
A W4 stábja víz-, szennyvíz-, biogáz- és energetika ágazatokban dolgozó szerszakemberekből és újságírókból áll. Céljuk, hogy ezen ágazatok folyamatait és irányait átlátható, szakmailag megalapozott formában mutassák be.
A szennyvíz-alapú epidemiológia már rég nem csak járványokat jelez előre – a csatornahálózat egy teljes közösség egészségi, szociális és környezeti állapotának valós idejű tükre.
Néhány módszer, amellyel a szennyvíztisztítás mellékterméke, a szennyvíziszap értékes nyersanyaggá alakítható – igaz, ma még a legtöbb még kísérleti fázisban van.
A hidrogén évtizedek óta csendben tartja életben a nehézipart – az eFuel és az üzemanyagcellák révén most a közlekedésbe is belép.
A mostani aszályos években a vízmegtartás slágertémává vált, de általában csak a folyószabályozások következményeiről esik szó. Pedig a városainkat is úgy építjük, hogy lehetőleg semmilyen csapadék ne szivároghasson el a talajba, aminek aztán lokális következményei is vannak, mint például a hősokk.
A dán Bigadan május 20-án avatta fel azt a CO₂-létesítményt Kalundborgban, amely a világ egyik első teljesen integrált, kereskedelmi szintű értékláncát valósítja meg a biogázból elfogott szén-dioxid tartós geológiai tárolására.
Horgászni veszélyes? Általában nem, ha okosan csináljuk. De van egy körülmény, amire eddig nem sok figyelem hárult: vajon a szennyezett vízből kifogott hallal mérgek is kerülhetnek a tányérunkra?
A "nagykönyv" szerint tavasszal esnie kellene már csak a mezőgazdaság kedvéért is, mert mint tudjuk, a májusi eső aranyat ér. De nem esik. Vajon mi van emögött? Miért nem véletlen a közép-európai tavaszi csapadékhiány?
Metángőz és szénelgázosítás, majd elektrolízis háromféleképpen – a termelési módok hatásfokban, CO₂-lábnyomban és kilogrammonkénti árban igencsak eltérnek egymástól.
A mesterséges intelligencia és az IoT-érzékelők együtt képes megjósolni a csőtöréseket, optimalizálni a hálózati nyomást és valós időben csökkenteni az elosztási veszteséget.
Egy kazahsztáni kutatás bemutatja, hogyan tanulhat meg gondolkodni egy szennyvíztelep IoT-érzékelők, hidraulikai szimuláció és mesterséges intelligencia segítségével.
A magyarországi ivóvízhálózat műszaki állapotát leíró számok nem hagynak kétséget: a jelenlegi felújítási ütem és a valós szükséglet közötti szakadék évtizedes alulfinanszírozás következménye.
A Föld legkönnyebb elemét évtizedek óta potencenciális energiahordozóként emlegettük – most először tűnik úgy, hogy a remény valóra is válik.