Napi 21 ezer köbméterrel több víz kellhet Debrecennek
A Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) október 8-án Budapesten, a HUNGEXPO-n, az ENVIRONTEC kiállítás keretében rendezte meg éves szakmai konferenciáját Vízkrízis vagy vízforradalom? címmel (MaSzeSz, 2026). A rendezvény alcíme – tudatosság, megoldások, technológiák és finanszírozás a vízbiztos gazdaság szolgálatában – jól jelezte a napirendet: a szakma a rekordaszályok és a növekvő ipari igények közepette arról vitatkozott, hogyan lehet a már ismert megoldásokat a gyakorlatba átültetni. A legkonkrétabb számokat Debrecenből hozták.
Ipari vízigény kontra korlátos kapacitás
Gorján Ferenc, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója szerint a városba tervezett ipari fejlesztések napi mintegy 11 150 m³ többletvizet igényelhetnek. A további városfejlődéssel együtt a tervezett többletigény elérheti a napi 21 150 m³-t.
A vezérigazgató arra figyelmeztetett, hogy a névleges vízműkapacitás nem feltétlenül egyezik meg a ténylegesen rendelkezésre álló vízmennyiséggel. A kutak állapota, a vízszintek, a szivattyúk teljesítménye és a hálózat átbocsátóképessége egyaránt korlátot szabhat. A hálózati veszteségek csökkentése ezért egyszerre vízgazdálkodási és gazdasági prioritás, hiszen vizet és energiát is megtakarít.
A Debreceni Vízmű olyan ipari vízellátást is tervez, amely továbbtisztított szennyvízre és más forrásokra épül. Az indoklás egyszerű: egyes technológiai folyamatok nem igényelnek ivóvízminőséget.
A névleges kapacitás és a ténylegesen elérhető víz két különböző szám.
Nem kell minden célra ivóvíz
A tisztított szennyvíz újrahasznosításáról Clement Adrienne, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) egyetemi docense beszélt. Az ipari felhasználás, a zöldfelületek öntözése és egyes mezőgazdasági célok más-más vízminőséget kívánnak, ezért a tisztítást a felhasználáshoz kell igazítani.
Külön figyelmet igényelnek a mikroszennyezők és más nehezen eltávolítható anyagok. A biztonságos újrahasznosításhoz megfelelő tisztítás, rendszeres monitoring és kockázatértékelés szükséges, és a rendszernek megbízhatóan és gazdaságosan is működnie kell.
Víztározás a felszín alatt
Mádlné Szőnyi Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) egyetemi tanára arról beszélt, hogy a vízmegtartás jóval túlmutat a felszíni tározókon. A szándékos talajvíz-utánpótlás segíthet mérsékelni az aszály hatásait: beszivárogtató medencékkel a víz a vízadó rétegekbe juttatható, ahonnan szükség esetén kutakkal kitermelhető, és a természetes élőhelyek vízellátását is segítheti.
A felszín alatti víz természetes áramlási rendszerekben mozog, ezért a beszivárogtatás hatása a helyszíntől távol is jelentkezhet. A helykijelöléshez földtani, vízminőségi, áramlási és környezeti vizsgálatok kellenek, a tervezést pedig országos, térségi és települési szinten is össze kell hangolni.
Sipos Katalin, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium természetvédelemért felelős helyettes államtitkára a természetvédelem és a vízgazdálkodás szorosabb együttműködését sürgette, mert a vízhiány egyszerre érinti az élőhelyeket, a mezőgazdaságot és a többi vízhasználót.
Esővíz a háztetőről
Az Egyensúly Intézet képviseletében Csernus Dóra a szabályozási és gazdasági ösztönzőkről beszélt: az esővíz-visszatartást a településfejlesztési előírásokhoz és vízhasználati kedvezményekhez lehetne kötni. A vitában elhangzott ugyanakkor, hogy a helyben elérhető víz nem jelent automatikusan kisebb fogyasztást: ha a víz olcsóbb vagy könnyebben hozzáférhető, a használat nőhet – például vízigényes kertek öntözésére –, ami csökkenti a környezeti hasznot.
Dienes György, a Hydro-King Kft. ügyvezetője szerint egy nagyjából 140 m²-es tetőről a csapadéktól függően évente 70–100 m³ esővíz gyűjthető. Ez öntözésre, WC-öblítésre, takarításra és mosásra használható, a lágy esővíz pedig a mosószer- és vízlágyítóigényt is csökkentheti. A rendszerhez szűrés, szivattyú és vezérlés kell, a méretezés a tetőfelülettől, a helyi csapadéktól és a háztartás igényeitől függ. Becslése szerint ha 100 000 háztartás évente 50 m³ vezetékes vizet váltana ki esővízzel, az összesen 5 millió m³ lenne, 500 000 háztartásnál pedig 25 millió m³. Szerinte szabályozással, önkormányzati programokkal és állami támogatással kellene ösztönözni a terjedését.
Nő a támogatottság, de ki fizet?
Dr. Kovács Károly, a MaSzeSz elnöke nyitóelőadásában a szövetség 2020-as és 2026-os felméréseit ismertette. A lakosság egyre jobban aggódik a csökkenő vízkészletek és az elöregedő csőhálózat miatt: a hálózatfelújítás támogatottsága 85,7%-ról 92%-ra nőtt, a költségek megosztásának lehetőségével együtt is. Kovács Károly szerint a beruházásokhoz világos kommunikáció kell a költségekről, a várható haszonról és a vízhasználati szokások szükséges változásáról.
A délutáni szekció a finanszírozásról szólt. Holczinger Norbert, a Magyar Nemzeti Bank fenntartható pénzügyekért felelős főosztályvezetője a vízzel kapcsolatos kockázatok gazdasági jelentőségét elemezte: a vízhiány, a szélsőséges időjárás és az infrastruktúra sérülékenysége a gazdasági működést és a beruházások biztonságát is érinti. Baloghné Gaál Zsófia, a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozatának elnöke a klímareziliens infrastruktúra fontosságát hangsúlyozta: a hosszú élettartamú vízi létesítményeket a jövőbeli aszályokra, hőhullámokra és szélsőséges csapadékra is méretezni kell, nem csak a mai viszonyokra.
A vita arról szólt, hogyan oszoljon meg a hálózatfelújítás és az új technológiák költsége a fogyasztói díjak, az állami és más befektetői források között. A résztvevők szerint a megvalósítható projektekhez kiszámítható feltételek kellenek, amelyek egyszerre szolgálják az üzembiztonságot, a beruházások megtérülését és a megfizethető szolgáltatást. A konferencia tanulsága, hogy a technológia rendelkezésre áll: a feladat az, hogy a meglévő tudásból összehangolt, hosszú távú stratégia és végrehajtás legyen. Debrecen számai azt mutatják, hogy ez a kérdés már nem elméleti.
Vízkrízis vagy vízforradalom? címmel a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) október 8-án Budapesten, az ENVIRONTEC kiállítás keretében rendezte meg éves konferenciáját. A Debreceni Vízmű vezérigazgatója, Gorján Ferenc szerint a városba tervezett ipari fejlesztések napi mintegy 11 150 köbméter többletvizet igényelhetnek, a városfejlődéssel együtt pedig a tervezett többletigény napi 21 150 köbméterre nőhet. Hangsúlyozta, hogy a névleges vízműkapacitás nem azonos a ténylegesen rendelkezésre álló vízzel, ezért a vízmű a hálózati veszteségek csökkentésére és részben továbbtisztított szennyvízre épülő ipari vízellátásra is készül. A konferencián szó esett a szándékos talajvíz-utánpótlásról, a tisztított szennyvíz újrahasznosításáról és az esővízgyűjtés ösztönzéséről. A MaSzeSz felmérése szerint a vízhálózat felújításának lakossági támogatottsága 2020 és 2026 között 85,7 százalékról 92 százalékra nőtt. A résztvevők szerint a technológia adott, a kérdés a finanszírozás és az összehangolt, hosszú távú tervezés.
A Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) október 8-án Budapesten, az ENVIRONTEC kiállítás keretében tartotta éves konferenciáját Vízkrízis vagy vízforradalom? címmel. A rendezvény egyik legkonkrétabb előadását Gorján Ferenc, a Debreceni Vízmű vezérigazgatója tartotta. A tervezett ipari fejlesztések napi mintegy 11 150 köbméter többletvizet igényelhetnek, a további városfejlődéssel együtt a tervezett többletigény napi 21 150 köbméterre nőhet. A vezérigazgató szerint a névleges kapacitás nem azonos a ténylegesen elérhető vízmennyiséggel, mert a kutak állapota, a vízszintek, a szivattyúk és a hálózat is korlátot szabhat. A Debreceni Vízmű ezért a hálózati veszteségek csökkentését is kiemelt feladatnak tartja, és olyan ipari vízellátást tervez, amely részben továbbtisztított szennyvízre épül, mert egyes technológiai folyamatoknak nincs szükségük ivóvízminőségre.
Az ELTE kutatója, Mádlné Szőnyi Judit a szándékos talajvíz-utánpótlás lehetőségeit mutatta be, a BME docense, Clement Adrienne pedig a tisztított szennyvíz újrahasznosításának feltételeiről, köztük a mikroszennyezők kezeléséről beszélt. Az Egyensúly Intézet az esővíz-visszatartás szabályozási és gazdasági ösztönzését javasolta. Egy szakmai becslés szerint egy 140 négyzetméteres tetőről évente 70–100 köbméter esővíz gyűjthető.
A MaSzeSz felmérése szerint a vízhálózat felújításának támogatottsága 2020 és 2026 között 85,7 százalékról 92 százalékra nőtt, a költségek megosztásának lehetőségével együtt is. A délutáni vita arról szólt, hogyan oszoljon meg a felújítás és az új technológiák költsége a díjak, az állami és más befektetői források között. A Magyar Nemzeti Bank szakértője arra figyelmeztetett, hogy a vízhiány és az infrastruktúra sérülékenysége a beruházások biztonságát is érinti. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a megoldások ismertek, az akadály a finanszírozás és a kiszámítható, hosszú távú szabályozás hiánya.
Az MTA teljes, harmincoldalas jelentéséből kiderül, miért nem okozhatta a JÉGER az aszályt, miért nem mutatható ki a hatása a jégeső ellen sem, és miért működhet ma Magyarországon bármilyen időjárás-módosító rendszer engedély nélkül.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A 600 oldalas Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv szövege még nem nyilvános, de a 2027-es költségvetési javaslatból már kiolvasható, mi valósulhat meg belőle jövőre. Annyi már most látszik: vegyes a kép, lesznek nyertes és vesztes területek.
A FAO tervezetet tett közzé arról, ki és milyen feltételekkel használhat vizet, és ez a csendes nemzetközi munka közvetlenül kapcsolódik az idei aszály, a kutak és az ingyenes öntözővíz körüli vitákhoz.
