A remény nem stratégia
Lapunk a Vízhálózatunk hanyatlásának krónikája című cikkében részletesen bemutatta, hogyan szivárog el a magyar ivóvíz negyede a föld alatt, mielőtt bárkihez eljutna. Ez nem magyar specifikum, ugyanez játszódik le bő ezer kilométerrel délebbre, csak ott már a végkifejletet is látni. Athén példája megmutatja, hogy mi történik, amikor az aszály és a lyukas hálózat egyszerre kezdi apasztani egy négymilliós nagyváros vízkészletét.
A 2025-ös görögországi aszály során a Mornos-tározó – Athén legnagyobb felszíni ivóvízbázisa – történelmi méretének a felére zsugorodott, a tárolt vízmennyiség pedig a főváros éves átlagos igénye alá csökkent. Az Attikát ellátó négy tározó (Evinos, Marathon, Mornos, Yliki) együttes készlete 2025 októberére 377 millió köbméterre apadt a két évvel korábbi 902 millióról. Az EYDAP vízmű vezérigazgatója arra figyelmeztetett, hogy tartós szárazság esetén a térségnek mindössze két évre elegendő vize maradt.
A vízhiány azonban nemcsak az égből hiányzó csapadék következménye. Kormányzati adatok szerint Görögország rendelkezésre álló ivóvizének nagyjából fele elvész a szivárgó vezetékek és az illegális vételezés miatt, miután az athéni hálózaton a nem számlázott víz aránya 23 százalék. „A remény nem stratégia” – fogalmazott Kiriákosz Micotákisz miniszterelnök arra célozva, hogy nem szabad az időjárás változására terveket építeni.
Folyóelterelés, sótalanítás, intelligens hálózat
A kormány „vízügyi szükségállapotot” hirdetett, majd 2025 októberében 2,5 milliárd eurós beruházási programot jelentett be. Ennek zászlóshajója az „Evrytos” projekt: a Krikeliotisz és a Karpenisziotisz hegyi folyók részleges elterelése az Evinos-tározóba, amely 2029-re készülhet el, és három évtizedre biztosítaná Attika ellátását. A csomag emellett új kutakat, sótalanító kapacitásokat, valamint – tanulságos módon – telemetriás, folyamatos szivárgásérzékeléssel működő „okos” hálózatokat és vízújrahasznosítási projekteket tartalmaz.
A folyóelterelés ellen az érintett vidéki közösségek és gazdák tiltakoznak, mert úgy látják, megélhetésük a főváros előnyben részesítésének esik áldozatul. A 2026-os tavasz aztán átmeneti enyhülést hozott: az Európai Űrügynökség műholdfelvételei szerint a Mornos vízszintje októbertől áprilisig megháromszorozódott – ám ez a szakértők szerint csak haladék, amivel időt nyertek.
A magyar párhuzam
Ami Görögországban a válság egyik gyorsítója, az nálunk is mindennapos üzemi valóság. A Magyar Víziközmű Szövetség adatai szerint a becsült hálózati veszteség 2024-ben 138,8 millió köbmétert tett ki, az átlagos értékesítési veszteség 24,5 százalék volt. Az országos átlag mögött drámai szélsőségek húzódnak: a Víz Koalíció elemzései szerint 61 víziközmű-rendszerben 60 százalék feletti a veszteség, a legrosszabb érték 72,8 százalék – miközben Sopron és Nyíregyháza bizonyítja, hogy itthon is elérhető a 10 százalék alatti, európai élvonalbeli szint.
A háttérben az infrastruktúra elöregedése áll: óránként 10–11 csőtörés történik az országban. A 2023-ban felújított vezetékhossz alapján mintegy 280 év kellene a teljes hálózat megújításához – miközben a csövek tervezett élettartama 60–100 év. Az Állami Számvevőszék becslése szerint a hálózati veszteség évente több mint 17 milliárd forint nemzetgazdasági kárt okoz. A KSH adatai alapján 2010 és 2023 között közel 2,3 milliárd köbméter ivóvíz folyt el a magyar hálózatokból – nagyságrendileg hat Mornos-tározónak megfelelő vízmennyiség.
Mire lenne szükség?
A görög csomag és a hazai szakmai ajánlások alapján az érdemi javuláshoz öt területen kellene kormányzati lépés:
1. Kiszámítható rekonstrukciós finanszírozás
A 2024-től bevezetett új finanszírozási modell előrelépés, de a források messze elmaradnak a hálózat megújításához szükségestől. A felújítási ciklust a jelenlegi közel 300 évről a vezetékek élettartamához igazodó 60–100 évre kellene leszorítani.
2. A díjpolitika felülvizsgálata
A bő évtizede befagyasztott lakossági díjak mellett az ágazat nem termeli ki a pótlási fedezetet; a görög modellben a havi 2–3 eurós díjemelés célzottan a fejlesztéseket finanszírozza.
3. Aktív veszteségkezelés
Telemetria, kerületi mérési zónák (DMA), nyomásmenedzsment és műholdas szivárgásfelderítés – a görög program „okos hálózati” pillére itthon is adaptálható.
4. Adatátláthatóság
A veszteségadatok ma jórészt civil adatigénylésekből ismertek; az EU ivóvíz-irányelve (2020/2184) ráadásul tagállami szivárgásértékelési és jelentési kötelezettséget ír elő, amelyhez egységes, nyilvános MEKH-adatbázis kellene.
5. Uniós és hazai források összehangolása
A rekonstrukció nem egyszeri kampány, hanem évtizedes program – ahogy Athén is harmincéves távlatban tervez.
A görög tanulság egyértelmű: a hálózati veszteség békeidőben csak kényelmetlen statisztika, válságban azonban előfordulhat, hogy éppen ez a mennyiség hiányzik az ellátásbiztonságból. A történet iróniája, hogy Micotákisznak ezúttal a remény is bejött: a 2026-os tavasz csapadékos lett, és a Mornos vízszintje hónapok alatt megháromszorozódott. Athén azonban tisztában van azzal, hogy ez puszta szerencse volt, nem stratégia – a beruházások a teli tározók mellett is változatlanul futnak tovább. Ez a gondolkodásmód hiányzik ma leginkább a magyar víziközmű-politikából: nálunk a csapból egyelőre folyik a víz, ezért a hálózat megújítása évtizedek óta halasztható tételnek számít. Pedig a remény abban, hogy a csövek kibírják még egy darabig, nálunk sem stratégia.
Athén legnagyobb ivóvíztározója, a Mornos a 2025-ös aszály során történelmi méretének felére zsugorodott, készlete a főváros éves vízigénye alá süllyedt. Az Attikát ellátó négy tározó együttes tartaléka két év alatt 902 millió m³-ről 377 millió m³-re apadt. A görög kormány vízszükségállapotot hirdetett, és 2,5 milliárd euró értékű, tízéves programot indított, amelynek központi eleme két hegyi folyó részleges elterelése – a vidéki gazdák tiltakozása közepette. A válság egyik kulcstényezője a hálózati veszteség: Görögországban az ivóvíz mintegy fele elvész szivárgás és illegális vételezés miatt. A magyar párhuzam kísérteties: 2024-ben 138,8 millió m³ víz tűnt el a hazai hálózatokból, az átlagos veszteség 24,5% volt, 61 rendszerben pedig 60% feletti. A 2026-os csapadékos tavasz Athénnak haladékot adott, a beruházások mégsem álltak le – mert ahogy Micotákisz miniszterelnök fogalmazott: a remény nem stratégia.
A 2025-ös aszály Athént Európa egyik legsúlyosabb városi vízválságába sodorta. A Mornos-tározó – a főváros legnagyobb vízbázisa – történelmi méretének felére zsugorodott, készlete a város éves vízigénye alá esett, az Attikát ellátó négy tározó együttes tartaléka pedig két év alatt 902 millió m³-ről 377 millió m³-re apadt. A kormány vízszükségállapotot hirdetett, majd 2025 októberében 2,5 milliárd euró értékű, tízéves programot jelentett be. Ennek zászlóshajója az Evrytos-projekt: a Krikeliotisz és a Karpenisziotisz hegyi folyók részleges elterelése az Evinos-tározóba, amely 2029-re készülhet el, és három évtizedre biztosítaná Attika ellátását. A csomag emellett sótalanító műveket, új kutakat és szivárgásérzékelő okos hálózatokat tartalmaz – miközben a vidéki gazdák a főváros előnyben részesítése ellen tiltakoznak.
A válság mélyebb oka ismerős: Görögország rendelkezésre álló ivóvizének mintegy fele elvész a szivárgó vezetékek és az illegális vételezés miatt, magán az athéni hálózaton pedig 23% a nem számlázott víz aránya. Magyarországon a MaVíz adatai szerint 2024-ben 138,8 millió m³ volt a hálózati veszteség (24,5%), 61 rendszerben 60% feletti aránnyal, miközben a felújítási ciklus mintegy 280 év, az Állami Számvevőszék pedig évi 17 milliárd Ft nemzetgazdasági kárral számol. A KSH adatai alapján 2010 és 2023 között közel 2,3 milliárd m³ ivóvíz folyt el a hazai hálózatokból. Az érdemi javuláshoz kiszámítható rekonstrukciós finanszírozásra, a díjpolitika felülvizsgálatára, aktív veszteségkezelésre, adatátláthatóságra és a források évtizedes távlatú összehangolására lenne szükség. A 2026-os csapadékos tavasz a Mornos vízszintjét megháromszorozta, Athén mégis változatlan ütemben folytatja a beruházásokat. A remény ugyanis – ahogy a görög miniszterelnök fogalmazott – nem stratégia.
Az MTA teljes, harmincoldalas jelentéséből kiderül, miért nem okozhatta a JÉGER az aszályt, miért nem mutatható ki a hatása a jégeső ellen sem, és miért működhet ma Magyarországon bármilyen időjárás-módosító rendszer engedély nélkül.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A 600 oldalas Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv szövege még nem nyilvános, de a 2027-es költségvetési javaslatból már kiolvasható, mi valósulhat meg belőle jövőre. Annyi már most látszik: vegyes a kép, lesznek nyertes és vesztes területek.
A FAO tervezetet tett közzé arról, ki és milyen feltételekkel használhat vizet, és ez a csendes nemzetközi munka közvetlenül kapcsolódik az idei aszály, a kutak és az ingyenes öntözővíz körüli vitákhoz.
