Biometán-termelés földgázimport helyett
A körforgásos gazdaság létrejöttét ösztönző Jedlik Ányos Terv Energetikai Programján belül pályázni lehet biogáz- és biometán-üzemek létesítésére, bővítésére, amire a kormány 40 milliárd forint keretösszeget különített el. A támogatható projektek nagysága 100 millió forinttól akár 5 milliárd forintig terjedhet. Mindez óriási lökést adhat a hazai körforgásos gazdaságnak, miközben szerepe a gázimport-kitettség szempontjából sem elhanyagolható. A biogáz-technológia egyik legjelentősebb hazai képviselőjének, az Inwatech Kft.-nek és a Water4All Zrt.-nek a vezérigazgatóját, Eszes Zsoltot kérdeztük arról, mit vár a pályázattól.
Ön a szennyvíztisztítás, illetve a biogáz-technológia szakértőjeként többször, több fórumon is nyilatkozta már, hogy Magyarország hatalmas, ugyanakkor kihasználatlan biogáz-potenciállal rendelkezik. Mire alapozza ezt a véleményt?
A biogáz-potenciálunk legalább Dániáéval azonos, ahol 1,4 milliárd m³ az éves termelés. Idehaza ez a szám 200 millió m³-re tehető, miközben további minimum 500–600 millió m³ földgáz-egyenértékű biometánt lennénk képesek előállítani. Ezzel a mennyiséggel a lakossági földgázigény már látható része – kb. 20%-a – kielégíthető lenne.
És persze az ország gázimportja ugyanennyivel csökkenhetne…
Ma Magyarország földgázimportja 8–8,5 milliárd m³ évente, amihez hozzászámolandó az itthon kitermelt mintegy 1,8–1,9 milliárd m³, vagyis a teljes igény nagyjából 10 milliárd m³. A lakossági fogyasztás kb. évi 3 milliárd m³. Biogázt termelve akár 20%-nál is nagyobb mértékben csökkenhetne az import.
Ezt a célt szolgálja a pályázat Ön szerint?
Nyilvánvalóan, hiszen meglévő biogázüzemek korszerűsítésére, fejlesztésére, új biogázüzemeknek az építésére, illetve biogáztermeléshez kapcsolódó biometán előállítására lehet pályázni. Egyúttal rugalmas és széles felhasználói kör számára alkalmas a kiírás. A támogatásintenzitás 45, 55, illetve 65%-os attól függően, hogy milyen méretű vállalatról beszélünk, úgyhogy akinek megvannak az adottságai és lehetőségei, annak érdemes pályázni.
Az első időablakban 39 pályázatot adtak be. Ezek kik? Mezőgazdasági üzemek, vagy szennyvíztelepek?
Mindkettő.
Az Önök cége megkerülhetetlen a biogáz-technológia témakörében. Gondolom, ebben az egész folyamatban komoly szerepet tudnak és akarnak vállalni…
Az Inwatech Kft. tevékenysége a biogázüzemek koncepciójának kidolgozásától a tervezésen és a megvalósításon át egészen az üzemeltetésig és a karbantartásig terjed, vagyis igyekszünk a teljes spektrumot a saját tevékenységünkbe bevonni. Persze, a végső szó mindig a megrendelőé. Mindenesetre számunkra, mint a technológiáját folyamatosan fejlesztő cég számára nagyon fontos, hogy a megépült művek üzemeltetési adatait a lehető legteljesebb részletességgel lássuk. Tudnunk kell, hogy a tervezésünk hozta-e a kívánt eredményt, vagy ha nem, akkor miért nem? Segítenünk kell a megrendelőket abban, hogy a termelt biogáz mennyisége biztosítsa a tervezett megtérülést.
Önök kész technológiát adaptálnak?
Több mint tíz éve már saját technológiát tervezünk és építünk idehaza és külföldön, ez az Inwaferm technológia, amelyet az Inwatech Kft. fejlesztett ki. Ebben vannak saját, hazai tervezésű és gyártású elemek, de vannak külföldi technológiai gépészeti berendezések is.
Mi lehet a biogáz alapanyaga?
Az alapanyagok listája igen terjedelmes, ha az egymástól kismértékben eltérő tulajdonságú anyagokat is eltérőnek tekintjük, a számuk bőven meghaladja az ezret. Mi ebből szakmailag jelenleg két nagy alapanyagcsoporthoz kapcsolódunk: a szennyvíziszapból, valamint az állattartás és a növénytermesztés mezőgazdasági hulladékaiból történő biogáz-előállításhoz.
Értem, de konkrétan milyen hulladékok hasznosíthatóak, milyen hatásfok mellett?
Technikailag gyakorlatilag minden olyan szerves anyag alkalmas lehet, melynek száraz szerves része nedves és anaerob körülmények között elbontható, amihez a rothasztás komplex feltételeit kell biztosítani. Az elmúlt évtizedekben elsődlegesen az állattartás területén keletkező híg- és almostrágyák képezték a biogázüzemek bázisát. Ma már Európában sokfelé zöldhulladékból, élelmiszeriparban keletkező melléktermékekből, a kereskedelmi forgalomból kivont lejárt szavatosságú élelmiszerekből, a településeken szelektíven gyűjtött biológiai hulladékokból állítanak elő biogázt, valamint városok esetében számottevő biogáz-forrás a szennyvíziszap.
Segítsen megérteni, hogy a szennyvíziszap hogyan keletkezik?
A szennyvíztisztítás során a szerves, majd a szervetlen anyagok eltávolítását különféle mikroorganizmusok tömegei végzik el. Nekünk csak az a dolgunk, hogy biztosítsuk az életfeltételeiket, de most nem mennék bele a technológia részleteibe. A lényeg, hogy a tisztítás során a mikroorganizmusok fölös tömegét – amely szerves anyagban gazdag – szennyvíziszapként vonjuk ki, és választjuk el a tisztított szennyvíztől. Ezt a híg iszapot sűrítjük, mígnem ez a paradicsomlé állagú anyag készen áll a rothasztásra. A rothasztás utáni víztelenítésből származó csurgalékvíz és maga a fermentlé (biogáztrágya) pedig folyékony trágyaként hasznosítható.
A rothasztó emlékeim szerint az a nagy gömb, ami megfigyelhető a nagyobb szennyvíztisztító telepeken.
A gömb maga a biogáztároló tartály, a rothasztás alatta történik, zárt térben. A kellemetlen szaghatások elkerülésére szintén biológiai elven működő légtisztítót építünk minden rendszerbe. A keletkező biogázt további feldolgozást követően minőségileg beállított biometánként be lehet táplálni a gázhálózatba, vagy feldolgozás nélkül gázmotorhoz kapcsolt áramfejlesztő révén hasznosítható villamos energia előállítására. Ezek a megoldások költséghatékonyabbá tehetik a szennyvíztisztító telepek üzemeltetését, ami fontos, mert a telepek gépészete igen sok áramot használ.
A mezőgazdaságban is jelentős működési költséget lehet megtakarítani a szerves hulladékból nyert biogáz révén?
Ahol koncentráltan (egymáshoz közel és nagy mennyiségben) keletkeznek szervesanyag-tartalmú melléktermékek, ott a biogázüzemeknek kellően gazdaságos mérete alakítható ki. Sajnos azonban a megvalósítás és a fenntartás költsége is jelentős.
Kérdés, hogy megtérül-e a beruházás?
A föld mélyéből fúrással kitermelhető földgáz önköltsége nyilván jóval alacsonyabb, mint ugyanannyi biogáz, majd biometán előállítása szerves hulladékból. Az szól mégis a biometán előállítása mellett, hogy a biogáz, majd a biometán helyben állítható elő és jól tárolható. A korábban megvalósult biogáz-üzemek között vannak 3–4 MW villamos teljesítményre képesek is. A biogázt számos célra lehet használni, helyi energiaigények kielégítésére (pl. szennyvíztisztító telepek energiaellátására), vagy a villamos energia, illetve a biometán hálózatba táplálására. Fontos új lépés a mostani kiírásnak köszönhetően a biometán földgázhálózatba való betáplálási lehetőségének megteremtése is. Az, hogy melyik az optimális felhasználási mód, a helyi körülményektől és természetesen az energiaáraktól függ.
Mondjuk, a világpiaci energiaár-hullámzások valóban okoztak nehézségeket a gazdálkodásban…
Ráadásul úgy tűnik, egyhamar nem tér vissza a korábbi alacsony árszintre a villamos energia ára! Az állami támogatás mellett tehát a biogáz előállításához szükséges beruházás belátható időn belül megtérülő befektetéssé válhat.
Mindenki el tudja dönteni, hogy termelési folyamataihoz mennyire illeszthető a biogázzal előállított villamos energia. Vannak rá példák, hogy az előállítható villamos energia fedezi akár a teljes saját energiaigényt is.
Mint például a szennyvíztisztító telepek esetében?
A nagyobb szennyvíztisztító telepeken, ahol kiépült, vagy a kisebbeken, ahol kiépíthető a szennyvíziszap-alapú biogáztermelés. Ott, ha nem is váltja ki teljesen, de sokat spórol az üzemeltető, amikor minimálisra szorítja le a hálózati áram vételezését.
Mi lesz azzal az anyaggal, ami megmarad a rothasztás után? Úgy tudom, jó trágya lenne, ha nem tartalmazna kis koncentrációban nehézfémeket és egyéb veszélyes anyagokat…
Csak a felhasználási helyet megfelelően megválasztva lehet hasznosítani a maradékot. Az iszapvíztelenítéskor keletkező úgynevezett fermentlé természetes trágyaként, a földszerű száraz (szeparált) anyag talajjavítóként használható. A hatósági előírások szabályozzák, hogy mit milyen dózisban tudunk a termőföldeken és más helyeken felhasználni. Persze az is igaz, hogy a modern diagnosztikai eszközöknek köszönhetően egyre több anyag kerül reflektorfénybe, gondoljunk csak akár gyógyszermaradványokra, akár a perfluorozott (szintetikus) vegyületekre, amelyek határértékeivel kapcsolatban még nincs konszenzus a szakemberek körében sem a tisztított szennyvíz, sem a szennyvíziszapok vonatkozásában. A határérték egy nehéz, lezáratlan kérdés.
A laikusok számára nem biztos, hogy világos, hogy mi zajlik egy biogáz-reaktorban, pedig aki érdeklődik a biokémia iránt, annak tényleg nagyon izgalmas. Jól tudom, hogy levegőtől elzárt folyamatokról beszélünk?
Az egyszavas válasz: a rothasztás. A mi szakmánkban, a szennyvíztisztítás területén alapvetően két nagy csoportot különböztetünk meg: az aerob, tehát a levegő hozzáadásával végbemenő tisztítást és az anaerob, azaz levegőtől elzárt tisztítási módot. Ha az iszapból állítjuk elő a biogázt, az is az anaerob folyamatokhoz tartozik. A természetből ismertek a metanogén baktériumok. Ha az anaerob körülmények közé helyezünk szerves anyagot, például hermetikusan nejlonba csomagoljuk a nedves zöldséget, akkor az magától elkezd bomlani, rothadásnak indul, ezt tapasztalhatja mindenki a saját háztartásában is. A metanogén mikrobák mindenütt jelen vannak körülöttünk és adott körülmények között természetes módon képesek az ilyen típusú munkát elvégezni, a legtöbb esetben biogázt állítanak elő.
A mérnök dolga pedig az, hogy megteremtse a rothadás ideális feltételeit.
Úgy van, technológiai megfontolások alapján kell tervezni a folyamatokat, figyelembe véve a tartózkodási időt, a tápanyagarányokat, a hőmérsékletet. Otthon sem egy nap alatt rothad el a krumpli, a biogázreaktorban is több hétig, akár egy hónapnál is tovább tart a folyamat, mire kellő mértékben lebomlanak a szerves anyagok. Mivel a tartózkodási idő hosszú, ezért nagy térfogatokat kell építeni.
Milyen kifutását látja a biogáztermelésnek Magyarországon?
„Európában csak biometán-üzemből több mint 1500 van, míg idehaza mindössze kettő.”
Nekem meggyőződésem, hogy van értelme ehhez a táborhoz csatlakozni és fejleszteni a biogáz-kapacitásokat Magyarországon. Pontosan erről szól az Energiaügyi Minisztérium által kiírt pályázat is. Az energiakitettség csökkentése nemzetstratégiai cél. 2028 végéig kell megvalósítani ezeket a projekteket, és ha minden sínre kerül, megköttetnek a támogatási szerződések és az ügyfelek tudják biztosítani az önrészt, akkor olyan időszak elé nézünk, amikor látványos mértékben nőhet a biogáztermelés Magyarországon.
Magyarország évi 200 millió köbméter biogázt termel, miközben a potenciál legalább háromszoros – a dán szinthez hasonlítható. A Jedlik Ányos Terv Energetikai Programja keretében 40 milliárd forintos pályázat nyílt biogáz- és biometán-üzemek létesítésére és fejlesztésére. Eszes Zsolt, az Inwatech Kft. vezérigazgatója szerint biometánnal a hazai földgázigény akár 20 százaléka is kiváltható lenne, ami egyszerre csökkentené az importfüggőséget és a rezsiterheket. Az alapanyag lehet szennyvíziszap, állati trágya vagy élelmiszer-hulladék. Európában több mint 1500 biometán-üzem működik, Magyarországon mindössze kettő.
A körforgásos gazdaságot ösztönző Jedlik Ányos Terv Energetikai Programja keretében 40 milliárd forintos pályázat nyílt biogáz- és biometán-üzemek létesítésére, bővítésére Magyarországon. A támogatható projektek értéke 100 milliótól 5 milliárd forintig terjedhet, a támogatási intenzitás 45–65% között alakul a vállalat méretétől függően. Az első időablakban 39 pályázatot adtak be, mezőgazdasági üzemektől és szennyvíztisztító telepektől egyaránt.
Eszes Zsolt, az Inwatech Kft. vezérigazgatója – az egyik legjelentősebb hazai biogáz-technológiai cég vezetője – szerint Magyarország biogáz-potenciálja legalább akkora, mint Dániáé, ahol évi 1,4 milliárd köbméter a termelés. Hazánkban ez a szám jelenleg csupán 200 millió köbméter, miközben legalább 500–600 millió köbméter földgáz-egyenértékű biometán lenne előállítható. Ez utóbbi mennyiség a hazai lakossági földgázigény közel 20 százalékát fedezhetné, és a 8–8,5 milliárd köbméteres éves importot is hasonló mértékben csökkenthetné.
A biogáz alapanyaga lehet szennyvíziszap, állati trágya, zöldhulladék, lejárt szavatosságú élelmiszer és ipari melléktermék. Az anaerob rothasztási folyamat eredményeként keletkező biogáz felhasználható villamos energia előállítására, helyi energiaigény kielégítésére, vagy biometánként betáplálható a földgázhálózatba. A rothasztás mellékterméke folyékony műtrágyaként hasznosítható.
Európában több mint 1500 biometán-üzem működik; Magyarországon jelenleg mindössze kettő. A pályázati projektek megvalósítási határideje 2028 vége.
Az Európai Bizottság platformján november 4-től adhatják le igényüket a biometánt vásárolni kívánó cégek, a termelők januártól tehetnek rá ajánlatot – összefoglaltuk, mit kell tenni, és mit nem ad a rendszer.
Berlin 2028-tól egyre nagyobb megújulóarányt írna elő a háztartásoknak szállított gázban és fűtőolajban, a biometán-termelők szerint azonban a tervezet a hidrogénnek kedvez.
Új weboldallal, angol nyelvű kiadással, sorozatoldalakkal és egy külön szakmai platformmal indul újra a W4 – a megszokott cikkek mellett sok olyan eszközzel, amely gyorsabbá teszi az olvasást és a keresést.
A MOL október 14-én átadta Szarvason az ország harmadik biometánüzemét. A számok biztatóak, a hazai biogázszektor nagy része azonban még mindig áramot termel. A több mint 2,7 milliárd forintos fejlesztéssel a cégcsoport megtette első lépését egy olyan piacon, amelyen Magyarország évek óta jelentős lehetőségeket lát, de eddig keveset valósított meg.
