Cikkek röviden
A Pó-folyó vízgyűjtő hatósága (ADBPO) szerint a folyó vízkészlete mindössze 10 napra elegendő, ha nem érkezik csapadék. A csökkenő vízhozam miatt az Adriai-tenger sós vize 20–25 kilométerre nyomult be a torkolattól, a Como-tó szintje 15%-kal, a Maggiore-tóé 17%-kal esett egy hét alatt. Egy 2023-as Science Advances-tanulmány szerint a Pó aszálya kétszáz év legsúlyosabbja közé tartozik. A vízálság nem elszigetelt jelenség: júliusban Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban és Görögországban összesen 190 négyzetkilométernyi terület égett le, Spanyolországban 14 nagyobb tűz pusztított 50 000 hektáron. A Copernicus uniós klímaszolgálat szerint Európa kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag, 2025 a talajnedvesség szempontjából az 1992 óta mért három legszárazabb éve volt, és rekordméretű, több mint 1 millió hektáros terület égett le a kontinensen.
Nyaranta több millió ember látogat vízparti fesztiválokra Európa-szerte – a brit Glastonburytől a román UNTOLD-on éa a portugál Boom Fesztiválon át a magyar Balaton Soundig. A helyszínválasztás nem véletlen: a víz közelsége hűsít, hangulatot ad, ugyanakkor a tavak és folyók különösen érzékenyek a rendezvények mellékhatásaira. A Bangor Egyetem kutatása szerint a Glastonbury melletti Whitelake folyóban a fesztivál utáni héten négyszeresére nőtt az MDMA-koncentráció, ami veszélyeztetheti a kritikusan fenyegetett európai angolnát. Hasonló, bár kevésbé súlyos szennyezést mutatott ki egy magyar kutatócsoport a Balaton Sound környékén is. A cikk bemutatja, milyen csatornákon terhelik a rendezvények a vizeket, milyen működő megoldásokat dolgoztak ki egyes fesztiválok, és miért nincs a legtöbb helyszínen – köztük a Velencei-tónál – tudományos vizsgálat a valós hatásokról.
Az EU Horizon Europe programja által finanszírozott TITAN-projekt 48 hónapos kutatás után, 2026. június 22-én Brüsszelben mutatta be eredményeit: sikerrel validálta azt a technológiát, amely nyers biogázból mikrohullámú fluidizált reaktorban közvetlenül termel hidrogént és szilárd szenet. A rendszer 51–57 g hidrogént állít elő kWh-onként – közel háromszorosa az elektrolízis ~20 g/kWh értékének. Az előállítási költség nagyüzemi méretnél ~4,5 €/kg körülire tehető, alacsony villamosenergia-árak esetén ~3,9 €/kg-ra. A projekt becslése szerint 2030-ra 0,6 millió tonna, 2045-re közel 4 millió tonna éves hidrogéntermelési potenciál érhető el ezzel a technológiával – összességében 237 millió tonna CO₂-megtakarítással. Kulcskérdés maradt ugyanakkor a biohidrogén uniós jogszabályi elismerése megújuló hidrogénként.
Mia Heller, egy 18 éves virginiai középiskolás tanuló olyan háztartási vízszűrő-prototípust fejlesztett, amely membránok nélkül, ferrofluid segítségével távolítja el a mikroműanyagokat az ivóvízből. A zárt hurokként működő rendszer döbbenetes 95,52%-os szűrési hatékonysággal dolgozik, miközben a felhasznált ferrofluid 87,15%-a visszanyerhető és újra bevihető a körbe. Az ötlet közvetlen személyes tapasztalatból – a saját háztartás vízszennyezettségéből – nőtt ki, és jutott el a működő prototípusig. A találmány a 2025-ös Regeneron ISEF-döntőn különdíjat kapott. Toxikológiai szakértők azonban felhívják a figyelmet arra a tényezőre, hogy az így kiszűrt szennyeződés és a ferrofluid maradékának sorsa egyelőre tisztázatlan, a skálázhatóság megoldatlan, és a ferrofluid előállítása jelenleg igen drága. A következő lépés független laboratóriumi verifikáció.
Az EEA 2025-ös fürdővíz-jelentése szerint Európa 22 289 monitorozott fürdőhelyéből 84%-ot, az uniós helyszínek 85%-át minősítették kiválónak, és 96%-uk teljesíti a minimumkövetelményt. A kép azonban árnyalt: a tengerparti fürdőhelyek 88%-a kiváló, míg a folyami fürdőhelyeknek – amelyek a teljes állomány 5,5%-át teszik ki – csak 47%-a éri el ezt a szintet, mivel a folyók sokkal érzékenyebbek a felvízi szennyezésre és a rövid távú, esőzés utáni terhelésre. A jelentés kiemeli a berlini Spree folyó esetét, ahol célzott műszaki beavatkozással 2022 után gyenge minősítésből jóra javult a víz állapota, valamint Budapest, Bern, Berlin, Párizs, Utrecht, Vilnius és Riga folyóparti fürdőzési fejlesztéseit. Magyarország a 70% alatti kiváló-arányú országok között szerepel. Az uniós vízreziliencia-stratégia és a 2026-os új szennyezőanyag-szabályozás tovább szigorítja a kereteket.
A magyar szennyvíztisztítók energiafelhasználásának 40–60%-át a levegőztetés adja, ezért ez kínálja a legnagyobb megtakarítási potenciált. A Xylem hazai vizsgálatai szerint a szegedi telep levegőztető rendszerének korszerűsítésével 10–20%-os, azaz évi 1,1 millió kWh megtakarítást sikerült elérni, Egerben pedig közel 20%-os, 0,4 millió kWh-nak megfelelő felhasználáscsökkenést. Ez az irány előremutató, ugyanis az EU 2024/3019 számú irányelve 2045-ig nemzeti szintű energiasemlegességet vár el a 10 000 lakosegyenérték feletti telepektől. Ugyanez az irányelv a 150 000 lakosegyenérték feletti telepeken 2045-ig (köztes lépésekkel 2033-ban és 2039-ben) kötelezővé teszi a mikroszennyezőket eltávolító negyedik tisztítási fokozatot is, amely önmagában 10–30%-kal növelheti az energiaigényt. E két kötelezettség tehát ellentétes irányba hat. Ezt a belső ellentmondást a levegőztetés okosabb vezérlésével elérhető energiamegtakarítással lehet feloldani.
A Moringa oleifera (lóretekfa) magjából nyert sós kivonat hatékonyan eltávolítja a PVC-alapú mikroműanyagokat az ivóvízből – derül ki egy 2026-ban az ACS Omega folyóiratban megjelent brazil–brit közös kutatásból. Laboratóriumi körülmények között a növényi kivonat 98,5%-os eltávolítási hatékonyságot ért el, szemben az alumínium-szulfát 98,7%-ával; lúgos közegben a moringa még felül is múlta a vegyszerest. A koaguláció elve azonos: a magfehérjék semlegesítik a mikroplasztikokra jellemző negatív töltést, pelyhesítik a részecskéket, amelyek ezután szűréssel visszatarthatók. A módszer különösen kis közösségek és fejlődő régiók számára ígéretes, ahol a hagyományos vegyszeres vízkezelés infrastruktúrája hiányzik vagy megfizethetetlen.
Athén legnagyobb ivóvíztározója, a Mornos a 2025-ös aszály során történelmi méretének felére zsugorodott, készlete a főváros éves vízigénye alá süllyedt. Az Attikát ellátó négy tározó együttes tartaléka két év alatt 902 millió m³-ről 377 millió m³-re apadt. A görög kormány vízszükségállapotot hirdetett, és 2,5 milliárd euro értékű, tízéves programot indított, amelynek központi eleme két hegyi folyó részleges elterelése – a vidéki gazdák tiltakozása közepette. A válság egyik kulcstényezője a hálózati veszteség: Görögországban az ivóvíz mintegy fele elvész szivárgás és illegális vételezés miatt. A magyar párhuzam kísérteties: 2024-ben 138,8 millió m³ víz tűnt el a hazai hálózatokból, az átlagos veszteség 24,5% volt, 61 rendszerben pedig 60% feletti. A 2026-os csapadékos tavasz Athénnak haladékot adott, a beruházások mégsem álltak le – mert ahogy Micotákisz miniszterelnök fogalmazott: a remény nem stratégia.
Közel 12 milliárd forintos fejlesztés indult Szerencsen: a Szerencs Központú Szennyvíz-Agglomerációs Projekt hat települést, 18 ezer lakost és 19 230 lakosegyenértéknyi szennyvízterhelést érint. Az elavult, túlterhelt telep teljes technológiai megújításán túl regionális iszapkezelő és -hasznosító központ is épül, amely további 15 térségi szennyvíztisztító telep iszapját fogadja – összesen 132 ezer lakosegyenértéknek megfelelő mennyiséget. A rothasztási technológiával nyert biogázt a telep saját villamosenergia-igényének részleges fedezésére fordítják. A megmaradó iszap víztartalmát közel 5 000 m²-es szolárszárító csökkenti. A fejlesztés KEHOP és KEHOP Plusz uniós forrásokból valósul meg, kivitelezője a KE-VÍZ 21 Építőipari zRt., üzemeltetője a Borsodvíz Zrt.
A DataM Intelligence piackutatása szerint a tápanyag-visszanyerési rendszerek globális piaca 2024-ben 5,11 milliárd dollár volt, és 2032-re elérheti a 12,2 milliárd dollárt, 11,5%-os éves növekedéssel. A szektor átalakulásának motorja a nitrogén, a foszfor és a kálium szennyvízből való kinyerése – az eltávolítás helyett a hasznosítás logikájára. Az anaerob fermentáció közvetlen kapcsot teremt a biogáz- és a tápanyag-visszanyerési ipar között: az EU-ban évente keletkező 180 millió tonna fermentációs maradékból struvit-kicsapással és ammónia-csíkozással 80–90%-os hatásfokkal nyerhető vissza nitrogén és foszfor. Az EU 2024/3019 irányelvének szigorodó határértékei befektetési kényszert teremtenek. Hollandia, Spanyolország és az Egyesült Királyság már kereskedelmi léptékű telephelyeken állít elő szennyvízből struvit alapú műtrágyát. A Veolia és a SUEZ 2025-ben újabb fejlesztéseket hajtott végre a szegmensben, utóbbi 11 millió dolláros kutatás-fejlesztési befektetéssel.
A Rochesteri Egyetem kutatói femtoszekundumos lézerrel kezelt fekete fémfelületű napelemes rendszert fejlesztettek, amely tengervizet ivóvízzé alakít vegyi előkezelés és mérgező sóoldat-hulladék nélkül. A szuperszívó felület vékony tengervíz-réteget von az aktív zónára, ahol a napfény hatására elpárolog a víz, a sók pedig a kávégyűrű-hatás elvét alkalmazó mikroszkopikus barázdákon át a passzív zónába vándorolnak, ahol szilárd formában gyűlnek össze. A rendszert a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán vizével is sikerrel tesztelték. A visszanyert szilárd sókból értékes ásványok – köztük lítium – is kinyerhetők: kísérletekben a sók lítium tartalmának 50%-át sikerült visszanyerni. A mediterrán térség egyre súlyosbodó vízstressze és a villanyautó-ipar lítium igénye különösen aktuálissá teszi az eredményt, amelyet a Tang et al. (2026) – Light: Science & Applications folyóiratban közöltek.
Magyarországon 75 biogázüzem működik, de közülük mindössze kettő – a kaposvári cukorgyár és a dunaföldvári Pannonia Bio – képes biometánt betáplálni az országos földgázhálózatba. 2026 végére csatlakozik hozzájuk a MOL szarvasi üzeme, amely voluménben mindkettőt meghaladja majd: évi 7 millió m³ biometán, 8 500 háztartás gázigényének megfelelően. A fejlesztés lényege egy biometántisztító egység beépítése: ez választja le a biogázból a szén-dioxidot, és juttatja hálózati minőségű gázt az FGSZ-rendszerbe. A fermentációs maradék folyékony műtrágyaként kerül vissza a szomszédos szántóföldekre. A beruházás párhuzamba állítható a Jedlik Ányos Energetikai Programmal, amely 40 milliárd Ft vissza nem térítendő támogatást biztosít biogáz- és biometán-kapacitások fejlesztésére – a két kezdeményezés azonos irányba mutat: a hazai megújuló gáztermelés érdemi növelése felé.