Van 324 évünk csőcserére?
A hazai ivóvízhálózat alapmutatója idén sem javult. A Víz Koalíció ötödik állapotfelmérése szerint a mostani ütemben 324 év alatt újulna meg a rendszer (Víz Koalíció, 2026). Egy nappal a bemutató után Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter egy videóban 51 milliárd forintos programot jelentett be 2027-től.
A két számból együtt adódik a kérdés: mire elég ez a pénz, és ki fizeti, ami utána következik? A heti áttekintésünkben már bemutattuk a főbb adatokat. Most azt nézzük meg, mit bírnak el. A hálózat hosszabb távú történetéről májusban írtunk részletesen.
Egy rendszer, amely lassan romlik
A felmérés a 34 szolgáltató 2024-es adataira épül. A 17 többségi állami tulajdonú szolgáltató a tanulmány szerint csak bírósági eljárás és a NAIH felszólítása után, 2026 áprilisában adta ki az adatait. A Víz Koalíció civil szervezetek, önkormányzatok és szakszervezetek szövetsége, tehát érdekképviselet is, az adatai azonban a szolgáltatóktól származnak.
A 96 330 km hosszú hálózaton 96 449 meghibásodás volt, vagyis évente nagyjából 1 jutott egy kilométerre. A csövek több mint negyede, 29,81%-a azbesztcement, 40–60 éves várható élettartammal. A kemény PVC 30,44%, a KPE 25,89%.
Az ivóvízhálózat 2024-ben
A 34 hazai szolgáltató adatai alapján
| Mutató | Érték |
|---|---|
| Hálózat hossza | 96 330 km |
| Meghibásodások száma | 96 449 |
| Hálózati veszteség | 20,64% |
| Értékesítési veszteség | 23,4% |
| Teljes felújítási ciklus | 324 év |
| Azbesztcement vezetékek aránya | 29,81% |
Forrás: Víz Koalíció (2026)
A veszteségnél érdemes megkülönböztetni a két mutatót. A hálózati veszteség a betáplált és a felhasznált ismert mennyiség különbsége: szivárgás, csőtörés, illegális vételezés, mérési hiba. Az értékesítési veszteség ennél tágabb, a mért, de ki nem számlázott vizet is tartalmazza, például a hálózatmosást. A különbség gyakorlati: a hálózati veszteség csökkentéséhez csőcsere, kötéserősítés és feltárás kell, az értékesítésinél gyakran adminisztratív döntés is elég. A szerzők szerint a szolgáltatók az utóbbi években főként ez utóbbin javítottak. A hálózati veszteség 2021 óta 20–21% között áll.
Nemzetközi összevetésben a kép vegyes. A kilométerre vetített mintegy 2000 m³ éves veszteség a tanulmány szerint a középmezőnybe tartozik, a bolgár 6233, az olasz 6534 és a román közel 5000 m³ mellett. Ez nem felmentés, mert a hálózat kora és állapota nem ebből látszik.
Mit jelent a 324 év kilométerben?
A 324 éves ciklus azt jelenti, hogy évente nagyjából 297 km vezeték újul meg. A szerzők 100 évet tekintenek reális célnak, ez évi mintegy 963 km. A rés tehát évi nagyjából 666 km. Mivel öt éve 300 év körül jár a mutató, a tanulmány szerint a hálózat nem stagnál, hanem évről évre távolabb kerül attól, hogy a csere utolérje az elöregedést.
Egy kilométernyi csere ára helyszíntől, terepviszonyoktól és átmérőtől függően nagyon eltérő lehet, ezért egyetlen országos egységárral számolni megtévesztő lenne. Fordítva azonban feltehető a kérdés: mennyibe kerülhetne egy többletkilométer ahhoz, hogy a pénz bezárja a rést?
Mennyi jut egy többletkilométerre az 51 milliárdból?
Saját számítás. Nem költségbecslés, hanem a rés bezárásának küszöbe
| Ha az 51 milliárd Ft | Évi keret | Egy többletkilométerre jut |
|---|---|---|
| négy évre szól összesen | 12,75 milliárd Ft | mintegy 19 millió Ft |
| évente ennyi lenne | 51 milliárd Ft | mintegy 77 millió Ft |
Forrás: W4, a Víz Koalíció (2026) adataiból
A bejelentésből nem derül ki egyértelműen, melyik olvasat érvényes, és az sem, hogy a pénz többletforrás-e. A tanulmány szerint már 2026-ban is nyílt 51 milliárd forint pályázati forrás hálózati rekonstrukcióra. A miniszter sem a forrást, sem a pályázók körét, sem a kicserélendő hosszt nem közölte. Ha ez ugyanaz a pénz más néven, a fenti számítás is módosul.
A pályázati feltételek legalább annyit fognak számítani, mint a keretösszeg.
Nem mindegy, melyik csövet cserélik
A tanulmány egyik legérdekesebb része éppen ez. A MEKH 2017-es adatgyűjtése szerint az ivóvízellátó rendszerek közel 56%-a túlnyomóan kockázatos, 30%-a kockázatos besorolást kapott. A szerzők szerint hét év alatt ez aligha javult. Egyszerű számításuk szerint, ha a csere mindig a túlnyomóan kockázatos szakaszokra irányul, a hálózat besorolása a lassú ütem ellenére is javulhat. Ha viszont máshová megy, a legrosszabb szakaszok aránya nő.
Ez a program valódi tétje. A szolgáltatók között nagy a különbség: a fajlagos hibaszám 0,22 és 1,86 között szór, a BORSODVÍZ-nál és a MIVÍZ-nél pedig a betáplált víz közel fele elveszett. A 2024-ben lefektetett vezeték hossza szolgáltatónként 11 métertől több mint 48 kilométerig terjedt, utóbbi a szerzők szerint részben akkumulátorgyárak ellátásához kapcsolódott. Ha a felújításba az ipari célú új vezeték is beleszámít, a mutató jobbnak látszik a valóságnál.
A kormány vízgazdálkodási intézkedési terve (1265/2026. (VIII. 25.) Korm. határozat) is beruházási listát vagy pályázatot ír elő a veszteségek csökkentésére. A pályázatnál ezért három kérdés számít: kockázatalapú-e a kiválasztás, csak a törzshálózat megújítása számít-e, és kapnak-e forrást a legrosszabb helyzetű, kevés saját bevételű szolgáltatók.
Ki fizeti a különbséget?
A szerzők szerint a gyökérok a 2013-ban bevezetett és azóta befagyasztott lakossági díj. A köbméterár településenként 99 és 682 forint között mozog, átlagosan 341 forint, és az eltérésnek gyakran nincs köze a költséghez vagy a jövedelemhez: a tanulmány szerint a szomszédos Jánoshidán 201, Jászalsószentgyörgyön 682 forint a víz. Közben a fogyasztói árak 2014 és 2024 között mintegy 65,2%-kal, a bruttó átlagkeresetek mintegy 172%-kal nőttek.
Az Észak-zalai Víz- és Csatornamű tájékoztatója alapján a szerzők úgy számolnak, hogy egy liter ivóvíz előállítása 78 fillérbe kerül, a lakos 34 fillért fizet. Ez egyetlen szolgáltató adata, ezért óvatosan általánosítható. A tényleges indokolt költségről készült MEKH-javaslatok viszont a tanulmány szerint 30 évre titkosak.
A rést több csatorna fedezi:
- A nem lakossági fogyasztók. 2024 óta országosan egységes, nettó 576 Ft/m³ díjat fizetnek, amely az inflációval emelkedik, függetlenül attól, hogy autómosóról vagy óvodáról van szó. A költséget aztán beépítik az áraikba.
- Az ellentételezési alap. A Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap negyedéves hiánya a tanulmány szerint 19,2 milliárdról 32,4 milliárd forint fölé nőtt. Éves szinten ez saját számításunk szerint mintegy 130 milliárd forint, több mint kétszerese az 51 milliárdos programnak.
- A költségvetés. Vagyis minden adófizető, a vízfogyasztásától függetlenül.
- A mellékszolgáltatások. A tervezés, engedélyezés vagy mellékvízmérő-csere díjai az inflációt meghaladóan emelkedtek.
Ha ezt összeadjuk, a lakossági díj valójában nem olcsó víz, hanem átláthatatlanul elosztott számla. Európai léptékben a kérdés hasonló: a tanulmány az EurEau 2026-os jelentésére hivatkozva 23,5%-os európai vízveszteséget és évi 9 milliárd eurós német, illetve 6,5 milliárd eurós francia beruházást említ, és azt, hogy az EU jelenleg nem finanszíroz csőcsereprogramokat.
Mit tudna a sávos díj?
A Víz Koalíció megoldása a sávos lakossági díj: a legszükségesebb mennyiség támogatott áron, az átlagos fogyasztás normál áron, a jelentősen e fölötti rész piaci áron. A rászorulókat az önkormányzatokon keresztül működő méltányossági alap segítené, így a támogatás az egyén helyzetét követné, nem a települést. A Fővárosi Közgyűlés október 30-án szintén többsávos vízdíjat kért a kormánytól klímaalkalmazkodási javaslatcsomagjában. Hasonló irányba mutatnak a hazai szakmai szervezetek közös minimumelvei is.
A szerzők a nehézségeket sem hallgatják el. Ehhez ismerni kell a fogyasztási helyen élők számát, és a sávhatárok csak széles körű egyeztetéssel dönthetők el. A jelenlegi, nagyjából 95 liter/fő/nap átlagfogyasztás a szerzők szerint is magasabb lehet a szükségesnél. Azt is látni kell, hogy egy sávos díj önmagában nem szünteti meg a 99 és 682 forint közötti, nehezen indokolható különbségeket, a tarifarendszert ezért szintén rendezni kell. Tizenhárom év elmaradását aligha lehet egy lépésben pótolni.
Mit érdemes figyelni?
A következő hónapokban három dokumentum mondja meg, mennyit ér a bejelentés: a 2027-es költségvetés részletei, a pályázati felhívás és a vízügyi keret bontása. Az önkormányzatok és szolgáltatók számára az a józan lépés, ha már most összeállítják, melyik szakasz a legkockázatosabb és miért, mert a kockázati adat lesz a legerősebb érv a pályázatnál.
Az 51 milliárd forint érdemi összeg, de önmagában nem változtat a trenden. Ha többletforrás, kiszámítható ütemű, és a legrosszabb szakaszokra jut, akkor elindíthatja a fordulatot. A hosszú távú kérdést azonban nem egy pályázat dönti el: előbb-utóbb el kell dönteni, hogy a vizet a számlán vagy az adóból fizetjük, és ki mennyit.
A Víz Koalíció ötödik állapotfelmérése szerint a hazai ivóvízhálózat 96 330 kilométerén 2024-ben 96 449 meghibásodás volt, a betáplált víz ötöde elveszett, a mostani csereütemmel pedig 324 év alatt újulna meg a rendszer. A 100 éves ciklushoz évi mintegy 666 kilométerrel többet kellene cserélni. A kormány 51 milliárd forintos, négyéves programot jelentett be 2027-től, de a részletek nem ismertek. A pénz akkor zárná be a rést, ha egy többletkilométer nagyjából 19 millió forintból kijönne, ez azonban erősen helyfüggő. A tanulmány a gond gyökerét a 2013 óta befagyasztott díjakban látja: egy liter víz előállítása átlagosan 78 fillér, a lakosság 34 fillért fizet. A szerzők sávos díjat javasolnak. A kérdés tehát nemcsak az, mennyi csövet lehet kicserélni, hanem az is, ki fizeti hosszú távon.
A Víz Koalíció október 27-én bemutatott ötödik állapotfelmérése a 34 hazai szolgáltató 2024-es adatait dolgozza fel. A 96 330 kilométeres hálózaton 96 449 meghibásodás volt, a hálózati veszteség 20,64%, az értékesítési veszteség 23,4%. Az évente kicserélt vezeték alapján a teljes hálózat 324 év alatt újulna meg, miközben a szerzők 100 évvel számolnak reális ciklusként.
Másnap Gajdos László miniszter 51 milliárd forintos, négyéves programot jelentett be 2027-től. Forrást, feltételeket, kilométert nem közölt, a tanulmány szerint pedig már 2026-ban is nyílt ugyanekkora pályázati keret. A 324 éves ciklus évi 297 kilométert jelent, a 100 éves 963-at, a különbség 666 kilométer. Ha az 51 milliárd négy évre szól, akkor egy többletkilométerre 19 millió forint jut. Ez nem költségbecslés, hanem azt mutatja, mennyiből kellene kijönnie a rés bezárásához. A célzás legalább ennyit számít: a tanulmány szerint a legkockázatosabb szakaszok cseréje javíthat a hálózat besorolásán.
A szerzők a gyökérokot a 2013 óta befagyasztott lakossági díjakban látják. A díj településenként 99 és 682 forint között van köbméterenként. Egy szolgáltató tájékoztatója alapján egy liter víz 78 fillérbe kerül, a lakos 34 fillért fizet. A különbséget a nem lakossági fogyasztók, a költségvetés és a víziközmű-fejlesztési alap fedezi, utóbbinak negyedéves hiánya 32,4 milliárd forint fölé nőtt. A Víz Koalíció sávos díjat javasol, a Fővárosi Közgyűlés is ebbe az irányba lépett. Ehhez a fogyasztási helyen élők számát is ismerni kellene, szociális védőháló is kell, és a települések közötti nehezen indokolható díjkülönbségeket szintén rendezni kellene.
Az MTA teljes, harmincoldalas jelentéséből kiderül, miért nem okozhatta a JÉGER az aszályt, miért nem mutatható ki a hatása a jégeső ellen sem, és miért működhet ma Magyarországon bármilyen időjárás-módosító rendszer engedély nélkül.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A 600 oldalas Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv szövege még nem nyilvános, de a 2027-es költségvetési javaslatból már kiolvasható, mi valósulhat meg belőle jövőre. Annyi már most látszik: vegyes a kép, lesznek nyertes és vesztes területek.
A FAO tervezetet tett közzé arról, ki és milyen feltételekkel használhat vizet, és ez a csendes nemzetközi munka közvetlenül kapcsolódik az idei aszály, a kutak és az ingyenes öntözővíz körüli vitákhoz.
