Cikkek röviden
A BloombergNEF (BNEF) elemzése szerint a globális megújulóenergia-befektetés 2026 első felében 327,5 milliárd dollárra rúgott, ami gyakorlatilag megegyezik az előző félév szintjével, de 21%-kal elmarad a 2024-es csúcstól. A visszaesés mögött szerkezeti átrendeződés áll: az önálló, nagyüzemi naperőmű-projektek finanszírozása 20%-kal, 75,4 milliárd dollárra csökkent, miközben a tárolással kombinált naperőműves fejlesztések 25 milliárd dollárt vonzottak. Az amerikai piac 54%-kal bővült az adókedvezmények és az adatközpontok növekvő áramigénye miatt. A napenergia-beruházás itt 45,8 milliárd dolláros rekordértékre emelkedett. Szélenergiában a szárazföldi szegmens globálisan enyhén, 4%-kal 80,7 milliárd dollárra mérséklődött, Németországba, Romániába és Szerbiába viszont rekordszintű befektetés érkezett. Délkelet-Ázsiában és Közép-Ázsiában is dinamikusan nőtt a beruházási volumen. Kína részesedése a globális befektetésekből a korábbi több mint feléről a negyedére csökkent, miközben Vietnám, Nigéria és Brazília piaca felfutóban van. A BNEF szerint a lassulás átmeneti, 2027-től ismét bővülhet a kapacitástelepítés üteme
A vadosfai szélerőmű park kapcsán a technológia teljes ökológiai mérlege kerül mérlegre. A gyártás terheli meg leginkább a környezetet: egy turbina lábnyomának 44–99%-a a lapát megpördülése előtt keletkezik. Ám az energetikai megtérülés mindössze 3–14 hónap, az életciklusravetített kibocsátás pedig 10,1 g CO₂/kWh – tisztább, mint a napelem (65 g) vagya biomassza (57,5 g), és csak az atom (4,68 g) és a víz (5,49 g) előzi meg. A szél a legkevésbé területigényes megújuló. A gyenge pont a 20–25 év után leszerelt, üveg- és szénszálas rotor lapát: 2050-ig 7,5 millió tonna ilyenhulladék keletkezik Európában, s ma jórészt lerakóba kerül. A repowering, a szolvolízis és a cementipari hasznosítás ígéretes, de még nem ipari léptékű. Aszél tehát nem makulátlan megváltó, de életciklusban a legtisztábbak egyike.
Franciaországban több mint 40 000 ember csapjából nem folyik víz, 80 települést látnak el tartálykocsival – a szám két hét alatt 30 000-ről nőtt meg. Az érintett vidékek, Elzász, a Vogézek és Bretagne, hagyományosan csapadékosak, jellemzően nem aszályos térségek. A jelenség Európa-szerte visszaköszön: az EU és az Egyesült Királyság 50%-a szenvedett aszálytól július végén, Anglia 71,3%-án ivóvízkorlátozás van érvényben. Franciaország ivóvízhálózatát jelenlegi ütemben (0,61% éves felújítás) 164 év alatt cserélnék le. Az EurEau szerint Európa éves vízipari beruházási hiánya 23 milliárd euro. A tartálykocsik jelenléte nem az esőhiányt, hanem az elmaradt hálózatfelújítást teszik láthatóvá.
Magyarország vízmérlege negatív: évente mintegy 7 km³-rel több víz távozik a folyókon, mint amennyi érkezik. A Duna–Tisza közén a talajvíz az 1980-as évek óta helyenként 4–8 métert süllyedt, a Tiszánál, Vezsenynél a meder 10 méterrel mélyebbre került. A 19. századi folyószabályozásöröksége – 114 mederátvágás, 2 métert meghaladó medermélyülés – a víz elvezetésére optimalizálta a rendszert, amikor épp a visszatartásra volna szükség. Amegoldásban a szakma megosztott. Egyesek szerint a kisvizek megemelésére a duzzasztás az egyetlen eszköz; mások arra intenek, hogy a tározó visszafogja a hordalékot, amitől a meder lejjebb máshol tovább mélyül. A harmadik hang a tájszintű vízmegtartást sürgeti, ám csaknem 50 ezer km csatornának nincs gazdája. A vita súlyát máig a nagymarosi kudarc politikai öröksége nehezíti.
Magyarországon a csatorna- és aknafedelek gyakran nincsenek egy szintben az útburkolattal, míg Ausztriában jellemzően igen. A jelenség fizikai alapja mindkét országban azonos: az akna mozdulatlan, míg a körülötte lévő földmű hónapokig süllyed. A különbség az, hogyan kezelik ezt. Ausztriában magasságban utólag is állítható (höhenverstellbare) fedélrendszereket és szabványosított karbantartó szakágat (Schachtregulierung) alkalmaznak. Magyarországon a fedél helyzete egyszeri kivitelezési döntés: a forrásfelhasználás éves kényszere nem hagy időt a talaj konszolidációjára, a garanciaidő után a kivitelező eltűnik, az előírt anyagok helyett gyakran törmelék kerül be, a fenntartás pedig reaktív, panaszalapú.
2026 nyara az EU és az Egyesült Királyság területének 50%-át érintő aszályt hozott, 9%-ban riasztási szinttel – ez a második legsúlyosabb év 2018 és 2022 után. A jelenség azonban nem egyszeri: az EEA adatai szerint 2000 és 2024 között 12 évben haladta meg az érintett terület a mediánt, nyolcszor már 2010 után. A Rajna, a Loire, a Garonne és a Duna vízhozama helyenként a szokásos 5–48%-ára esett vissza. Magyarországon évek óta halmozódó talajvízhiány (462 mm kumulált csapadékhiány 2021 óta), Franciaországban 50 éves kukoricatermés-mélypont, Romániában 1 millió hektárnyi elpusztult termés jelzi a strukturális problémát. A becsült gazdasági kár eléri a 180 milliárd €-t, az uniós GDP közel 1%-át. A JRC modellezése szerint 3°C-os felmelegedésnél az aszálykárok akár ötszörösére nőhetnek 2100-ra – a folyamat tehát tartósan, kiszámíthatatlan ütemben súlyosbodhat.
Az Ofwat, Anglia és Wales vízipari szabályozója 3,4 milliárd font (mintegy 4,6 milliárd dollár) értékű többletberuházást hagyott jóvá előzetesen 13 vízszolgáltató számára a Cost Change Process keretében. A 4,3 milliárd fontos igényből 752 millió font esett kívül a hatókörön, 143 millió fontot pedig hiányos költségbecslés miatt utasítottak el. A jóváhagyott összegből 1,2 milliárd font a meglévő szolgáltatások biztonságát, 477 millió font a növekedési projekteket (lakásépítés, adatközpontok), 34 millió font pedig a PFAS-mentesítést szolgálja. A legnagyobb allokációt a United Utilities kapta (995 millió font), de csak öt vállalat – köztük a Southern Water és a Wessex Water – emelheti ügyfelei díját 2027 és 2030 között. Az előzetes határozatok 2026. szeptember 24.-ig állnak konzultációra, a végleges döntés decemberben várható.
Az Európai Bizottság 2026. júliusi kötelezettségszegési csomagjában felszólító levelet küldött Magyarországnak, Lettországnak, Litvániának és Szlovákiának a 2020-as uniós ivóvíz-irányelv hibás átültetése miatt. Magyarországnál a Bizottság négy problémát nevezett meg: téves minimum követelmények, egyes határértékek – köztük a rákkeltő akrilamid – be nem tartása, hiányos kivizsgálás a határérték túllépésekor, valamint a derogációk felülvizsgálatának és az ólomkockázatról szóló tájékoztatásnak a hiánya. Magyarországnak két hónapja van a válaszra és a hiányosságok orvoslására; ellenkező esetben indokolással ellátott vélemény, majd bírósági eljárás és pénzbírság következhet.
Az Elestor holland LDES-fejlesztő 2026. július 8-án jelentette be, hogy a Windpark Zeewolde szélparkban – Európa legnagyobb szárazföldi szélparkjában – 20 MW/200–800 MWh kapacitású hidrogén-vas folyadékáramlásos akkumulátort telepít. A 322 MW teljesítményű, 222 turbinás park hálózati torlódás miatt nem tudja exportálni teljes termelését; a rendszer fokozatosan bővül 800 MWh-ig. A technológiai koncepció lényege, hogy a teljesítmény és a kapacitás egymástól függetlenül skálázható, ami hosszú távon versenyképesebbé teheti a rendszert a lítium-ionnal szemben: 8–150 óra közötti kisütést tesz lehetővé, a Zeewolde-i telepítés 10–40 órás tartományban üzemel majd. A folyadékáramlásos piac – ahol az Elestor mellett a Rongke Power, az Invinity és a CMBlu is versenyez – vegyes eredményeket mutat. Hollandiában eközben a TenneT is új torlódáscsökkentő szerződéseket köt, például a 200 MW/800 MWh kapacitású Sequoia-projekttel.
Az Európai Biogáz Szövetség (EBA) és a Gas Infrastructure Europe (GIE) 2026. július 1-jén kiadott térképe szerint Európa biometán-termelő kapacitása történelmi csúcsra, 8,2 milliárd m³/év-re emelkedett, ami 17%-os növekedést jelent 2025-höz képest. Egy év alatt több mint 1 milliárd m³ új kapacitás állt üzembe, a működő üzemek száma pedig 1 678-ról 1 975-re nőtt, 327 új létesítménnyel. A növekedés azonban erősen egyenetlen: jelenleg mindössze öt ország adja a teljes európai termelés 95%-át. Az EBA vezérigazgatója, Harmen Dekker szerint a meglévő üzemek átlagosan csupán 70%-os kapacitáskihasználtsággal működnek, miközben a szabályozási bizonytalanság tovább lassítja a bővülést. A beruházói bizalom ugyanakkor erős: a tervezett beruházások értéke 36 milliárd euróra nőtt, ami 2030-ig további 9 milliárd m³/év kapacitást hozhat létre. A Guidehouse becslése szerint az uniós potenciál 2050-re akár 184 milliárd m³-t is elérhet, ami jelzi, mekkora tartalékok maradnak még kiaknázatlanul a kontinensen.
Az „örökké vegyületek", a PFAS eltávolítására a vízipar drága, energiaigényes eszközökkel dolgozik – aktív szénnel, ioncserével, membránszűréssel –, amelyek a rövid láncú, mozgékony szennyezőket mégis átengedik. Az aktív szén egyes PFAS-vegyületeknél csupán 50–70%-os hatékonyságú. Egy friss európai szemle egy szokatlan jelöltet állít a sorba: a Komagataeibacter baktériumok szőtte cellulózt. Ez a lebomló, nagy felületű anyag laboratóriumi adatok szerint a PFAS 90–98%-át, az endokrin károsítók 90–95%-át és a nanoműanyagok 80–90%-át távolítja el, kémiai módosítással és hibrid rendszerekben pedig még hatékonyabb. Legnagyobb előnye a körforgásos logika: mezőgazdasági hulladékból – melaszból, kukoricaszárból, gyümölcshéjból – is előállítható. A szemle ugyanakkor életciklus-elemzést, ISO-szabványokat, REACH-igazodást és valós léptékű kísérleti telepeket sürget. Enélkül a bakteriális cellulóz a laborok kedvence marad – az áttörés azon múlik, hajlandó-e Európa most befektetni a technológiába.
A Birminghami Egyetem kutatói olyan perovszkit alapú katalizátort fejlesztettek ki, amely jóval alacsonyabb hőmérsékleten képes vizet hidrogénre bontani, mint a jelenlegi technológiák. A BNCF néven ismert, bárium, nióbium, kalcium és vas ötvözetéből álló katalizátor 150–500 °C közötti hőmérsékleten termelt jelentős mennyiségű hidrogént, és 700–1000 °C-on regenerálható – ez mintegy 500 °C-kal alacsonyabb, mint a jelenlegi ipari eljárásoknál. A legjobban teljesítő változat, a BNCF100, 10 termelési cikluson át is stabil maradt. Az előzetes gazdaságossági elemzés szerint a technológia olcsóbb hidrogéntermelést tehet lehetővé, mint a jelenlegi zöld vagy kék hidrogén előállítási módok, különösen az alacsony energiaárú régiókban. A kutatás lehetővé tenné, hogy acélművek, cementgyárak és más ipari üzemek hulladékhőjét hasznosítva helyben állítsák elő a hidrogént. Az egyetem szabadalmi kérelmet nyújtott be, és most fejlesztő partnereket keres a technológia kereskedelmi hasznosításához.