,18 € volt (Eurostat, 2026c). Ez 21%-os többlet. A kisebb, 20–499 MWh közötti sávban 0,2483 € áll szemben 0,2165 €-val, ami 15%-os többlet.
Lakossági és vállalati áramár, Magyarország és az EU
€/kWh, félévente. Lakossági 2500–4999 kWh, adókkal; vállalati 500–1999 MWh, áfa nélkül
Forrás: Eurostat, nrg_pc_204 és nrg_pc_205
| Magyar vállalati | Uniós vállalati | Uniós lakossági | Magyar lakossági | |
|---|---|---|---|---|
| 2023 I. | 0,308 | 0,215 | 0,289 | 0,116 |
| 2023 II. | 0,270 | 0,200 | 0,285 | 0,113 |
| 2024 I. | 0,228 | 0,189 | 0,292 | 0,109 |
| 2024 II. | 0,228 | 0,194 | 0,289 | 0,103 |
| 2025 I. | 0,214 | 0,190 | 0,288 | 0,104 |
| 2025 II. | 0,213 | 0,184 | 0,290 | 0,108 |
| 2026 I. | 0,218 | 0,180 | 0,283 | 0,114 |
A két ár nem teljesen összevethető, mert a lakossági ár az összes adót tartalmazza, a vállalati az áfát nem. A nagyságrend azonban egyértelmű. Az EU-ban egy háztartás kilowattóránként nagyjából 1,6-szor annyit fizet, mint egy közepes vállalat. Magyarországon a vállalat fizet csaknem kétszer annyit, mint a háztartás. A magyar vállalati ár ráadásul nem csökkent úgy, ahogy az uniós.
Az Eurostat egy további részletet is közöl: a magyar lakossági számlában 21,2% az áfa aránya, míg az uniós átlag 15,1%. Gáznál más a kép: az 1000–9999 GJ közötti vállalati ár Magyarországon 0,0623 €/kWh, az uniós 0,0754 € (Eurostat, 2026e).
Az EU-ban a háztartások fizetnek többet, Magyarországon a vállalatok.
A különbség egyébként már kisebb, mint korábban. 2023 első félévében a magyar vállalati ár 0,3075 € volt az uniós 0,2151 € mellett, vagyis 43%-kal magasabb. Magyarország a régióban sincs egyedül a magas vállalati árakkal: Lengyelországban 0,207 €, Ausztriában 0,1918 €, Romániában 0,1854 € a vállalati ár, és ez ott is rontja a versenyképességet a költségoldalon.
A helyi vásárlóerőhöz igazítva, vagyis a háztartások jövedelméhez mért teherként nézve a magyar lakossági gáz így is a legolcsóbb az EU-ban: 100 kWh 4,3 vásárlóerő-egységbe (PPS) kerül. A lakossági áram ugyanebben a mérésben 14,7 PPS 100 kWh-ránként (Eurostat, 2026a). Az alacsony ár tehát valódi előny, de a magyar jövedelmek színvonalához mérve kisebb, mint amit az euróárak mutatnak.
A rezsicsökkentésen innen és túl
A víziközmű-szolgáltatók árbevétele nem követi a költségeket, mert a lakossági vízdíjat 2013 óta befagyasztotta az állam. A Víz Koalíció tanulmánya szerint egy liter ivóvíz előállítása átlagosan 78 fillér, de a lakosság csak 34 fillért fizet érte. Az ágazat tehát az energiát piaci áron veszi, a termékét pedig hatósági áron adja. Az így keletkező hiány az infrastruktúra elöregedésében, az elmaradó csőcserén csapódik le.
A vállalatok a rezsiköltségeiket lehetőségeikhez mérten beépítik az áraikba. A nem lakossági vízdíj nettó 576 Ft/m³, inflációval emelkedő, országosan egységes összeg. Mivel a költségek végső soron az árakban jelennek meg, a háztartások egy részüket mégis megfizetik – csak nem a saját rezsiszámlájukon.
A biogázüzemek helyzete kettős. Aki áramot vagy biometánt termel, annak a magas piaci ár bevételt is jelenthet, különösen, ha rugalmasan tud termelni. Akinek viszont nagy a saját fogyasztása, és a piacról vesz, az a költségoldalon látja ugyanezt. Az idei silókukorica-hiány a másik oldalon szorít.
Mit mond a nagykereskedelmi ár?
Az Eurostat félévente mér, és az adatfelvétel június végén zárul, vagyis az őszi árugrást még nem tartalmazza. Mint a heti áttekintésünkben részletesen bemutattuk, a magyar ár az őszre a régió legmagasabbjai közé került. A magyar rendszer importra szorul, a kiegyenlítő piacokhoz is frissen csatlakozott, és a GKI elemzéséről szóló októberi cikkünk is az esti import hatásait tárgyalja.
A következő félév vállalati adatai ezért várhatóan nem javulnak, bár ez a szerződések futamidejétől is függ: aki éves fix áron szerződött, az később érzi meg az áremelkedést. A lakossági ár ettől független, ezért az olló magától nem zárul be.
Ki fizeti a különbséget?
A válasz nem átlátható. A rezsicsökkentett ár és a beszerzési költség különbségét részben a költségvetés fedezi a Lakossági Rezsivédelmi Alapon keresztül. A kormány 2026 februárjában 314,5 milliárd forintot, áprilisban további 93,2 milliárd forintot csoportosított át az alaphoz, a 2025-ös költséget pedig mintegy 600 milliárd forintra tették. Ezek a részösszegek nem adnak teljes képet, és a pontos éves számot nyilvános összesítésben nem találtuk meg.
A 2027-es költségvetési anyagokban sem találtunk a rezsivédelem jövőjéről szóló konkrét számot, pedig a kérdés tisztázása azért sem halogatható, mert a piaci ár emelkedésével a szabályozott ár és a költség közötti rés is nő.
Nemcsak a költségvetés számít, hanem az is, ki nem kap támogatást. A kedvezmény a háztartásnak jár, jövedelemtől függetlenül a fogyasztási limitig, a kis vállalkozásnak és a kistelepülési közműnek viszont nem. A víz sávos díjáról folyó vita ugyanezt a kérdést teszi fel: az általános árkedvezmény vagy a célzott támogatás a méltányosabb?
Mire tanít a román példa?
Románia a másik úton halad. Az Eurostat szerint a lakossági áram ott egy év alatt 51,6%-kal drágult, és 2026 első félévében már az uniós átlag körül járt, miután megszűnt a korábbi ársapka. Ez két dolgot jelez. Egyrészt az egy év alatti ugrás minden háztartást egyszerre érint. Másrészt a lakossági ár az uniós átlaghoz közeli szintre került, így a vállalati ügyfelek kisebb hátrányban vannak: Romániában az évi 500–1999 MWh-s vállalati ár 0,1854 €, jóval a magyar árszint alatt.
Magyarország egyelőre nem ezt az utat járja, de a közös szakmai minimumelvek a víznél éppen a kiszámítható, igazságos díjat feltételezik, ahogy ez az energiahordozóknál is van. Egy fokozatos, előre bejelentett átmenetnél kiszámítható lenne a teher, a háztartásoknak és a vállalkozásoknak egyaránt.
Mit érdemes tenni?
A közművek és a nagyobb fogyasztók számára a szakpolitikai vita lassan halad, a számla viszont havonta érkezik. Három lépést már most érdemes megtenni:
- A szerződést és a kitettséget érdemes megvizsgálni. Mikor jár le a fix áras szerződés, és mekkora a negyedórás csúcs? Az őszi árak után a következő ajánlat magasabb lehet.
- A rugalmasságot érdemes felmérni. A hálózati díjakról szóló uniós javaslat a csúcson kívülre vitt terhelést jutalmazná. A szivattyúzás és a levegőztetés részben eltolható.
- A saját termelést célszerű újraszámolni. A napelem, a biogázmotor és a tároló megtérülése mást mutat 0,22 €-s árnál, mint az EU-s 0,18 €-nál.
A legolcsóbb lakossági energia érzékelhető engedmény a háztartásoknak, és sok családnak fontos szociális vívmány. Csakhogy nincs ingyen ebéd: az előny egy része más számláján, más költségvetési soron és a közművek elmaradt felújításaiban jelenik meg.
Az Eurostat szerint 2026 első félévében Magyarországon volt az EU legolcsóbb lakossági árama, kilowattóránként 0,11 euró, szemben a 0,28 eurós uniós átlaggal. A gáz is itt a legolcsóbb, 0,03 euró 0,11 helyett. A rezsicsökkentésen kívül állók egészen más árat látnak: az évi 500–1999 MWh-t fogyasztó vállalkozások áfa nélkül 0,218 eurót fizetnek, 21%-kal az uniós átlag fölött. Az EU-ban a háztartás fizet többet a vállalatnál, Magyarországon fordítva. Ebbe a körbe tartoznak a víz- és szennyvízszolgáltatók is, amelyeknek a szolgáltatási díjai ráadásul be vannak fagyasztva. A különbséget az állam is viseli, amely csak idén több száz milliárd forintot csoportosított át a rezsivédelemre. Románia a másik oldalt mutatja: ott egy év alatt 51,6%-kal drágult a lakossági áram. A kérdés az, meddig tartható ez az olló, és ki fizeti.
Az Eurostat október 30-i adatai szerint 2026 első félévében Magyarországon volt a legolcsóbb a háztartási áram az EU-ban, kilowattóránként 0,1139 euró, az uniós átlag 0,2832 eurójával szemben. Ez annak ellenére így van, hogy az áfa aránya itt a legmagasabb, 21,2%. A lakossági gáz is Magyarországon a legolcsóbb: 0,03 euró a 0,11 eurós átlaggal szemben.
A vállalatok helyzete az ellenkező képet mutatja. Az évi 500–1999 MWh-t fogyasztó magyarországi vállalkozások áfa nélkül 0,2183 eurót fizetnek kilowattóránként az uniós 0,18 euróval szemben, ez 21%-os többlet. A kisebb, 20–499 MWh-s sávban is 15% a többlet. Az EU-ban az áramért a háztartások fizetnek többet a vállalatoknál, Magyarországon fordítva. A vállalati gáz ára viszont az uniós átlag alatt van.
Ez közvetlenül érinti a közműveket. A víz- és szennyvízszolgáltatók nagy fogyasztók, piaci alapon vásárolnak áramot, miközben a lakossági vízdíjuk 2013 óta nominálisan változatlan. Egy évi 1 GWh-t fogyasztó telep esetén a különbség az uniós átlaghoz mérve mintegy évi 38 ezer euró. A biogázüzemek helyzete kettős: saját fogyasztásuk után ők is a magas vállalati árat fizetik, a megtermelt és értékesített áramért viszont a magas piaci ár jobb bevételt hoz.
A különbséget az állam is viseli: 2026-ban több átcsoportosítás is érintette a rezsivédelmet, és a szabályozott ár továbbra is veszteséget termel. Románia azt mutatja, mi történik az ár felszabadításakor: ott egy év alatt 51,6%-kal drágult a lakossági áram. A döntés nem lesz egyszerű, de a mostani modellben a számla egy része a vállalati ügyfeleknél és az adófizetőknél jelenik meg, ráadásul úgy, hogy azt a legtöbb fogyasztó nem is látja a számláján.
A MEKH bontási adatai szerint a szélerőművi kapacitáspályázatra a kiírt hálózati kapacitás 2,6-szorosát kérték. A legnagyobb csatlakozási pontra viszont alig jött ajánlat, így a 702 MVA-nak legfeljebb mintegy kétharmada osztható ki december 13-án.
A Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2026-ban huszonegy év után először kevesebb megújuló kapacitás épül, mint előző évben, a következő hat év mégis minden korábbit felülmúl – csak a hálózat nem győzi.
A Fehér Ház tíz kis moduláris reaktorról és 20 milliárd dollárról beszél, az Országgyűlés elé került megállapodás szövegében azonban ezek a számok nem szerepelnek, annál több szó esik a kiválasztásról, a közbeszerzésről és a finanszírozásról.
Egy új jelentés szerint az adatközpontok vízlábnyoma 2030-ra elérheti a 9,32 billió litert, de a szám csak akkor mond valamit, ha tudjuk, mit számol, és ki érvel vele.
