India és Japán a hét elején új fejezetet nyitott energetikai együttműködésében: a 2026. július 1–3. közötti csúcstalálkozón a két ország bejelentette a Japán–India Sűrített Biogáz (CBG) Kezdeményezést, amelynek célja 1000 biogázüzem felépítése Indiában 2030-ig. A projekt szarvasmarha-trágyát, rizsszalmát, cukornád-hulladékot és egyéb mezőgazdasági biomasszát alakítana tiszta energiává, a felek emellett egy mintegy 2,5 millió sűrített biogázzal (CBG) üzemelő CNG-jármű közös kifejlesztéséről is szándéknyilatkozatot írtak alá.

‍

Mit tartalmaz a bejelentés

‍

A kezdeményezést Takaicsi Szanae japán miniszterelnök jelentette be az India–Japán Gazdasági Fórumon, újdelhi látogatása során. Elmondása szerint India vidéki térségeiben jelentős kihasználatlan biomassza-készlet áll rendelkezésre, amelyből sűrített biogázt lehetne előállítani. India miniszterelnöke, Narenda Modi indiai kormányfő régóta szorgalmazza a vidéki erőforrások energiává alakítását szövetkezetek bevonásával, ami egyszerre szolgálná a vidékfejlesztést és India energiabiztonságát.

‍

"A kezdeményezés célja, hogy Indiában 2030-ig akár 1000 biogázüzem épüljön megteremteve 2,5 millió sűrített biogázzal üzemelő CNG-jármű piacát."

‍

A projekt a Japán–India Biogáz Kezdeményezés néven fut, és szervesen kapcsolódik India saját GOBARdhan-programjához, amely szintén a szerves mezőgazdasági hulladék energiává és komposzttá alakítását ösztönzi.

‍

A SATAT-program csigatempója

A japán–indiai együttműködés nem előzmények nélküli. India 2018 októberében indította el a SATAT (Sustainable Alternative Towards Affordable Transportation) programot, amelynek célja 5000 sűrített biogázüzem felépítése volt, évi 15 millió tonna CBG-termeléssel. A program keretében az állami olajtársaságok – az IndianOil, a BPCL és a HPCL – hosszú távú, jellemzően 15 éves felvásárlási szerződéseket kötnek az üzemeltetőkkel, és üzemenként akár 10 crore rúpia (a 4 crore/4800 kg napi kapacitásig terjedő) állami támogatást biztosítanak.

‍

A megvalósítás azonban jóval lassabban haladt a terveknél: 2025 júliusáig mindössze 108 üzem kezdte meg a működését az 5000-es célszámhoz képest, bár 1094 aktív szándéknyilatkozat (LOI) is regisztrálva volt a rendszerben.

‍

A lemaradás ellenére a szakpolitikai környezet 2025–2026-ban jelentősen erősödött: életbe lépett a kötelező CBG-bekeverési előírás – amely 1%-ról fokozatosan 5%-ra emelkedik 2028–29-ig –, a 2026-os költségvetés eltörölte a kettős adóztatást jelentő jövedéki adót a biogáz-összetevőre, és a felvásárlási ár is emelkedett. A szakpolitikai szigorítás mögött komoly gazdasági érdek áll: India jelenleg földgázigényének mintegy felét importból fedezi, a hazai CBG-termelés bővítése tehát közvetlenül csökkentheti az ország importfüggőségét.

‍

Miért éppen most, miért éppen Japán?

‍

A biogáz-bejelentés nem önmagában álló esemény, hanem a 16. India–Japán csúcstalálkozó szélesebb gazdasági csomagjának része volt. A találkozón a felek összesen mintegy 129 megállapodást írtak alá – ezek mesterséges intelligenciától a védelmi együttműködésen át a kritikus nyersanyagokig terjedtek –, Japán pedig megerősítette azt a szándékát, hogy a következő évtizedben 10 billió jen befektetést irányít Indiába.

‍

A találkozón több mint 150 japán vállalat vett részt, amelyek együttesen mintegy 12,5 milliárd dollár értékű együttműködési megállapodást kötöttek. A két ország kétoldalú kereskedelme a 2026-os pénzügyi évben elérte a 27,5 milliárd dollárt.

‍

Japán számára a biogáz-együttműködés két szempontból is logikus lépés. Egyrészt az ország szinte teljes egészében importra szorul olaj- és gázellátás terén, ezért évek óta aktívan keresi a diverzifikációs lehetőségeket ázsiai partnereivel. Másrészt a kezdeményezés illeszkedik abba a szélesebb mintázatba, amelyben Tokió India mezőgazdasági és vidéki erőforrásait japán tőkével és technológiai tapasztalattal kapcsolja össze – hasonlóan ahhoz, ahogyan a Mumbai–Ahmedabad nagysebességű vasútvonal esetében is teszi.

‍

Kihívások, amelyekkel a bővítésnek szembe kell néznie

‍

A 1000 üzemes célszám messze meghaladja a SATAT-program eddigi tényleges teljesítését, így a kivitelezés komoly kockázatot hordoz. A szakértői elemzések szerint a fő akadályok nem technológiai, hanem szervezési jellegűek: a mezőgazdasági alapanyag – különösen a rizsszalma – begyűjtése és szállítása logisztikailag nehéz, mivel a nyersanyag szezonálisan és szétszórtan keletkezik. Emiatt vezette be a kormány a Biomassza-gyűjtő Gépek (BAM) programot, amely az alapanyag-gyűjtő berendezések költségének felét, üzemenként legfeljebb 90 lakh rúpia értékben támogatja.

‍

A 2,5 millió CNG-jármű piacának kiépítése is önálló kihívás: ehhez nemcsak a járműflotta bővítésére, hanem a töltőállomás-hálózat és a szállítási infrastruktúra egyidejű fejlesztésére is szükség lesz. India jelenleg mintegy 1500 CNG-töltőállomással rendelkezik, amelyekhez a CBG-t palackozott formában vagy vezetéken keresztül kell eljuttatni az üzemektől.

‍

A Japán–India CBG-kezdeményezés India egyik legnagyobb, eddig kihasználatlan energiaforrását – a mezőgazdasági és állattartási hulladékot – próbálja piacképes tiszta energiává alakítani. A 2025–2026-ban életbe lépett kötelező bekeverési előírás és a megszűnő kettős adóztatás azonban alapvetően javította a projektek gazdaságosságát, így a japán befektetés és technológiai támogatás valós esélyt adhat arra, hogy a program a korábbinál gyorsabb ütemben haladjon előre.

‍

Források:

‍BioEnergy Times, ANI, PMO India, Eastern Herald, Republic World, BusinessToday, BigGo Finance, India Sentinels, DNA India, Advance Biofuel, IMARC Engineering, AimIndia, IOCL, ScienceDirect