Cikkek röviden
Eszes Zsolt, a Water4All Zrt. vezérigazgatója interjúnkban elmondta, hogy munkatársaival a sanghaji IE Expo 2026 szakkiállításon járt, ahol őket elsősorban a víz- és szennyvízkezelési, valamint biogáz-technológiák újdonságai, ágazati tendenciái érdekelték. Hangsúlyozta, hogy Ázsia, különösen Kína robbanásszerű fejlődése immár meghatározó a szektorban, ahol saját innovációk is megjelennek az európai színvonal mellett. Kiemelte a membrántechnológiák előretörését, az UV-lámpák tisztítására vonatkozó zseniális megoldásokat, valamint a vegyszerek és komplett berendezések széles kínálatát. Véleménye szerint Európa infrastrukturálisan még előrébb jár, de az ázsiai innovációkat érdemes követni. Első kínai útja során a távol-keleti ország interjúalanyunkat lenyűgözte a szervezést és az emberek kedvességét illetően.
Az offshore szélerőművek (tengeri szélturbinák) mára az igazolt ipari valóság részei – de az óceánok energiapotenciálja ennél jóval több. A hullámenergia és az áramlatenergia két feltörekvő technológia, amelyek éppen most lépnek ki a demonstrációs fázisból. A hullámenergia globális elméleti potenciálja 29 500 TWh/év, az áramlatenergia előnye pedig a szinte tökéletes előrejelezhetőség: a dagály nem függ az időjárástól. A globális piac 983 millió dollár volt 2024-ben, és 1,85 milliárd dollárra nő 2032-re. A MeyGen projekt Skóciában 84 GWh kumulált áramtermelést ért el 6 darab 1,5 MW-os turbinával, a CorPower C4 hullámátalakító portugál vizeken 18,5 méteres hullámokban is üzemelt. Az európai projektcsővezeték 165 MW, az amerikai Energiaügyi Minisztérium 591 millió dollárt fektetett be öt év alatt. A kérdés ma már nem a működőképesség, hanem a skálázás üteme.
A per- és polifluoroalkil anyagok (PFAS), közismert nevükön „örök vegyszerek" az egyik legsúlyosabb globális vízszennyezési kihívást jelentik: a hagyományos víztisztítási módszerek – különösen az aktívszén-szűrés – nem képesek hatékonyan eltávolítani a rövidebb láncú változatokat. A Flinders Egyetem kutatói erre a problémára fejlesztettek ki egy nano-méretű molekuláris kalitkákból és mezopórusos szilikából álló kompozit abszorbenst. Az anyag laboratóriumi tesztek során 98%-os PFAS-eltávolítási hatékonyságot ért el, és legalább 5 regenerálási cikluson át teljesítményvesztés nélkül működött. A regenerálás só és metanol kombinációjával elvégezhető, ami egyszerű és viszonylag olcsó eljárás. A technológia jelenleg laboratóriumi fázisban van, de ígéretes kiegészítője lehet a meglévő ivóvíztisztítási rendszereknek – különösen a rövidebb láncú, mobilabb PFAS-vegyületek célzott eltávolításában.
Az akkumulátor technológia ötven éve alatt a lítium-ion akkumulátorok ára közel 99%-kal csökkent, energiasűrűségük megháromszorozódott, és mára az elektromos közlekedés, a fogyasztói elektronika és a hálózati energiatárolás alapkövévé vált. A jelenlegi piac vezető kémiái – NMC és LFP – különböző alkalmazásokban versenyeznek, miközben a globális átlagos akkumulátor-csomag ár 2025-re 108 dollár/kWh közelébe süllyedt. A következő generáció egyértelmű jelöltje a szilárdtest akkumulátor: folyékony elektrolit helyett szilárd anyagot alkalmaz, ami elvileg megszünteti a tűzveszélyességet és akár 400–500 Wh/kg energiasűrűséget is lehetővé tesz. A Toyota, a Samsung és a CATL 2027–2030 közé teszi az első tömeggyártását. A finn Donut Lab 2026 elején bejelentette, hogy már gyártásban van szilárdtest-akkumulátora – az iparág szkeptikus, de az első független tesztek részben alátámasztják az állításokat. A háztartási és ipari energiatárolás piaca eközben évente közel 27%-kal bővül.
A megújuló energiaforrások elterjedésével a rugalmas energiatárolás stratégiai kérdéssé vált. A Soha et al. (2026) – Hidrológiai Közlöny tanulmány egy 2 665 km²-es észak-magyarországi mintaterületen vizsgálta, hol alakíthatók ki kisléptékű szivattyús energiatárolók. A GIS-alapú, többszempontú módszertan 144 víztestet, 72 külszíni és 140 mélyművelésű bányát elemzett, és végül 21 potenciális helyszínt azonosított 1–20 MWh kapacitású tárolók számára. A kidolgozott eljárás régiós vagy országos léptékű vizsgálatokra is alkalmas, a helyszínek pontosításához azonban részletes terepi felmérés szükséges.
A telki Organica szennyvíztisztító telep 2004-ben állt üzembe, és közel két évtizeden át hatékonyan, szagtalanul és esztétikusan kezelte a község szennyvizét. A település növekedése – köztük az MLSZ edzőközpont létesítése – azonban meghaladta a telep 800 m³/nap kapacitását. Skálázhatósági korlátok és gazdaságossági szempontok miatt Telki a Zsámbéki-medence regionális projektjéhez csatlakozott. Az uniós támogatásból épített zsámbéki telep 2 500 m³/nap kapacitással, kb. 18 800 lakosegyenérték kiszolgálására alkalmas. A telki Organica telep 2022/2023-tól már nem kezel szennyvizet; jövőjéről – felhagyás, bontás vagy hasznosítás – a talajvizsgálat eredményei alapján döntenek.
A Kieli Egyetem és a Deltares 2026-ban megjelent tanulmánya feltárta, hogy az irányított visszavonulás – az árvízveszélyes területekről való, kormányzati támogatással zajló elköltöztetés – az eddig feltételezettnél jóval elterjedtebb Európában. A kutatók 44 projektet azonosítottak 11 országban, amelyek összesen több mint 8 700 háztartást érintenek. Az esetek 41-ében a beavatkozás katasztrófa után született, nem megelőző tervezés részeként. A sikerességet döntően 5 tényező befolyásolja: a kárpótlás átláthatósága, az érintett közösség korai bevonása, az időzítés, az egyértelmű kormányzati felelősségvállalás és a terület utólagos hasznosítása. A szerzők az irányított visszavonulást a tágabb éghajlati alkalmazkodási eszköztár részeként sürgetik előremenő tervezési keretbe helyezni.
A hagyományos szennyvíztisztító telepek a mikroműanyagok 70–99%-át eltávolítják, ám a kivont részecskék döntő többsége a szennyvíziszapban köt ki. Az anaerob rothasztás — bár biogáz-termelés szempontjából előnyös — nem képes lebontani a műanyag polimerjeit. Ha az iszapot mezőgazdasági területen hasznosítják, a mikroműanyagok közvetlenül a talajba kerülnek, ahol évtizedekig felhalmozódnak. A membrántechnológiák közel teljes hatékonyságot kínálnak, de magas költségük miatt kevés helyen elérhetők. Ígéretes alternatívát jelentenek a PET-bontó baktériumok és enzimek. Az EU 2024/3019-es irányelve kötelező monitoringot ír elő, a teljes megoldáshoz azonban az iszapkezelés rendezése is elengedhetetlen.
A globális offshore szélipar 2024 végére elérte a 83 GW összesített kapacitást, és az előrejelzések szerint 2034-re meghaladja a 441 GW-ot. A tengeri telepítés nem csupán több területet jelent – a víz felett 50%-ot is meghaladó kapacitásfaktorok érhetők el, szemben a szárazföldi 30–40%-kal. A technológia két ága – a rögzített alapú és a lebegő platform – egymást kiegészítve nyitja meg a sekély és a mélyvizű területeket. A Dogger Bank, Hywind és Hornsea projektek igazolják a megvalósíthatóságot, de a lebegő offshore szél kereskedelmi méretű elterjedéséhez a LCOE-t még legalább harmadával kell csökkenteni.
Európa gázfogyasztásának 90%-a ma még importból származik. A biometán az egyetlen olyan megújuló energiaforrás, amely azonnal, a meglévő infrastruktúrán keresztül képes ezt az importfüggőséget csökkenteni – ezt egyaránt megerősíti a Nemzetközi Gázunió (IGU) 2026. áprilisi jelentése és a március 24-én Brüsszelben közzétett Joint Biomethane Declaration. Európa a legérettebb biometán-piac a világon: Dánia gázfogyasztásának 58%-a már biogázból ered, és az EU összesített termelése 2024-re elérte az évi 22 milliárd köbmétert. A 2030-as 35 bcm-es cél mégis kockán forog: a tagállami tervek összesítve csupán 25,8 bcm-es kapacitást körvonalaznak, és a befektetőket visszatartja a szabályozási bizonytalanság.
Akkreditált laboratóriumi vizsgálat igazolta, hogy a Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. oroszlányi telephelyének közelében vett felszín alatti vízmintákban a BTEX- és PAH-összetevők — különösen a benzol és a naftalinok — koncentrációja nagyságrendekkel haladja meg a jogszabályi határértékeket. A területen Natura 2000-es státusz és ivóvízbázis-érzékeny besorolás egyaránt fennáll. A rendelkezésre álló szakmai értékelés megállapítja: a laborvizsgálat tényszerűen bizonyítja a szennyezés fennállását, ugyanakkor nem zárja le az ügyet — éppen ellenkezőleg: több kulcsterületen hiányos, és új, célzott feltáró vizsgálatot tesz szükségessé.
Magyarország kedvező helyzetben van a mikroműanyag-szennyezés szempontjából: az ivóvíz 94%-a felszín alatti vízbázisból – mélyfúrású kutakból, karsztvízből és partiszűréssel nyert vízből – származik, ahol a természetes talajrétegek hatékony szűrőként működnek. A legveszélyeztetettebb vízbázisok a felszíni vizek, elsősorban a Duna és a Tisza. A budapesti csapvízben 1 500 literenként mindössze 7–10 mikroműanyag-részecske mutatható ki. A vízvezetékek kopása másodlagos szennyezési forrást jelent, de mértéke csekély. A hagyományos vízkezelési technológiák 70–97,5%-os hatékonysággal szűrik ki a részecskéket, a membránszűrés még ennél is jobb eredményt hoz.