Cikkek röviden
A Moringa oleifera (lóretekfa) magjából nyert sós kivonat hatékonyan eltávolítja a PVC-alapú mikroműanyagokat az ivóvízből – derül ki egy 2026-ban az ACS Omega folyóiratban megjelent brazil–brit közös kutatásból. Laboratóriumi körülmények között a növényi kivonat 98,5%-os eltávolítási hatékonyságot ért el, szemben az alumínium-szulfát 98,7%-ával; lúgos közegben a moringa még felül is múlta a vegyszerest. A koaguláció elve azonos: a magfehérjék semlegesítik a mikroplasztikokra jellemző negatív töltést, pelyhesítik a részecskéket, amelyek ezután szűréssel visszatarthatók. A módszer különösen kis közösségek és fejlődő régiók számára ígéretes, ahol a hagyományos vegyszeres vízkezelés infrastruktúrája hiányzik vagy megfizethetetlen.
Athén legnagyobb ivóvíztározója, a Mornos a 2025-ös aszály során történelmi méretének felére zsugorodott, készlete a főváros éves vízigénye alá süllyedt. Az Attikát ellátó négy tározó együttes tartaléka két év alatt 902 millió m³-ről 377 millió m³-re apadt. A görög kormány vízszükségállapotot hirdetett, és 2,5 milliárd euro értékű, tízéves programot indított, amelynek központi eleme két hegyi folyó részleges elterelése – a vidéki gazdák tiltakozása közepette. A válság egyik kulcstényezője a hálózati veszteség: Görögországban az ivóvíz mintegy fele elvész szivárgás és illegális vételezés miatt. A magyar párhuzam kísérteties: 2024-ben 138,8 millió m³ víz tűnt el a hazai hálózatokból, az átlagos veszteség 24,5% volt, 61 rendszerben pedig 60% feletti. A 2026-os csapadékos tavasz Athénnak haladékot adott, a beruházások mégsem álltak le – mert ahogy Micotákisz miniszterelnök fogalmazott: a remény nem stratégia.
Közel 12 milliárd forintos fejlesztés indult Szerencsen: a Szerencs Központú Szennyvíz-Agglomerációs Projekt hat települést, 18 ezer lakost és 19 230 lakosegyenértéknyi szennyvízterhelést érint. Az elavult, túlterhelt telep teljes technológiai megújításán túl regionális iszapkezelő és -hasznosító központ is épül, amely további 15 térségi szennyvíztisztító telep iszapját fogadja – összesen 132 ezer lakosegyenértéknek megfelelő mennyiséget. A rothasztási technológiával nyert biogázt a telep saját villamosenergia-igényének részleges fedezésére fordítják. A megmaradó iszap víztartalmát közel 5 000 m²-es szolárszárító csökkenti. A fejlesztés KEHOP és KEHOP Plusz uniós forrásokból valósul meg, kivitelezője a KE-VÍZ 21 Építőipari zRt., üzemeltetője a Borsodvíz Zrt.
A DataM Intelligence piackutatása szerint a tápanyag-visszanyerési rendszerek globális piaca 2024-ben 5,11 milliárd dollár volt, és 2032-re elérheti a 12,2 milliárd dollárt, 11,5%-os éves növekedéssel. A szektor átalakulásának motorja a nitrogén, a foszfor és a kálium szennyvízből való kinyerése – az eltávolítás helyett a hasznosítás logikájára. Az anaerob fermentáció közvetlen kapcsot teremt a biogáz- és a tápanyag-visszanyerési ipar között: az EU-ban évente keletkező 180 millió tonna fermentációs maradékból struvit-kicsapással és ammónia-csíkozással 80–90%-os hatásfokkal nyerhető vissza nitrogén és foszfor. Az EU 2024/3019 irányelvének szigorodó határértékei befektetési kényszert teremtenek. Hollandia, Spanyolország és az Egyesült Királyság már kereskedelmi léptékű telephelyeken állít elő szennyvízből struvit alapú műtrágyát. A Veolia és a SUEZ 2025-ben újabb fejlesztéseket hajtott végre a szegmensben, utóbbi 11 millió dolláros kutatás-fejlesztési befektetéssel.
A Rochesteri Egyetem kutatói femtoszekundumos lézerrel kezelt fekete fémfelületű napelemes rendszert fejlesztettek, amely tengervizet ivóvízzé alakít vegyi előkezelés és mérgező sóoldat-hulladék nélkül. A szuperszívó felület vékony tengervíz-réteget von az aktív zónára, ahol a napfény hatására elpárolog a víz, a sók pedig a kávégyűrű-hatás elvét alkalmazó mikroszkopikus barázdákon át a passzív zónába vándorolnak, ahol szilárd formában gyűlnek össze. A rendszert a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán vizével is sikerrel tesztelték. A visszanyert szilárd sókból értékes ásványok – köztük lítium – is kinyerhetők: kísérletekben a sók lítium tartalmának 50%-át sikerült visszanyerni. A mediterrán térség egyre súlyosbodó vízstressze és a villanyautó-ipar lítium igénye különösen aktuálissá teszi az eredményt, amelyet a Tang et al. (2026) – Light: Science & Applications folyóiratban közöltek.
Magyarországon 75 biogázüzem működik, de közülük mindössze kettő – a kaposvári cukorgyár és a dunaföldvári Pannonia Bio – képes biometánt betáplálni az országos földgázhálózatba. 2026 végére csatlakozik hozzájuk a MOL szarvasi üzeme, amely voluménben mindkettőt meghaladja majd: évi 7 millió m³ biometán, 8 500 háztartás gázigényének megfelelően. A fejlesztés lényege egy biometántisztító egység beépítése: ez választja le a biogázból a szén-dioxidot, és juttatja hálózati minőségű gázt az FGSZ-rendszerbe. A fermentációs maradék folyékony műtrágyaként kerül vissza a szomszédos szántóföldekre. A beruházás párhuzamba állítható a Jedlik Ányos Energetikai Programmal, amely 40 milliárd Ft vissza nem térítendő támogatást biztosít biogáz- és biometán-kapacitások fejlesztésére – a két kezdeményezés azonos irányba mutat: a hazai megújuló gáztermelés érdemi növelése felé.
A hidrogén az energiaátmenet egyik legtöbbet hivatkozott technológiája – a valóság azonban más képet mutat. 2024-ben a globális hidrogéntermelés kevesebb mint 1%-a volt alacsony kibocsátású; a maradék 99% fosszilis alapú maradt. A zöld hidrogén előállítási költsége a fosszilis alapú változatnál 1,5–7-szer magasabb, és ez a különbség az utóbbi időben tovább nőtt. A szállítás 700 bar-os sűrítést vagy –253 °C-os hűtést igényel, a globális hidrogénvezeték-hálózat hossza mindössze 4 500 km. A töltőinfrastruktúra 2024 végén világszerte mindössze 1 160 állomásból állt. Eközben az olajcégek – a BP és a Shell esetén dokumentáltan – hidrogénbejelentésekkel tartják fenn az energiaátmenet imázsát, miközben a valódi tőke a fosszilis értéklánc felé áramlik. A hidrogénnek van jövője – de szektorszelektív, és erős feltételekhez kötött.
Az EU Közös Kutatóközpont 2026 májusában közölte az első Európa-szintű térképezést a leptospirózis kockázatáról. A The Lancet Regional Health – Europe folyóiratban megjelent tanulmány a 2010–2023 közötti időszakban 3 930 európai esetet azonosított, évi átlagban 281 fertőzéssel, az EU közel 1 200 NUTS-3 régiójából évente mintegy 140-et érintve. Az éghajlati összefüggések egyértelműek: a hőmérséklet-emelkedés maximálisan 5,28-szoros relatív kockázatnövekedéssel jár, a fokozódó csapadék és talajnedvesség szintén szignifikáns hatást mutat. Az árvizek – amelyek a kórokozóval szennyezett talajt és vizet közvetlen emberi érintkezési közelségbe hozzák – a terjedés egyik legfontosabb pályáját képviselik. A modell mindkét vizsgált éghajlati forgatókönyv esetén az esetszámok emelkedését jelzi; a hosszú távú hatások különösen a magas kibocsátási pályán erőteljesebbek. A betegség aluldiagnosztizált: globálisan minden tíz esetből csupán egyet ismernek fel helyesen.
Az EU egyetlen héten belül a biogáz-értéklánc mindkét végét érintően lépett idén májusban. Az Európai Beruházási Alap 200 millió euro sarokkő-befektetéssel indította el a Copenhagen Infrastructure Partners Advanced Bioenergy Fund II alapját, amely 1,5 milliárd euro célösszeggel ipari méretű biometán-kapacitást kíván építeni Dániában, Írországban, Spanyolországban, Belgiumban és Finnországban. A befektetés az uniós InvestEU és REPowerEU program keretébe illeszkedik, amelyek 2030-ra 35 milliárd köbméter éves biometán-termelést céloznak. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság Műtrágyázási Akcióterve – a Hormuzi-szoros körüli ellátási zavarok által felerősített műtrágyaár-emelkedésre válaszul – a biogáz-termelés melléktermékeként keletkező fermentációs maradékot körforgásos mezőgazdasági erőforrásként ismerte el. Az EBA felmérése szerint a fermentációs maradék éves tápanyag- és környezeti értéke már most meghaladja az 1 milliárd euro-t, és 2050-re az ágazat akár 177 millió tonna bio-alapú trágyát is előállíthat. A két fejlemény együtt az EU biogáz-stratégia értékláncának nagy részét lefedi .
A napelem napjainkra a világ legolcsóbb villamosenergia-termelő technológiájává vált. 2024 végén a globálisan telepített fotovoltaikus kapacitás elérte a 2 156,5 GWp-t, az éves növekedési ütem az elmúlt évtizedben átlagosan 27% volt. A kristályos szilícium az összes gyártás 98%-át uralja, de a perovszkit–szilícium tandem cellák laboratóriumi 34,9%-os hatásfokkal új korszakot nyithatnak. Az ár meredeken csökkent: a nagy naperőművek szintezett villamosenergia-előállítási költsége (LCOE) 2024-ben 0,039 €/kWh volt, szemben a 2010-es 0,315 €/kWh-val. Geopolitikailag az EU erősen kiszolgáltatott: Kína a globális modulgyártás 86%-át uralja, az EU hazai cellagyártási kapacitása évi 5 GWp alatt marad. A napelem eközben új területeken is terjeszkedik: agrovoltaikus rendszerek, vízen lebegő installációk és épületbe integrált megoldások egyaránt közelítik a technológiát a vízgazdálkodás és a fenntartható infrastruktúra világa felé.
Évente 250 000 tonna szárazanyag-tartalmú szennyvíziszap keletkezik Magyarországon, amelynek kezelése a szennyvíztisztítók működési költségének 20–50%-át teszi ki. A világ vezető kutatóintézetei és vállalatai ma már nem hulladékként, hanem értékes nyersanyagként tekintenek erre az anyagra. A biogáz- és biometán-hasznosítás azonnal alkalmazható, iparilag igazolt megoldás – Magyarországon a Jedlik Ányos Terv 40 milliárd Ft pályázati kerettel támogatja. A foszfor-visszanyerés stratégiai prioritás: az EU Horizon 2020 programja 12 millió €-val finanszírozza a német FlashPhos-eljárást, amellyel 1 600°C-on elemi fehér foszfor nyerhető az iszapból. A szingapúri Nanyang Technological University napelemes módszere egyidejűleg zöld hidrogént és takarmányfehérjét állít elő, a szén-dioxid-kibocsátást 99,5%-kal csökkentve. A mezőgazdasági kijuttatás viszont egyre inkább zsákutca: a mikroműanyag-felhalmozódás és a nehézfémek tartós talajterheltséget okoznak.
2026 tavaszán a klímamodellek egybehangzóan egy rendkívül erős El Niño esemény kialakulását valószínűsítik. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) már 2026 május–júliusától várja a jelenség beköszöntét, amelyet további erősödés követhet. A Zero Carbon Analytics 61%-ra becsüli a kialakulás valószínűségét, egyes modellek pedig „szuper" El Niñót jeleznek – olyat, amely vetekedhet az 1997–98-as rekorderősségű eseménnyel. A hatások globálisak: erősebb hőhullámok, intenzívebb árvizek, súlyosbodó aszályok, erdőtüzek és tengeri ökoszisztémák megbomlása várható. Európa sem marad érintetlen – a Climate Impact Company előrejelzése szerint Közép- és Kelet-Európán 2026 nyarán súlyos aszály és veszélyes hőség vonulhat végig. Az EU Közös Kutatóközpontja (JRC) mezőgazdasági figyelmeztetéseket adott ki az év második felére. A klímaváltozás felerősíti a természetes jelenség hatását: az El Niño és az emberi okozta felmelegedés együttesen akár 2026-ot vagy 2027-et a valaha mért legmelegebb évvé teheti.