Természetes koaguláns a mikroműanyagok ellen – a moringa magja felülmúlhatja a vegyszereket
Egy ígéretes vízkezelési innovációról számolhatunk be, miután brazil és brit kutatók egy ókor óta ismert és vízkezelésre is használt trópusi növényt vetettek be a mikroműanyagok kiszűrése érdekében
Moringa oleifera (Fotó: Wilfredor/Wikimedia Commons)
Brazíliai és brit kutatók igazolták, hogy a Moringa oleifera nevű trópusi növény magjából készített sós kivonat az ivóvízből eltávolítja a mikroműanyag-részecskék 98,5 százalékát – teljesítménye eléri, lúgos közegben meg is haladja a vízkezelésben hagyományosan alkalmazott alumínium-szulfátét.
A víziközmű szolgáltatókkal szembeni társadalmi elvárássá vált a mikroműanyagok eltávolítása a szolgáltatni szánt ivóvízből, illetve a kibocsátás előtt álló tisztított szennyvízből – még ha ennek hazánkban jelenleg még nem sok szolgáltató képes is megfelelni. Miután az EU is a közeljövő elérendő céljaként határozta meg a 10 ezer LE-nél nagyobb szennyvíztisztítók esetében a negyedik tisztítási fokozat bevezetését a mikroszennyezők és gyógyszermaradványok eltávolítása érdekében, aligha kérdéses, hogy ez a soron következő nagy kampányfeladata lesz az ágazatnak. A létező és elérhető kémiai technológiák mellett feltűnt egy alternatív versenyző is, erről szól alábbi cikkünk.
A São Paulo-i Állami Egyetem Tudományos és Technológiai Intézetének (ICT-UNESP) kutatói a birminghami egyetem munkatársaival együttműködve vizsgálták meg, hogy képes-e a moringa magjából nyert természetes kivonat hatékonyan megkötni és eltávolítani a PVC-alapú mikroműanyagokat az ivóvízből. A tanulmány 2026 januárjában jelent meg az American Chemical Society ACS Omega folyóiratban.
A Moringa oleifera, vagyis a lóretekfa évszázadok óta ismert növény Ázsiában és Afrikában. Rendkívül tápanyagdús, ezért élelmiszerként és gyógynövényként is széles körben alkalmazzák.
A növény magját már az ókori civilizációk is felhasználták víztisztításra, ugyanis az egyiptomiak, görögök és rómaiak egyaránt ismerték ezt a tulajdonságát, amelyet a modern tudomány most igazolt.
Koaguláció természetes úton
A moringa magjaiban található természetes fehérjék pozitív töltésű molekulákat tartalmaznak, amelyek semlegesítik a vízben lebegő, negatív töltésű mikroplasztik-részecskéket. Az összetapadt részecskékből nagyobb pelyhek képződnek, amelyek homokszűréssel vagy ülepítéssel könnyen eltávolíthatók.
Ez ugyanaz a koagulációs-flokkulációs elv, amelyen a hagyományos vízkezelés is alapul, de vegyszer nélkül.
A kísérletek során a moringa sós kivonata 98,5%-os eltávolítási hatékonyságot ért el, míg az alumínium-szulfát 98,7%-ot, tehát a különbség a gyakorlatban elhanyagolható. Lúgosabb vizekben a növényi kivonat felülmúlta a vegyszerest. Hátránya, hogy némileg megnöveli az oldott szerves anyagok mennyiségét a kezelt vízben, ami kisebb közösségekben és háztartási méretű rendszerekben nem jelent gondot, nagyvárosi víztelepeken azonban további kezelési lépést igényelhet.
Fejlődő régiók és kisközösségek számára különösen ígéretes
A moringa gyorsan növő, szárazságtűrő trópusi fa, magjai megújuló és biológiailag lebomló nyersanyagot jelentenek. Adriano Gonçalves dos Reis, a kutatás vezetője szerint egy maréknyi mag elegendő lehet néhány száz liter víz kezeléséhez, ami afrikai és ázsiai kis közösségekben – ahol a vegyszeres vízkezelés infrastruktúrája hiányzik vagy túl drága – azonnal alkalmazható, alacsony költségű alternatívát kínál. A módszer ugyanakkor nem helyettesíti a nagyipari vízkezelés teljes technológiai láncát: a kiszűrt mikroműanyagok sorsa és a nanoméretű részecskékre való hatékonyság kérdése még további vizsgálatokat igényel.
A természetes koagulánsok reneszánsza
A moringa nem az egyetlen természetes koaguláns, amelyet a vízkezelési kutatás újra felfedez. Az okra (Abelmoschus esculentus) és a görögszéna (Trigonella foenum-graecum) nyákos poliszacharidjai szintén hatékonyan kötik meg a lebegő szennyező anyagokat. A PVC azonban különösen súlyos esetszámot képvisel: az ivóvízvezetékek belső szennyeződéseként és a csőhálózat kopástermékeként egyaránt megjelenik, mutagén és karcinogén hatása tudományosan igazolt. Az UNESP-kutatók éppen ezért választották ezt a természetes koagulánst tesztalanynak.
Források:
Batista et al. (2026) – ACS Omega, ScienceDaily, CNN, Euronews, Earth.com, Agroinform.hu
A Moringa oleifera (lóretekfa) magjából nyert sós kivonat hatékonyan eltávolítja a PVC-alapú mikroműanyagokat az ivóvízből – derül ki egy 2026-ban az ACS Omega folyóiratban megjelent brazil–brit közös kutatásból. Laboratóriumi körülmények között a növényi kivonat 98,5%-os eltávolítási hatékonyságot ért el, szemben az alumínium-szulfát 98,7%-ával; lúgos közegben a moringa még felül is múlta a vegyszerest. A koaguláció elve azonos: a magfehérjék semlegesítik a mikroplasztikokra jellemző negatív töltést, pelyhesítik a részecskéket, amelyek ezután szűréssel visszatarthatók. A módszer különösen kis közösségek és fejlődő régiók számára ígéretes, ahol a hagyományos vegyszeres vízkezelés infrastruktúrája hiányzik vagy megfizethetetlen.
A mikroműanyag-szennyezés az ivóvízbiztonság egyik legsürgetőbb kihívásává vált: a részecskék már a kezelt csapvízben is kimutathatók, hosszú távú egészségügyi hatásaik – köztük feltételezett hormonzavaró, gyulladáskeltő és karcinogén hatások – intenzív kutatások tárgyát képezik.
A São Paulo-i Állami Egyetem (UNESP) és a Birminghami Egyetem kutatói 2026-ban az ACS Omega folyóiratban publikálták azt a vizsgálatot, amelyben a Moringa oleifera magjából készített sós kivonat mikroműanyag-eltávolító képességét mérték össze az alumínium-szulfáttal – a vízkezelő telepeken általánosan alkalmazott vegyszerrel. A kísérletben PVC-alapú mikroműanyagokat adagoltak alacsony zavarosságú vízbe, majd in-line szűréssel (koaguláció + homokszűrés) kezelték. A moringa kivonat 98,5%-os, az alumínium-szulfát 98,7%-os hatékonysággal távolította el a részecskéket – a különbség a gyakorlatban elhanyagolható. Lúgosabb vizekben a növényi kivonat felülmúlta a vegyszerest.
A hatásmechanizmus a magfehérjék pozitív töltésű molekuláin alapul: ezek semlegesítik a mikroműanyagokra jellemző negatív felületi töltést, ami pelyhesedést (flokkulációt) indít el. A kialakult nagyobb részecskék szűréssel vagy ülepítéssel visszatarthatók. Az alumínium-szulfáttal szemben hátránya, hogy némileg megnöveli az oldott szerves anyagok szintjét a kezelt vízben – ez kisebb rendszereknél kezelhető, nagyvárosiaknál kiegészítő lépést igényel.
A moringa gyorsan növő, szárazságtűrő, trópusi fa;magjai megújuló, biológiailag lebomló nyersanyagot jelentenek. A módszer kisközösségek és fejlődő régiók számára különösen vonzó alternatíva ott, ahol az alumínium-alapú vegyszerek elérhetősége korlátozott. Nyitott kérdés maradt a nanoméretű részecskék eltávolítására való alkalmasság és a kiszűrt szennyező anyagok kezelése. Ezek megválaszolása a következő kutatási fázis feladata.
A W4 stábja víz-, szennyvíz-, biogáz- és energetika ágazatokban dolgozó szerszakemberekből és újságírókból áll. Céljuk, hogy ezen ágazatok folyamatait és irányait átlátható, szakmailag megalapozott formában mutassák be.
Kapcsolódó
Miközben Wisconsin első fúziós erőművét tervezik, Amerika, Európa és Kína egyszerre száll versenybe a korlátlan energia megszelídítéséért.
Egy olcsó hulladék, amely képes akár a PFAS vegyületek 90 százalékát is megkötni ott, ahol az aktív szén rendre kudarcot vall.
A Birminghami Egyetem kutatói olyan perovszkittal működő katalizátort fejlesztettek, amely akár 500 °C-kal alacsonyabb hőmérsékleten is képes vizet hidrogénre bontani, mint a jelenlegi eljárások – egy lépéssel közelebb hozva az ipari hulladékhőből nyerhető olcsó hidrogéntermelést.
Az EU Horizon Europe programja által finanszírozott TITAN-projekt igazolta, hogy nyers biogázból mikrohullámú fluidizált reaktorral közel háromszor hatékonyabban állítható elő hidrogén, mint az elektrolízissel – miközben a melléktermékként keletkező szilárd szén tartósan köthető le a talajban.