Napelemboom mellett drága import és bizonytalan Paks
Magyarországon 2020 és 2025 között több mint négyszeresére nőtt a naperőművek termelése, az ország mégis a villamosenergia-fogyasztása 37%-át importálta tavaly, jellemzően a nap legdrágább óráiban. Ez a GKI Gazdaságkutató október 15-én megjelent elemzésének egyik fő megállapítása (Török és Molnár, 2026). A szerzők szerint a rendszer legnagyobb kockázata a paksi átmenet.
Az elemzés egy nappal azután jelent meg, hogy Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter egy interjúban felvázolta a kormány energiapolitikai irányait: Paks II legkorábban 2034–2035-re készülhet el, 2030-ra pedig 4000 MW tárolóval és 4000 MW új szélerőművel számolnak. A két anyagot egymás mellé téve látszik, mekkora utat kell bejárnia a rendszernek az évtized végéig.
Atom, gáz és egyre több nap
A magyar villamosenergia-termelés gerincét továbbra is az atomenergia adja: 2025-ben a Paksi Atomerőmű termelte a hazai áram mintegy 40%-át, a gázerőművek 20%-kal részesedtek (Török és Molnár, 2026). A leggyorsabban a napenergia nőtt: a naperőművek termelése a 2020-as 2459 GWh-ról 2025-re 10 721 GWh-ra emelkedett, így tavaly már a hazai termelés 27%-a származott a napból.
A szélenergia ezzel szemben gyakorlatilag nem mozdult. Részaránya 1,5% volt, a beépített kapacitás 2016 óta érdemben nem változott. A szén és a többi, nem gázalapú fosszilis forrás súlya fokozatosan csökken.
A GKI szerint a napenergia túlsúlya a megújulókon belül ingadozóbbá teszi a termelést. A szerzők szakmai vizsgálatokra hivatkozva azt írják, hogy a szél- és a naperőművek kombinációja jelentősen javítja az együttes hatásfokot, ezért a szélenergia bővítését sürgetik.
Délben olcsó export, este drága import
2025-ben a hazai fogyasztás 37%-át az import fedezte, az export pedig a hazai fogyasztás 23%-ának felelt meg. A belföldi erőművek így a felhasználás nagyjából 63%-át biztosították (Török és Molnár, 2026).
Az időzítés a döntő. Az import a legmagasabb árú órákban összpontosul, az export pedig akkor nő meg, amikor a napelemes termelés felfut, és az árak jellemzően alacsonyak.
Magyarország délben olcsón ad el, este drágán vásárol áramot.
Az órás árat az adott órában még szükséges legdrágább termelőegység határozza meg. Az esti és a reggeli csúcsban, amikor a naptermelés elapad és az ország importra szorul, ez jellemzően egy gázerőmű. A GKI számítása szerint az esti ár így 150 euró/MWh körül alakul, és nagyrészt a földgáz és a szén-dioxid-kvóta árát tükrözi. A szerzők következtetése: a hazai áramárak szorosan követik az európai gázpiac alakulását.
A tárolók hiánya ezt felerősíti. A naperőművi kapacitás jóval gyorsabban nőtt, mint a tárolókapacitás, ami az elemzés szerint erős árkilengéseket okozhat, és rontja a napenergia hasznosulását.
Tartósan drágább a német áramnál
A GKI kiszámolta, hogy 2016 óta a kereskedési napok 85%-án drágább volt a magyar napi átlagár a németnél, és a különbség időnként a 100–150 euró/MWh-t is elérte (Török és Molnár, 2026). Az elemzés a Nemzetközi Energiaügynökség adataira hivatkozva felidézi, hogy az uniós energiaigényes ipar átlagosan több mint kétszer annyit fizet az áramért, mint az amerikai, és közel 50%-kal többet, mint a kínai versenytársak. Magyarország a hálózathoz kapcsolódó hazai felárak miatt még az európai átlagnál is jelentősen drágább. A szerzők szerint ebben a keresztfinanszírozásnak is szerepe van: a hatósági áras lakossági áramot a többi fogyasztó támogatja.
Az energiaimport a folyó fizetési mérleget is terheli. 2022-ben az energiamérleg hiánya több mint 11,6 milliárd euróval volt nagyobb, mint a korábbi, szokásosnak tekinthető években, például 2018-ban.
A tartós felár az áramigényes ágazatok, köztük a víziközmű-szolgáltatók és a biogázüzemek számára is közvetlen költségtényező: a szivattyúk, a levegőztetés és az üzemi folyamatok folyamatos áramellátást igényelnek, sokszor éppen az esti, drága órákban is.
Paks: a legnagyobb kockázat az átmenet
A Paks I blokkjai 44 éve működnek, az eredeti tervezett üzemidejük lejárt. Az első üzemidő-hosszabbítás után az engedélyek 2032 és 2037 között járnak le. A következő cél további 20 év, vagyis összesen legfeljebb 70 év üzem (Török és Molnár, 2026). Ehhez környezetvédelmi engedélyezés, műszaki vizsgálatok, kábelcserék és az épületszerkezetek felülvizsgálata szükséges.
Mivel Paks I évente a hazai áram 35–40%-át adja, a GKI szerint a hosszabbítás csúszása komoly ellátásbiztonsági kockázatot jelentene, és a megújulókra épülő rendszer ingadozását is felerősítené. Paks II megépítését a szerzők kérdésesnek tartják.
Kapitány István október 14-i nyilatkozata ezt az időbeli rést konkrét évszámokkal írta le.
„Ráadásul Paks II. óriási késésben van, jelen állás szerint leghamarabb 2034–2035 körül valósulhatna meg.”
A miniszter szerint a működő blokkok leállítását a hatályos engedélyek alapján már 2032-től el kellene kezdeni. A Paks II felülvizsgálata az év végére vagy jövő év elejére zárulhat le. A hosszabbítás esélyeit Kapitány jónak látja, de hangsúlyozta, hogy ez még nem ígéret: a megvalósíthatóság műszaki vizsgálata nagyjából két évig tart. A két projekt nem is választható el teljesen, mert ugyanabból a hűtőcsatornából kapnának vizet.
Ha a hosszabbítás csúszik, 2032 és 2035 között rés nyílhat a paksi termelésben.
A kormány válasza: tároló, szél, hálózat
Kapitány István a tárolást nevezte meg az egyik fő eszköznek. Ma nagyjából 1000 MW tárolókapacitás működik az országban, a cél 2030-ra mintegy 4000 MW. Az Otthoni Energiatároló Programot az eredeti keret megtartása mellett 15 000 további pályázóra terjesztették ki, így összesen 57 000 háztartás kaphat vissza nem térítendő támogatást akkumulátorra. Ez nagyjából minden hatodik napelemes háztartás. A program legalább 285 MW új tárolót hoz, és előkészítés alatt áll egy vállalati tárolókat is támogató program. Árnyalja a képet, hogy most nincs nyitott pályázat, amelyre új jelentkező pályázhatna. Mindkét napelemhez kötött tárolós program jelenleg le van zárva vagy fel van függesztve. Az első kör 2026. március 15-én zárult, a második kört március 16-án határozatlan időre felfüggesztették. Új regisztrációt azóta sem lehet beadni. Jelenleg csak az igazolási szakasz fut, 2026. október 12. és 2027. február 26. 16 óra között. Ebben csak azok vehetnek részt, akik az első szakaszban továbbjutottak.
A tervezett 4000 MW szélerőművet a miniszter szerint kizárólag magántőke finanszírozza. A beruházók egyszeri és éves befizetéssel járulnak hozzá a turbináktól 5 km-en belüli települések bevételeihez. A hálózatfejlesztésre több mint 500 milliárd Ft vissza nem térítendő uniós forrás jut, amely nagyjából 4700 MW új megújuló kapacitás csatlakozását teszi lehetővé.
Az első lépés már fut. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) augusztus végén írta ki a szélerőművi kapacitások létesítésére és bővítésére vonatkozó pályázatot (MEKH, 2026). Kilenc hálózati csatlakozási ponton, hat járásban összesen 702 MVA kapacitás osztható ki. A pályázatokat október 30-ig lehet beadni, az eredményt legkésőbb december 13-ig hirdetik ki, a nyertesek pedig legkorábban 2030. szeptember 30-án, legkésőbb 2032. szeptember 30-án csatlakozhatnak a hálózatra. A GKI ebből azt a következtetést vonja le, hogy a szél részaránya érdemben csak az évtized végén nőhet.
A földgázról a miniszter azt mondta, hogy a hazai tárolók töltöttsége meghaladja az európai átlagot, a hosszú távú LNG- és orosz szerződések pedig 2026-ra és 2027-re teljes egészében fedezik az ellátást.
Ami az évtized végéig eldől
A kormányzati célok és a GKI diagnózisa nagyrészt egy irányba mutat: több szél, több tároló és időben meghosszabbított Paks I. Az elemzés szerint a villamosítás tovább növeli a fogyasztást, ezért az atom- és a gázalapú termelés hosszú távon is fontos marad az önellátás szempontjából.
A kérdés az ütemezés. A tárolócél eléréséhez négy év alatt nagyjából meg kell négyszerezni a mai kapacitást. Az első pályázati szélerőművek legkorábban 2030 őszén csatlakozhatnak, Paks I hosszabbításáról pedig csak mintegy két év múlva születhet megalapozott döntés. Addig az esti magyar áramár továbbra is az európai gáz- és szén-dioxid-piacon dől el, és vele a víziközművek, a biogázüzemek és a többi nagyfogyasztó áramköltsége is.
Magyarország a napenergia gyors bővülése ellenére tavaly a villamosenergia-fogyasztása 37 százalékát importálta, jellemzően a legdrágább esti órákban. Az export a déli, olcsó napenergiás órákra esik. A GKI Gazdaságkutató október 15-i elemzése szerint 2025-ben Paks adta a hazai termelés mintegy 40, a gázerőművek 20, a napenergia 27 százalékát, a szél csak 1,5 százalékot. 2016 óta a kereskedési napok 85 százalékán drágább volt a magyar napi átlagár a németnél. A szerzők a legnagyobb kockázatot Paks I üzemidő-hosszabbításában és a Paks II körüli bizonytalanságban látják. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter október 14-én azt mondta: Paks II legkorábban 2034–2035-re készülhet el, a működő blokkok leállítását viszont a mai engedélyek szerint 2032-től kellene kezdeni. A kormány 2030-ra 4000 MW tárolót és 4000 MW, magántőkéből épülő szélerőművet céloz. Az első szélerőmű-pályázat beadási határideje október 30.
A magyar áramrendszer szerkezete gyorsan változik, a gyenge pontjai azonban makacsul megmaradtak. A GKI Gazdaságkutató október 15-én megjelent elemzése szerint 2025-ben a Paksi Atomerőmű adta a hazai termelés mintegy 40 százalékát, a gázerőművek 20 százalékát, a napenergia pedig már 27 százalékát: a naperőművek termelése 2020 és 2025 között több mint négyszeresére nőtt. A szél részaránya ezzel szemben 1,5 százalék, a beépített kapacitás 2016 óta érdemben nem változott. Az ország a fogyasztása 37 százalékát importálta, főként az esti csúcsban, amikor az árat jellemzően egy gázerőmű határozza meg, és az ár 150 euró/MWh körül alakul. Az export a déli, olcsó napenergiás órákra esik. 2016 óta a kereskedési napok 85 százalékán drágább volt a magyar napi átlagár a németnél, időnként 100–150 euró/MWh különbséggel. A víziközművek, a biogázüzemek és más nagyfogyasztók áramköltségét is ez az esti, gázhoz kötött ár befolyásolja. A szerzők szerint a legnagyobb kockázat a paksi átmenet: Paks I engedélyei 2032 és 2037 között járnak le, a további 20 éves hosszabbítás még előkészítés alatt van, Paks II megépítése kérdéses. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter október 14-én azt mondta, Paks II legkorábban 2034–2035-re készülhet el, a hosszabbítás megvalósíthatóságának műszaki vizsgálata pedig nagyjából két évig tart. A kormány 2030-ra a mai mintegy 1000 MW helyett 4000 MW tárolót céloz, az otthoni tárolóprogram legalább 285 MW-ot hoz. A tervezett 4000 MW szélerőművet magántőke finanszírozná, a hálózatfejlesztésre több mint 500 milliárd forint uniós forrás jut. A MEKH első szélerőmű-pályázatán 702 MVA kapacitás osztható ki, az első nyertesek legkorábban 2030 őszén csatlakozhatnak.
A MEKH bontási adatai szerint a szélerőművi kapacitáspályázatra a kiírt hálózati kapacitás 2,6-szorosát kérték. A legnagyobb csatlakozási pontra viszont alig jött ajánlat, így a 702 MVA-nak legfeljebb mintegy kétharmada osztható ki december 13-án.
A Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2026-ban huszonegy év után először kevesebb megújuló kapacitás épül, mint előző évben, a következő hat év mégis minden korábbit felülmúl – csak a hálózat nem győzi.
Az Eurostat friss adatai szerint Magyarországon a legolcsóbb az áram és a gáz a háztartásoknak az EU-ban, miközben a közepes vállalati fogyasztók, köztük a vízművek, jóval az uniós átlag fölött fizetnek az áramért.
A Fehér Ház tíz kis moduláris reaktorról és 20 milliárd dollárról beszél, az Országgyűlés elé került megállapodás szövegében azonban ezek a számok nem szerepelnek, annál több szó esik a kiválasztásról, a közbeszerzésről és a finanszírozásról.
