Cikkek röviden
2026 februárjában az EU Tanácsa jóváhagyta a vízügyi keretirányelv (WFD) keretében szabályozott elsőbbségi vízszennyező anyagok frissített listáját. Fontos előrelépés, hogy a PFAS-vegyületek, a gyógyszermaradványok és a Biszfenol-A is felkerült a listára, és bevezették a hatásalapú monitoring-módszertant. Ugyanakkor a tagállamok 2039-ig kaptak határidőt a szabványok teljesítésére, és két új mentesítési lehetőséget vezettek be a nem-romló vizek elvéhez. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság jelzései szerint felülvizsgálná az irányelvet a bányászati tevékenységek számára kedvező változtatások irányában – ami az Európai Környezeti Iroda (EEB) élesen bírálja.
Magyarország energiamixe 2025-ben látványosan átrendeződött: a biomassza és biogáz együttes termelése elérte a 2146 GWh-t, amellyel ez a szektor a negyedik legjelentősebb villamosenergia-forrássá lépett elő. A 24 százalékos éves növekedés különösen figyelemre méltó, ha mellé helyezzük a szenes áramtermelés drasztikus, közel 50 százalékos visszaesését. A két folyamat együtt jelzi: Magyarország energiaszerkezete gyorsabban változik, mint azt sokan várták. A biogáz stratégiai előnye, hogy időjárásfüggetlen, tárolható és a meglévő gázhálózatba közvetlenül betáplálható. Hazánk kiaknázatlan biogáz-potenciálja szakértők szerint még mindig legalább háromszorosa a jelenlegi termelési szintnek, amit a Jedlik Ányos Terv 40 milliárdos pályázata hivatott csökkenteni. A Jedlik Ányos Terv első pályázati körében 39 projekt érkezett be, jelezve, hogy az iparág készen áll a fejlödésre.
A PFAS-vegyületek – közismert nevükön „örökké vegyületek" – szabályozása 2026-ban egy markáns kettősséget mutat az Egyesült Államokban. A szövetségi EPA a Trump-adminisztráció irányítása alatt visszavonja a Biden-korszakban bevezetett ivóvíz-határértékek egy részét, és enyhít a gyártói jelentéstételi kötelezettségeken. Ezzel párhuzamosan az egyes tagállamok egyre agresszívabb jogalkotással töltik be az érzékelt szövetségi űrt: termékbetiltásokkal, kötelező címkézéssel és szigorú adatszolgáltatási előírásokkal. Az eredmény egy kiszámíthatatlan, tagállamonként eltérő jogi patchwork, amely komoly kihívás elé állítja az ipart – és aggodalmakat vet fel az ivóvízbiztonsággal kapcsolatban.
A Tongji Egyetem kutatói hat kínai szennyvíztisztító telep szénlábnyomát elemezték, és összehasonlították azokat európai adatokkal. Eredményeik szerint a vizsgált telepek átlagos szénlábnyoma évente 58 kg CO₂-egyenérték/populációs egység volt, ami a széntérítési intézkedések figyelembevételével 22,8%-kal csökkent. A legfontosabb különbség a kínai és európai telepek között, hogy Kínában az indirekt kibocsátások – elsősorban a villamos energia- és vegyszerfelhasználásból – adják az összlábnyom több mint 60%-át. A karbonsemlegesség eléréséhez energiavisszanyerés, folyamatoptimalizálás és vegyszerfelhasználás-csökkentés együttes alkalmazása szükséges.
Magyarország évi 200 millió köbméter biogázt termel, miközben a potenciál legalább háromszoros – a dán szinthez hasonlítható. A Jedlik Ányos Terv Energetikai Programja keretében 40 milliárd forintos pályázat nyílt biogáz- és biometán-üzemek létesítésére és fejlesztésére. Eszes Zsolt, az Inwatech Kft. vezérigazgatója szerint biometánnal a hazai földgázigény akár 20 százaléka is kiváltható lenne, ami egyszerre csökkentené az importfüggőséget és a rezsiterheket. Az alapanyag lehet szennyvíziszap, állati trágya vagy élelmiszer-hulladék. Európában több mint 1500 biometán-üzem működik, Magyarországon mindössze kettő.
2026 januárjában súlyos csatornarendszeri meghibásodás történt Washington D.C. közelében: a Potomac Interceptor főgyűjtő egy szakaszán közel 900 millió liter nyers szennyvíz ömlött a folyóba. A katasztrófa hátterében elöregedett infrastruktúra, biogén korrózió és hidraulikai csúcsterhelés kombinációja áll. Az 1960–70-es években épített vasbeton csőrendszert a kénhidrogén által okozott kénsavas korrózió évtizedek alatt meggyengítette. Az ivóvízellátás nem sérült, de az E. coli koncentráció ezerszeresére nőtt a folyóban. Az eset rámutat, hogy az elöregedett nagyvárosi víziközmű-infrastruktúra komoly közegészségügyi és ökológiai kockázatot jelent.