A Bigadan május 20-án avatott fel egy új CO₂-létesítményt a kalundborgi Kalundborg Bioenergy telephelye, amivel olyan mérföldkőhöz érkezett, amire a biogázipar eddig csak elméleti szinten hivatkozott. A dán vállalat most elsőként mutatta be a gyakorlatban, hogy a biogázból kinyert biogén szén-dioxid kereskedelmileg is hasznosítható, tartósan tárolható, és egy teljes, zárt értéklánc részeként kezelhető.

‍

Mi épül Kalundborgban – és miért számít?

‍

A Bigadan kalundborgi biogázüzeme évek óta a Novo Nordisk és a Novonesis üzemek gyógyszeripari és fermentációs termelésének szerves melléktermékeit dolgozza fel. Ez évente mintegy 300 000 tonna biomasszát jelent, amit biogázzá és folyékony trágyává alakítanak át. Az üzem éves biogáztermelése körülbelül 30 millió Nm³, ami megfelelő alap a CO₂-leválasztáshoz.

‍

Az új létesítmény ezt az alapot egészíti ki: a biogázgyártás során keletkező szén-dioxidot – amelyet korábban egyszerűen a levegőbe engedtek – most elfogják, megtisztítják, cseppfolyósítják, majd elszállítják tartós geológiai tárolásra. Az elkapott CO₂ Esbjerg kikötőjébe kerül, ahol ideiglenes tárolás után hajóra rakják, és az Északi-tenger mélyén lévő Nini-mezőn helyezik el tartós geológiai tárolóba – a Project Greensand keretében, amelyet az INEOS Energy vezet.

‍

A kalundborgi telephely kezdeti kapacitása évi 27 000 tonna CO₂, de ez a szám 2030-ra 200 000 tonnára bővülhet, miután a Bigadan a többi dán üzeménél is megvalósítja a CO₂-leválasztást. A vállalat jelenleg kilenc ilyen létesítménnyel rendelkezik, és évi 1,3 TWh megújuló energiát termel.

‍

BECCS: a karbonnegatív technológia, mely eddig csak papíron létezett

‍

A BECCS (bioenergiával kombinált szén-dioxid-leválasztás és -tárolás) nem új fogalom a klímapolitikában. Bár az IPCC és az Európai Bizottság dokumentumai évek óta számolnak vele, mint a nettó nulla célok eléréséhez szükséges eszközzel, de a megvalósult kereskedelmi projektek száma azonban eddig elenyésző volt.

‍

A BECCS logikája figyelemreméltó. A biomassza alapanyagát adó növények és organizmusok életük során a légkörből nyerték ki a szén-dioxidot, ezért a mezőgazdasági melléktermékekben, az ipari fermentációs maradékban és a szennyvíziszapban tárolt szén biogén eredetűnek számít. Ha a belőle keletkező biogáz elégetésekor vagy feldolgozásakor felszabaduló CO₂-t "megfogják" és tartósan tárolják, az egész folyamat nettó negatív szénmérleggel zárul: több szén-dioxid kerül a föld alá, mint amennyit a lánc kibocsát.

‍

Ez azt jelenti, hogy a Bigadan kalundborgi üzeme nem csupán karbonsemleges, hanem elvileg karbonnegatív. Ez az a határ, amelyen túl a biogázipar aktívan hozzájárul a légköri CO₂ csökkentéséhez, nem csupán a fosszilis energiák kiváltásához.

‍

A projekt finanszírozásában a dán Energiaügynökség által meghirdetett NECCS (Negative Emission Carbon Capture and Storage) pályázati program játszott kulcsszerepet, amely az ilyen típusú negatív kibocsátási projektek állami támogatási keretét biztosítja.

‍

Az értéklánc: mit jelent az „integrált" a gyakorlatban?

‍

A Bigadan saját megfogalmazása szerint a projekt „a világ egyik első teljesen integrált kereskedelmi értékláncát" valósítja meg. Ez a kijelentés pontosan érthető, ha végigkövetjük az egyes lépéseket.

‍

Az első lépés maga a biogáztermelés szerves alapanyagból anaerob fermentáció útján. A második lépés a CO₂-leválasztása és -tisztítása: a biogáz metán- és szén-dioxid-frakcióját szétválasztják, a CO₂-t megtisztítják. A harmadik lépés a cseppfolyósítás: a gáz halmazállapotú szén-dioxidot folyékonnyá alakítják, ami szállíthatóvá teszi. A negyedik lépésben a cseppfolyós CO₂ tartálykocsikban eljut  Esbjerg kikötőjébe. Az ötödik lépésként az anyag az Északi-tenger fenekén lévő kimerült olajmezőbe kerül, ahol a geológiai formációk évezredekre megkötik.

‍

A Greensand-projekt: az Északi-tenger mint tároló

‍

A tárolás helyszíneként szolgáló Project Greensand az INEOS Energy vezetésével jött létre, és a dán Északi-tengeri szektort használja a szén-dioxid tartós geológiai elhelyezésére. A projekt célja, hogy 2040-re évi 250 millió tonna CO₂ befogadására legyen képes, ami európai léptékkel mérve is kiemelkedő kapacitás.

‍

A Bigadan–INEOS partnerség azért is figyelemreméltó, mert egy biogázüzemet – amely alapvetően mezőgazdasági és ipari hulladékot dolgoz fel – közvetlen kapcsolatba hoz egy offshore tárolási infrastruktúrával. Ez az integráció korábban elképzelhetetlen volt; a projekt nemcsak technológiai, hanem üzleti modell szempontjából is újszerű.

‍

Mit jelent ez Európa számára?

‍

Mindez szimbolikus és gyakorlati jelentőségű egyszerre. Szimbolikus, mert bebizonyítja: a BECCS nem csupán klímapolitikai forgatókönyvek elméleti alkotóeleme, hanem megvalósítható, finanszírozható és üzemeltethető technológia. Ez a demonstrációs hatás felbecsülhetetlen – különösen olyan időszakban, amikor az EU-s klímapolitika egyre nagyobb nyomás alatt keresi az 1,5 Celsius fokos pályán maradás eszközeit.

‍

Gyakorlati szempontból azért fontos, mert mintát ad: a Bigadan modellje adaptálható más európai biogázüzemekre is.

A Bioenergy Europe legfrissebb BECCS-jelentése szerint Európában egyre több projekt indul el ebben az irányban, de a kalundborgi az első, amely teljes kereskedelmi értékláncként, nem pedig pilot-üzemként jött létre.

‍

A Bigadan terjeszkedési terve

‍

A Bigadan tervei szerint a CO₂-elfogást fokozatosan kiterjeszti valamennyi dán üzemére. A horsens-i telephely már rendelkezik CO₂-létesítménnyel; Herningben szintén épül. Ha mind a kilenc üzem csatlakozik, a vállalat összes CO₂-kibocsátásának meghatározó hányada geológiai tárolóba kerülhet.

‍

A 2030-as 200 000 tonnás kapacitási cél ehhez mérten reálisnak tűnik – feltéve, hogy a tárolási infrastruktúra (Greensand) és a logisztikai kapacitás (Esbjerg) tartani tudja a lépést. A vállalat deklarált célja az is, hogy 2027-re átlépje az évi 2 TWh megújuló energiatermelési határt.

‍

Források:

‍Bioenergy Insight, Gasworld, Hydrocarbon Processing, EnergyWatch, Klimate