Mit ír alá valójában Magyarország az amerikai atomügyben?
„Legfeljebb 10 amerikai kis moduláris reaktor, 20 milliárd dollár lehetséges értékben.” Ez a szám maradt meg sokakban az áprilisi washingtoni tájékoztatóból (The White House, 2026). Most a jogi szöveg is nyilvános: a kormány október 27-én nyújtotta be az Országgyűlésnek a T/936. számú törvényjavaslatot, amely kihirdetné a 2026. február 16-án Budapesten kelt megállapodást (T/936.).
Érdemes elolvasni, mert más képet ad a címeknél. Darabszám és összeg nem szerepel benne. Annál több szó esik arról, ki választ, ki dönt, és ki fizet. Az októberi közép-európai atomcikk a régió építési terveit tekintette át, ez az írás a magyar–amerikai szálat veszi sorra.
Amit a szöveg nem mond
A megállapodás nem reaktorrendelés. A 2. cikk egyértelműen fogalmaz: a Felek elismerik, hogy a megállapodás „nem keletkeztet semmilyen pénzügyi jogot vagy kötelezettséget”. Az együttműködés a rendelkezésre álló források függvénye, és a magyar oldalon az uniós jog, köztük az Euratom-szerződés keretei között zajlik.
A 20 milliárd dollár és a 10 reaktor a Fehér Ház fogalmazása. Az is tőle származik, hogy az Egyesült Államok egy előzetes műszaki tervezési (FEED-) tanulmányt támogat, és hogy az MVM a GE Vernovával, a Holteckel és a Westinghouse-zal egyetértési megállapodást kötött. Ezek külön dokumentumok, és a törvényjavaslat nem emeli őket jogszabályi szintre.
Amit viszont mond
A szöveg három dolgot rögzít.
Szándék. A preambulum szerint Magyarország nagy és kis reaktorok építésével is fejlesztené az atomenergia-programját, a 2. cikk szerint pedig be kívánja vezetni az SMR-technológiákat az áramtermelésre és más alkalmazásokra. A hidrogéntermelés és az acél- és cementipari alkalmazás lehetséges együttműködési területként szerepel a 3. cikkben.
Testületek és határidők. Az Irányítóbizottság évente legalább kétszer ülésezik, konszenzussal dönt, és véleményt kér a hitelezőktől. A hatálybalépés után 30 napon belül közös programvégrehajtási bizottság jön létre, azzal a céllal, hogy 12 hónapon belül elkészüljön a technológiai értékelő jelentés. Ha egy amerikai céget fő beszállítónak választanak, közös csapat dolgozik ki projektfejlesztési tervet a finanszírozásról, a tulajdonosi szerkezetről és a kockázatkezelésről.
A megállapodás lépései
A T/936. számú törvényjavaslat melléklete szerint
| Lépés | Határidő | Cikk |
|---|---|---|
| Hatálybalépés | 30 nappal a diplomáciai jegyzékváltás után | 12 |
| Közös programvégrehajtási bizottság | 30 nap a hatálybalépéstől | 6 |
| Technológiai értékelő jelentés | cél 12 hónap a hatálybalépéstől | 6 |
| A jelentés elfogadása mindkét féltől | 60 nap a megküldéstől | 6 |
| Projektfejlesztési terv | ha amerikai beszállítót választanak | 6 |
| Felmondás | bármikor, 6 hónappal az értesítés után | 12 |
Forrás: T/936.
Irány. A legerősebb mondat a 4. cikkben van. Magyarország arra ösztönzi a projekttársaságot, hogy amerikai reaktortervet válasszon, amerikai vállalatot bízzon meg fő technológiai beszállítóként, és fontolja meg az amerikai fővállalkozót. Ugyanez a cikk mondja ki, hogy az Egyesült Államok és képviselői nem vehetnek részt a kiválasztásban.
A szöveg nem reaktort vesz, hanem azt mondja meg, melyik irányba kell nézni, amikor majd valaki választ.
A kényes pont: a közbeszerzés
A 7. cikk két mondatban mond két nehezen összeegyeztethető dolgot. Magyarország minden magyar és uniós közbeszerzési szabályt betart. Szükség esetén azonban igyekszik mentességet vagy engedélyt kapni az Európai Bizottságtól és más hatóságoktól, hogy a finanszírozásnál és a technológiai beszállító, valamint a fővállalkozó kiválasztásánál ne kelljen nyílt piaci eljárást alkalmaznia. A mentesség megadása a szöveg szerint a Bizottság független döntési joga.
Ez a gyakorlatban a megállapodás legnagyobb bizonytalansága. A 4. cikk amerikai beszállító felé terel, az uniós jog pedig alapesetben versenyt kér. Ha a Bizottság nem ad mentességet, az amerikai cégnek nyílt eljárásban kell nyernie, ahol nem biztos, hogy ő a legjobb ajánlattevő. A projekttársaság beszerzéseire a szöveg külön is előírja a magyar és az uniós szabályokat.
A definíciók is figyelmet érdemelnek. „Új Építési Projekt” a szöveg szerint az az új atomerőmű-építés, amelyhez a hatálybalépés után választanak technológiai beszállítót. A meghatározás alapján ez Paks II-t, ahol a beszállító már rég megvan, nem érinti, a megállapodás tehát az orosz technológiával készülő beruházás mellé nyit új irányt, nem helyette. A meglévő blokkok üzemanyag-ellátása és a kiégett fűtőelemek magyarországi tárolásának támogatása viszont a közvetlen együttműködés része. A Fehér Ház a Westinghouse és az MVM megállapodásairól is beszámol: a Paks 1 üzemidő-hosszabbításáról és a 2025 novemberében kötött üzemanyag-szállításról.
Ki adja a pénzt?
A 8. cikk szerint az Egyesült Államoknak „erős érdeke” fűződik ahhoz, hogy az Export-Import Bank és más amerikai hitelezők támogassák az egyes projektek teljes finanszírozását. Ez azonban feltételes: a döntés az intézmények saját jogi, műszaki, pénzügyi, környezeti, társadalmi és biztonsági átvilágításán múlik, akkor is, ha az amerikai kormány a projektet korábban formálta. A hitelfeltételeket és az ütemtervet a hitelezők szabják meg.
A szöveg szerint a finanszírozási dokumentumokban Magyarország is szerepelhet a projektpartnerek között. Bár a megállapodás maga nem jelent kötelezettséget, egy későbbi hitelhez könnyen tartozhat állami garancia. Ezen múlik majd, mekkora a költségvetési kockázat, de ez most még nem látható. A szöveg egy mondata azt is célként említi, hogy Magyarországon és a projekttársaságon kívüli szervezetek is befektessenek.
A helyi tartalomról a 10. cikk csak annyit mond, hogy a Felek ösztönzik a magyar részvétel optimalizálását, a projektek műszaki és finanszírozási igényeire figyelemmel. Számszerű célt nem ad.
Mennyit fogunk látni belőle?
Egy ilyen léptékű döntésnél az átláthatóság is kérdés, és a szöveg erről is mond valamit. A 9. cikk szerint az „üzleti titoknak” minősített információkat mindkét fél köteles megvédeni, a projekttársaságtól is ugyanezt kell megkövetelni, és ez a védelem a megállapodás megszűnése után is fennmarad. Ez ilyen ipari megállapodásoknál megszokott, de azt jelenti, hogy a technológiai értékelő jelentés és a projektfejlesztési terv nem feltétlenül lesz nyilvános. A szöveg nem ír elő közzétételt.
Közben a nyilvánosság megszólítása az együttműködés része: a 2. cikk a közvélemény tájékoztatását és az elfogadás elősegítését szolgáló rendezvényeket, a 3. cikk „nyilvános üzenetek kidolgozását” is említi, többek között a közép-európai piacra vonatkozó budapesti egyeztetések keretében. A szabályozásról is szó van: az amerikai fél segíthet az SMR-ekhez illő magyar atomenergia-jogi keretek kialakításában, az Országos Atomenergia Hivatal függetlenségének tiszteletben tartásával. Ez a hazai szakmának fontos pont, mert az SMR-ek eltérő jellemzőihez a szöveg szerint külön jogi keretre van szükség.
A régió ugyanezt csinálja
A magyar eset nem egyedi. Szlovákiában a Westinghouse októberben kezdett hat hónapos előzetes tervezési tanulmányt egy AP1000-es blokkra Jaslovské Bohunicén, részben az amerikai külügyminisztérium pénzéből. A lengyel és a cseh program is mutatja, mennyire fontossá vált a technológia kiválasztása. Dukovany esete pedig arra figyelmeztet, hogy a szerződés a nehéz rész: a KHNP október végén megállapodás nélkül zárta le a tárgyalást a kivitelezőkkel a már aláírt szerződés mellett is.
Az SMR-technológiáról a jelentés is csak akkor mondhat érdemlegeset, ha megvizsgálja a piacot, a projektérettséget és a kockázatokat. Ezt a szöveg maga is előírja, és ez az a dokumentum, amelyet érdemes lesz számon kérni.
Mit érdemes figyelni?
Az Országgyűlés szavazása után a kihirdetés következik, majd a diplomáciai jegyzékváltás, és 30 nappal később indul a számláló. A törvényjavaslat szerint a hatálybalépés napját a külpolitikáért felelős miniszter teszi közzé a Magyar Közlönyben.
Innen három dokumentum dönti el, mennyire lesz valóság a Fehér Ház száma: a technológiai értékelő jelentés, amelynek a telephelyekről és a finanszírozásról is szólnia kell, a Bizottság válasza a mentességi kérelemre, és az első hitelezői átvilágítás. Ha egy kormány kiszáll, hat hónap alatt megteheti: a 12. cikk szerint bármelyik fél bármikor felmondhatja a megállapodást.
Egy ország energiapolitikájában ez így is jelentős lépés. Csak éppen más, mint amit a 20 milliárd dolláros szám sugall. Magyarország ma nem reaktort vásárol, hanem irányt választ, a költségekről, a kockázatokról és a versenyről szóló döntések pedig még hátravannak.
A kormány október 27-én nyújtotta be az Országgyűlésnek a február 16-án aláírt magyar–amerikai polgári nukleáris megállapodás kihirdetéséről szóló T/936. törvényjavaslatot. A Fehér Ház áprilisban legfeljebb 10 amerikai kis moduláris reaktorról és 20 milliárd dollárról írt, ezek a számok azonban nincsenek a szövegben. A megállapodás kimondja, hogy nem keletkeztet pénzügyi jogot vagy kötelezettséget. Azt viszont vállalja, hogy Magyarország arra ösztönzi a projekttársaságot, hogy amerikai reaktortervet válasszon. 12 hónapon belül technológiai értékelő jelentés készül, Magyarország pedig mentességet kérne az Európai Bizottságtól a nyílt eljárás alól, amelyet a Bizottság szabadon megtagadhat. A finanszírozás az amerikai bankok saját átvilágításán múlik. A szöveg tehát nem reaktorvásárlás, hanem irányválasztás, amelytől bármelyik fél hat hónapos határidővel elállhat, az érzékeny adatok pedig üzleti titokként zárva maradhatnak.
A kormány október 27-én nyújtotta be az Országgyűlésnek a T/936. törvényjavaslatot, amely kihirdetné a 2026. február 16-án Budapesten kelt magyar–amerikai polgári nukleáris megállapodást. A Fehér Ház áprilisi tájékoztatója szerint a támogatott előzetes tervezési tanulmány legfeljebb 10 amerikai SMR megvásárlásához és megépítéséhez vezethet, 20 milliárd dollár lehetséges értékben, az MVM pedig a GE Vernovával, a Holteckel és a Westinghouse-zal kötött egyetértési megállapodást.
A jogszabály szövegében nincs darabszám és összeg. A 2. cikk kimondja: a megállapodás nem keletkeztet pénzügyi jogot vagy kötelezettséget. A 6. cikk 30 napon belül közös bizottságot, 12 hónapon belül technológiai értékelő jelentést vár az SMR-piacról, a kockázatokról, a telephelyekről és a finanszírozásról. A legerősebb vállalás a 4. cikkben van: Magyarország arra ösztönzi a projekttársaságot, hogy amerikai reaktortervet és fő technológiai beszállítót válasszon, és fontolja meg az amerikai fővállalkozót, miközben az Egyesült Államok nem vehet részt a kiválasztásban.
A két legkényesebb pont a közbeszerzés és a pénz. A 7. cikk szerint Magyarország betartja a magyar és uniós szabályokat, de szükség esetén mentességet kér a nyílt eljárás alól, amelyről a Bizottság önállóan dönt. A 8. cikk szerint az EXIM és más hitelezők támogatása saját átvilágításuktól függ. A megállapodás bármikor, hat hónapos határidővel felmondható, a 9. cikk pedig az üzleti titkok védelméről szól, közzétételt nem ír elő. A szöveg alapján ez nem vásárlás, hanem irány: a szlovák és lengyel programokhoz hasonlóan az előkészítés és a kiválasztás most dől el, a költség és a kockázat később.
A MEKH bontási adatai szerint a szélerőművi kapacitáspályázatra a kiírt hálózati kapacitás 2,6-szorosát kérték. A legnagyobb csatlakozási pontra viszont alig jött ajánlat, így a 702 MVA-nak legfeljebb mintegy kétharmada osztható ki december 13-án.
A Nemzetközi Energiaügynökség szerint 2026-ban huszonegy év után először kevesebb megújuló kapacitás épül, mint előző évben, a következő hat év mégis minden korábbit felülmúl – csak a hálózat nem győzi.
Az Eurostat friss adatai szerint Magyarországon a legolcsóbb az áram és a gáz a háztartásoknak az EU-ban, miközben a közepes vállalati fogyasztók, köztük a vízművek, jóval az uniós átlag fölött fizetnek az áramért.
Egy új jelentés szerint az adatközpontok vízlábnyoma 2030-ra elérheti a 9,32 billió litert, de a szám csak akkor mond valamit, ha tudjuk, mit számol, és ki érvel vele.
