Évi félmilliárd köbméter víz a semmibe
Magyarországon 2024-ben 840 szennyvíztisztító telep 561,6 millió m³ szennyvizet tisztított meg. Ez a víziközmű-szolgáltatók által kitermelt 687,4 millió m³ víz 82%-a (Gorján, 2026). Az újrahasználat a kormány szerint eddig csak csekély mértékű, így ez a víz szinte teljes egészében a befogadó folyókba és patakokba kerül. A legszárazabb nyarak után, a vízmegtartási fordulat idején egyre többször merül fel a kérdés: nem lehetne ezt a vizet megtartani és újra felhasználni?
Mekkora ez a mennyiség?
A számot a debreceni vízmű vezérigazgatója, Gorján Ferenc közölte idén a Hidrológiai Közlönyben, a MAVÍZ 2024-es adataira építve. Eszerint a szolgáltatók által értékesített vízből a vállalkozások mintegy 21%-ot, kerekítve 105 millió m³-t használnak fel évente. Ez a tisztított szennyvíz ötödénél is kevesebb, így mennyiségileg az ipar vízigénye elméletben bőven fedezhető lenne belőle (Gorján, 2026).
Európai összevetésben is nagy a tétel. Az európai víziközmű-szövetség, az EurEau adatai szerint a kontinens szennyvíztisztítói évente összesen 663,7 millió m³ visszanyert vizet állítanak elő, ami a keletkező szennyvíz mindössze 1,22%-a. A visszanyert víz mintegy harmada öntözésre, harmada városi és szabadidős célra, 27%-a ipari célra megy (EurEau, 2026). Magyarországról az összesítésben nincs adat.
A magyar szennyvíztisztítók évente majdnem annyi vizet engednek a folyókba, amennyit egész Európa újrahasznosít.
Mit enged ma a szabályozás?
Az uniós szabály az (EU) 2020/741 rendelet, amely 2023 júniusa óta egységes minőségi, monitoring- és kockázatkezelési követelményeket ír elő a visszanyert víz mezőgazdasági öntözésére, négy minőségi osztállyal. A hazai végrehajtás szűk: az 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet szerint települési szennyvíztisztítóból származó visszanyert vízzel csak a D minőségi osztályba tartozó, nem élelmezési és nem takarmányozási célú ipari növényeket, energianövényeket és vetőmagkultúrákat lehet öntözni.
A rendelet a fogalmat is rögzíti: a visszanyert víz az uniós szabályok szerint már nem minősül tisztított szennyvíznek. Ez nemcsak szóhasználat kérdése – az ilyen víz előállítójára és felhasználójára külön kötelezettségek vonatkoznak.
Mit ígér az intézkedési terv?
Az augusztusban elfogadott Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv elvként rögzíti, hogy a vízhasználat hatékonyságát a vizek újrafelhasználásával is növelni kell. A helyzetértékelés szerint a víz újrahasználatának fejlesztése „eddig csak csekély mértékben valósult meg”. A kormányhatározat 2027. december 31-ig írja elő, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket a víz újrahasználatának ösztönzésére a mezőgazdasági öntözésben, és készüljön beruházási projektlista vagy pályázati kiírás a víztakarékos öntözésre (1265/2026. (VIII. 25.) Korm. határozat).
Ez irányt ad, de konkrét célszámot, forrást vagy szabálymódosítást még nem. A D osztályon túli öntözéshez a hazai rendelet módosítása kellene.
Egy működő példa: Debrecen
A legkézzelfoghatóbb hazai példa nem a mezőgazdaságé, hanem az iparé. Debrecen átlagosan napi 40 000 m³, nyáron 60 000 m³ vizet használ, részben a Keleti-főcsatornából, részben három felszín alatti vízbázis 96 kútjából. A kutak 8–10 ezer éves, kiváló minőségű vizet adnak, de lassan pótlódnak, és a város körbeépítette őket (Gorján, 2026).
A két új ipari övezet gyárainak vízigénye jórészt hűtésre megy, és ez a víz elpárolog. A vízmű ezért arra jutott, hogy erre a célra nem adható ki a stratégiai felszín alatti készlet. Több száz paraméter vizsgálata után kiderült, hogy a tisztított szennyvíz közvetlenül nem használható: a gépek védelmében csökkenteni kell a sótartalmát. A megoldás egy keverék, amelynek kétharmada tovább tisztított szennyvíz, egyharmada felszíni víz. A szükséges létesítmények épülnek. A debreceni tisztító száraz időben is napi 36 000–40 000 m³ szennyvizet tisztít, ez adja az egyik forrást.
A vízmű szerint a megoldás nem terheli a felszín alatti vízbázist, nem kell miatta hálózatot és vízbázist bővíteni, és bevételt hoz az üzemeltetőnek.
Mi kell még ahhoz, hogy működjön?
Az EurEau szeptemberi állásfoglalása szerint az újrahasználatnak önkéntesnek kell maradnia, a helyi lehetőségekre és a közeli keresletre kell épülnie: ott kell lehetővé tenni, ahol működik, nem mindenhol előírni. A szolgáltatónak vissza kell kapnia az előállítás költségét, akár a felhasználó által fizetett köbméterárból, akár gazdasági ösztönzőkből. A szövetség szerint a kockázatkezelési terv bonyolult és drága. A gazdákat az is visszatartja, hogy a szokásos öntözővízre enyhébb ellenőrzés vonatkozik, mint a visszanyert vízre (EurEau, 2026).
Gorján Ferenc ugyanezt a sorrendet javasolja: előbb tudni kell, hol, milyen minőségű és mennyi víz kell az iparnak és a mezőgazdaságnak, és mennyit kell a befogadó vízfolyásban hagyni az ökológiai igények miatt. Csak ezután lehet eldönteni, hol éri meg a további tisztítás. Ehhez szerinte valós célokat tartalmazó mezőgazdasági, iparfejlesztési és régiófejlesztési stratégia kell.
Ez a kérdés lényege. A tisztított szennyvíz a befogadó vízfolyás vízhozamának része, ezért ami újrahasznosul, az onnan hiányzik. Az 561,6 millió m³ tehát nem szabadon elkölthető készlet, hanem olyan forrás, amelyet telepenként kell mérlegelni. A 2027-es határidőig kiderül, hogy az intézkedési terv ebből szabályt, pénzt és vevőt is csinál-e.
Magyarországon 2024-ben 840 szennyvíztisztító telep 561,6 millió köbméter szennyvizet tisztított meg, ez a víziközművek által kitermelt víz 82%-a. Ennek szinte egésze élővízbe kerül. Az augusztusban elfogadott vízgazdálkodási intézkedési terv szerint a víz újrahasználata eddig csak csekély mértékben valósult meg, ezért 2027 végéig intézkedéseket kell kidolgozni az öntözési célú újrahasználat ösztönzésére. Ma a hazai szabályok szerint a visszanyert vízzel csak nem élelmiszer- és nem takarmánynövényeket lehet öntözni. Debrecenben a vízmű a tovább tisztított szennyvizet ipari hűtésre készíti elő, hogy az új gyárak ne a felszín alatti vízbázist terheljék. Az európai víziközmű-szövetség szerint az újrahasználatot ott kell lehetővé tenni, ahol működik, és a költségét meg kell fizetni. A kérdés az, ki és milyen áron venné meg a vizet.
Magyarországon 2024-ben 840 szennyvíztisztító telep 561,6 millió köbméter szennyvizet tisztított meg. Ez a víziközművek által kitermelt 687,4 millió köbméter víz 82%-a, és szinte egésze a folyókba és patakokba kerül. Összehasonlításul: Európában a szennyvíztisztítók évente 663,7 millió köbméter visszanyert vizet állítanak elő, a keletkező szennyvíz 1,22%-át.
A vízmegtartási fordulat most az újrahasználatot is célként rögzíti. Az augusztusban elfogadott Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv szerint a víz újrahasználata eddig csak csekély mértékben valósult meg, és 2027 végéig intézkedéseket kell kidolgozni az újrahasználat ösztönzésére a mezőgazdasági öntözésben. A hazai szabályozás ma szűk: a visszanyert vízzel csak az uniós rendelet D minőségi osztályába tartozó ipari növényeket, energianövényeket és vetőmagkultúrákat lehet öntözni.
A legkézzelfoghatóbb hazai példa nem a mezőgazdaságból, hanem az iparból jön. Debrecenben az új gyárak vízigényének nagy része hűtés, ezért a vízmű olyan vizet készít elő, amelynek kétharmada tovább tisztított szennyvíz, egyharmada felszíni víz. A tisztított szennyvíz sótartalmát csökkenteni kell; az ehhez szükséges létesítmények épülnek. A vízmű vezetője szerint az ipar országos vízigénye, mintegy 105 millió köbméter, mennyiségileg bőven fedezhető lenne tisztított szennyvízből.
Az európai víziközmű-szövetség szerint az újrahasználatnak önkéntesnek kell lennie, és a helyi keresletre kell épülnie, és a szolgáltatónak vissza kell kapnia a költségeit. A hazai fordulathoz ezért nemcsak szabály kell, hanem vevő és ár is. Azt is telepenként kell mérlegelni, mennyi vizet kell a befogadó patakban vagy folyóban hagyni, hiszen ami újrahasznosul, az onnan hiányzik. A kormányhatározat 2027 végéig adott határidőt az öntözési újrahasználat ösztönzésére.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A 600 oldalas Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv szövege még nem nyilvános, de a 2027-es költségvetési javaslatból már kiolvasható, mi valósulhat meg belőle jövőre. Annyi már most látszik: vegyes a kép, lesznek nyertes és vesztes területek.
Japán kutatók a szennyvízben úszó baktérium-DNS-ből és a csövek adataiból gépi tanulással jelölték ki a korrózióra leginkább hajlamos csatornaszakaszokat – kamera nélkül, a teljes hálózatra.
Az egyesített csatornarendszerek visszatérő problémája, hogy egy-egy kiadós zápor után közvetlenül a befogadóba irányítják a szennyvizet, nehogy a túlterhelés kárt tegyen a szennyvíztisztítóban. Egy philadelphiai kutatás 12 év adatai alapján kimutatta, hogy ilyen esetek után a kisebb patakokban napokig alacsony marad az oldott oxigén, a nagy folyók viszont szinte meg sem érzik.
