Természetes koaguláns a mikroműanyagok ellen – a moringa magja felülmúlhatja a vegyszereket
Egy ígéretes vízkezelési innovációról számolhatunk be, miután brazil és brit kutatók egy ókor óta ismert és vízkezelésre is használt trópusi növényt vetettek be a mikroműanyagok kiszűrése érdekében
Moringa oleifera (Fotó: Wilfredor/Wikimedia Commons)
Brazíliai és brit kutatók igazolták, hogy a Moringa oleifera nevű trópusi növény magjából készített sós kivonat az ivóvízből eltávolítja a mikroműanyag-részecskék 98,5 százalékát – teljesítménye eléri, lúgos közegben meg is haladja a vízkezelésben hagyományosan alkalmazott alumínium-szulfátét.
A víziközmű szolgáltatókkal szembeni társadalmi elvárássá vált a mikroműanyagok eltávolítása a szolgáltatni szánt ivóvízből, illetve a kibocsátás előtt álló tisztított szennyvízből – még ha ennek hazánkban jelenleg még nem sok szolgáltató képes is megfelelni. Miután az EU is a közeljövő elérendő céljaként határozta meg a 10 ezer LE-nél nagyobb szennyvíztisztítók esetében a negyedik tisztítási fokozat bevezetését a mikroszennyezők és gyógyszermaradványok eltávolítása érdekében, aligha kérdéses, hogy ez a soron következő nagy kampányfeladata lesz az ágazatnak. A létező és elérhető kémiai technológiák mellett feltűnt egy alternatív versenyző is, erről szól alábbi cikkünk.
A São Paulo-i Állami Egyetem Tudományos és Technológiai Intézetének (ICT-UNESP) kutatói a birminghami egyetem munkatársaival együttműködve vizsgálták meg, hogy képes-e a moringa magjából nyert természetes kivonat hatékonyan megkötni és eltávolítani a PVC-alapú mikroműanyagokat az ivóvízből. A tanulmány 2026 januárjában jelent meg az American Chemical Society ACS Omega folyóiratban.
A Moringa oleifera, vagyis a lóretekfa évszázadok óta ismert növény Ázsiában és Afrikában. Rendkívül tápanyagdús, ezért élelmiszerként és gyógynövényként is széles körben alkalmazzák.
A növény magját már az ókori civilizációk is felhasználták víztisztításra, ugyanis az egyiptomiak, görögök és rómaiak egyaránt ismerték ezt a tulajdonságát, amelyet a modern tudomány most igazolt.
Koaguláció természetes úton
A moringa magjaiban található természetes fehérjék pozitív töltésű molekulákat tartalmaznak, amelyek semlegesítik a vízben lebegő, negatív töltésű mikroplasztik-részecskéket. Az összetapadt részecskékből nagyobb pelyhek képződnek, amelyek homokszűréssel vagy ülepítéssel könnyen eltávolíthatók.
Ez ugyanaz a koagulációs-flokkulációs elv, amelyen a hagyományos vízkezelés is alapul, de vegyszer nélkül.
A kísérletek során a moringa sós kivonata 98,5%-os eltávolítási hatékonyságot ért el, míg az alumínium-szulfát 98,7%-ot, tehát a különbség a gyakorlatban elhanyagolható. Lúgosabb vizekben a növényi kivonat felülmúlta a vegyszerest. Hátránya, hogy némileg megnöveli az oldott szerves anyagok mennyiségét a kezelt vízben, ami kisebb közösségekben és háztartási méretű rendszerekben nem jelent gondot, nagyvárosi víztelepeken azonban további kezelési lépést igényelhet.
Fejlődő régiók és kisközösségek számára különösen ígéretes
A moringa gyorsan növő, szárazságtűrő trópusi fa, magjai megújuló és biológiailag lebomló nyersanyagot jelentenek. Adriano Gonçalves dos Reis, a kutatás vezetője szerint egy maréknyi mag elegendő lehet néhány száz liter víz kezeléséhez, ami afrikai és ázsiai kis közösségekben – ahol a vegyszeres vízkezelés infrastruktúrája hiányzik vagy túl drága – azonnal alkalmazható, alacsony költségű alternatívát kínál. A módszer ugyanakkor nem helyettesíti a nagyipari vízkezelés teljes technológiai láncát: a kiszűrt mikroműanyagok sorsa és a nanoméretű részecskékre való hatékonyság kérdése még további vizsgálatokat igényel.
A természetes koagulánsok reneszánsza
A moringa nem az egyetlen természetes koaguláns, amelyet a vízkezelési kutatás újra felfedez. Az okra (Abelmoschus esculentus) és a görögszéna (Trigonella foenum-graecum) nyákos poliszacharidjai szintén hatékonyan kötik meg a lebegő szennyező anyagokat. A PVC azonban különösen súlyos esetszámot képvisel: az ivóvízvezetékek belső szennyeződéseként és a csőhálózat kopástermékeként egyaránt megjelenik, mutagén és karcinogén hatása tudományosan igazolt. Az UNESP-kutatók éppen ezért választották ezt a természetes koagulánst tesztalanynak.
Források:
Batista et al. (2026) – ACS Omega, ScienceDaily, CNN, Euronews, Earth.com, Agroinform.hu
A Moringa oleifera (lóretekfa) magjából nyert sós kivonat hatékonyan eltávolítja a PVC-alapú mikroműanyagokat az ivóvízből – derül ki egy 2026-ban az ACS Omega folyóiratban megjelent brazil–brit közös kutatásból. Laboratóriumi körülmények között a növényi kivonat 98,5%-os eltávolítási hatékonyságot ért el, szemben az alumínium-szulfát 98,7%-ával; lúgos közegben a moringa még felül is múlta a vegyszerest. A koaguláció elve azonos: a magfehérjék semlegesítik a mikroplasztikokra jellemző negatív töltést, pelyhesítik a részecskéket, amelyek ezután szűréssel visszatarthatók. A módszer különösen kis közösségek és fejlődő régiók számára ígéretes, ahol a hagyományos vegyszeres vízkezelés infrastruktúrája hiányzik vagy megfizethetetlen.
A mikroműanyag-szennyezés az ivóvízbiztonság egyik legsürgetőbb kihívásává vált: a részecskék már a kezelt csapvízben is kimutathatók, hosszú távú egészségügyi hatásaik – köztük feltételezett hormonzavaró, gyulladáskeltő és karcinogén hatások – intenzív kutatások tárgyát képezik.
A São Paulo-i Állami Egyetem (UNESP) és a Birminghami Egyetem kutatói 2026-ban az ACS Omega folyóiratban publikálták azt a vizsgálatot, amelyben a Moringa oleifera magjából készített sós kivonat mikroműanyag-eltávolító képességét mérték össze az alumínium-szulfáttal – a vízkezelő telepeken általánosan alkalmazott vegyszerrel. A kísérletben PVC-alapú mikroműanyagokat adagoltak alacsony zavarosságú vízbe, majd in-line szűréssel (koaguláció + homokszűrés) kezelték. A moringa kivonat 98,5%-os, az alumínium-szulfát 98,7%-os hatékonysággal távolította el a részecskéket – a különbség a gyakorlatban elhanyagolható. Lúgosabb vizekben a növényi kivonat felülmúlta a vegyszerest.
A hatásmechanizmus a magfehérjék pozitív töltésű molekuláin alapul: ezek semlegesítik a mikroműanyagokra jellemző negatív felületi töltést, ami pelyhesedést (flokkulációt) indít el. A kialakult nagyobb részecskék szűréssel vagy ülepítéssel visszatarthatók. Az alumínium-szulfáttal szemben hátránya, hogy némileg megnöveli az oldott szerves anyagok szintjét a kezelt vízben – ez kisebb rendszereknél kezelhető, nagyvárosiaknál kiegészítő lépést igényel.
A moringa gyorsan növő, szárazságtűrő, trópusi fa;magjai megújuló, biológiailag lebomló nyersanyagot jelentenek. A módszer kisközösségek és fejlődő régiók számára különösen vonzó alternatíva ott, ahol az alumínium-alapú vegyszerek elérhetősége korlátozott. Nyitott kérdés maradt a nanoméretű részecskék eltávolítására való alkalmasság és a kiszűrt szennyező anyagok kezelése. Ezek megválaszolása a következő kutatási fázis feladata.
A W4 stábja víz-, szennyvíz-, biogáz- és energetika ágazatokban dolgozó szerszakemberekből és újságírókból áll. Céljuk, hogy ezen ágazatok folyamatait és irányait átlátható, szakmailag megalapozott formában mutassák be.
Kapcsolódó
Az EU Horizon Europe programja által finanszírozott TITAN-projekt igazolta, hogy nyers biogázból mikrohullámú fluidizált reaktorral közel háromszor hatékonyabban állítható elő hidrogén, mint az elektrolízissel – miközben a melléktermékként keletkező szilárd szén tartósan köthető le a talajban.
Egy virginiai tinédzser garázslaborból indulva jutott el oda, ahová a membrántechnológia nem tud: önrecikláló, mágneses szűrő a mikroműanyagok ellen – a kérdés már csak az, hogy mit mond az apróbetűs rész....
A Rochesteri Egyetem napelemes sótalanító rendszere vegyi kezelés és mérgező sóoldat nélkül alakít tengervizet ivóvízzé, miközben értékes ásványokat – köztük lítiumot – nyerhet vissza.
A fotovoltaikus technológia három évtized alatt a laboratóriumi kuriózumból a világ legolcsóbb energiaforrásává vált – de a valódi áttörés még előttünk áll.