Okok és összefüggések – távozott a vízügy főigazgatója
Gajdos László miniszter szerint a hazai vízkészletből mintegy hét Balatonnyi víz hiányzik, a vízelvezetés helyét pedig a vízmegtartásnak kell átvennie. Utánajártunk, mennyiben függ össze a stratégia változása a főigazgató lemondásával. A hivatalos közlések szerint „közös belátásról” van szó. Ismereteink szerint a szakmai vita nem az irányról szól, hanem arról, milyen gyorsan, milyen pénzből és kinek a földjén lehet megtartani a vizet.
A hivatal, amelynek vezetője most a régi szemlélet miatt távozik, tavasszal maga kezdett vizet tartalékolni.
Negyven év a gáton
A nyáron a Sió alig mozdult. Siófoknál a vízügyesek 150 ezer köbméter balatoni vizet engedtek a csatornába, hogy felfrissítsék. Ez a kép sokat elmond a magyar vízügy mai munkájáról. A szakma egykor a víz elől mentett, ma inkább beosztja a vizet.
Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium október 14-én a Facebookon jelentette be, hogy Láng István október 15-i hatállyal távozik az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) éléről. A közös megegyezéses távozást sajtóértesülések szerint Láng István kezdeményezte. Az OVF a saját felületein nem kommentálta a hírt, és a távozó vezető sem nyilatkozott.
Láng István a vízügy belső embere volt. 1987-ben szerzett vízépítő mérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Évekig műszaki főigazgató-helyettesként dolgozott, 2018 óta vezette a főigazgatóságot, emellett a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen tanít. Abból a nemzedékből való, amely a töltéseken, az árhullámok tetőzésekor tanulta meg a szakmát.
A miniszter éppen ezt a pályát nevezte meg a távozás indokaként. Gajdos László miniszter szerint Láng csaknem negyvenéves munkássága elsősorban a vízelvezetéshez és az árvízvédelemhez kötődik, a vízügy előtt álló feladatok viszont megváltoztak.
„Láng úrral egyetértettünk abban, hogy szemléletváltásra van szükség” – írta, hozzátéve, hogy Láng nem kívánt ennek az útjába állni, árvízvédelmi tudására pedig a tárca a jövőben is számít.
Névtelen forrásokra hivatkozó sajtóértesülések élesebben fogalmaztak: eszerint a vízügy nem volt felkészülve a szélsőséges aszályra, és Láng maga is belátta, hogy a belvízre és az árvízre épülő szemlélete már nem illik a mostani helyzethez.
A hiány mértékegysége
Gajdos posztjának legtöbbet idézett mondata egy plasztikus mértékegységet vezetett be.
„A hazai vízkészletből jelenleg mintegy hét balatonnyi víz hiányzik.”
A cél a miniszter szerint az, hogy „minél több vizet őrizzünk meg a tájban”, és „csak annyit vezessünk el, amennyit feltétlenül szükséges”. Az új főigazgatótól azt várja, hogy elkötelezett legyen a szemléletváltás mellett.
A Balaton mint „mértékegység” szemléletes, és jól mutat egy Facebook-posztban. A számhoz azonban a minisztérium eddig nem közölt forrást, számítási módszert vagy időtávot. Nem tudni, hogy talajvízről, felszíni készletről vagy a kettő összegéről van-e szó, és milyen bázisévhez képest.
Az OVF tavaszi adatai kézzelfoghatóbbak. A főigazgatóság szerint az elmúlt öt évben a csapadékhiány halmozottan 462 milliméterre nőtt, sőt a Tisza-völgy egyes térségeiben 900 milliméter fölé fokozódott. Az Alföld jelentős részén a talajvízszint 1–2 métert süllyedt. Május elején 615 millió köbméter vizet tartottak vissza, 140 millió köbméterrel többet, mint egy évvel korábban.
A távozás indoklása körül van egy furcsa ellentmondás. A hivatal, amelynek vezetője most a „régi szemlélet” miatt távozik, tavasszal maga kezdett vizet tartalékolni, és maga írta le, hogy a klímaváltozás hatásainak mintegy 80 százaléka a vízen keresztül jelentkezik. Az aszály miatt Országos Vízügyi Koordinációs Központot is létrehozott. A vita tehát nem arról szól, kell-e vizet megtartani. Inkább arról, hogy mekkora léptékben és milyen gyorsan. De az is lehet, hogy egészen másról van szó, például politikai tisztogatásról, ami a körülmények ismeretében egyáltalán nem elképzelhetetlen.
Homokhátság, kettő az egyben
Lángot nem most érte először kritika. Környezetvédő és gazdálkodói csoportok évek óta azzal vádolják az OVF-et, hogy a csatornázásra és vízelvezetésre épülő gyakorlat hozzájárult a Homokhátság kiszáradásához. A főigazgató ilyenkor jellemzően a gazdák saját felelősségére és a globális klímatényezőkre mutatott. Mindkét állításban van igazság, és éppen ez teszi nehézzé a vitát.
A távozás politikai háttér nélkül aligha érthető. Ugyanazon a napon mondott le Juhász Edit, a MEKH elnöke, néhány nappal korábban pedig Tótth András energiaügyi államtitkár. Lángot az előző kormány idején nevezték ki. Ez nem cáfolja a szakmai indokot, de az önkéntes, közös megegyezéses formából nem derül ki, mekkora nyomás nehezedett rá.
Nem a gát az ellenfél
Név szerint vállalt szakmai ellenvélemény a hangsúlyváltással szemben eddig nem jelent meg. A távozásról szóló tudósítások egyike sem szólaltatott meg olyan hidrológust, aki a régi szemléletet védené. Fenntartások viszont vannak, és ezek a módszert érintik.
Timár Gábor geofizikus, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének vezetője a vízmegtartás mellett érvel, de rámutat arra is, hogy a gyakoribb kisvizek mellett a nagy árhullámok sem tűntek el. Szerinte néhány nagy tározó és az öntözés bővítése kevés, a vizet a tájban, főként a talajvízben kellene megtartani. Ehhez mindenhol a talajhoz, a talajvízszinthez és a szikesedés kockázatához kell igazodni. A Tiszán a töltéseket távolabb lehetne vinni a mederből, a belvízcsatornák pedig vízpótlásra is használhatók lennének. Timár Gábor nem állítja szembe a gátat a tározóval: szerinte a kettőt együtt kell kezelni.
A kormány augusztusban az 1265/2026. (VIII. 25.) Korm. határozattal fogadta el a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervet. Ez az első olyan kormányzati dokumentum, amely a víz megtartását teszi alapcéllá. Kritikusai szerint azonban egyelőre inkább „a vágyak listája”: több területen a felmérés csak most indul, és a pénzügyi fedezet nincs biztosítva.
Vajna Tamás az ellenkező oldalról bírál. Szerinte a kormány túl lassú, mert intézkedési tervet csak 2027 végére ígér, miközben a szakemberek és a civilek koncepciója már készen van. Arra is figyelmeztet, hogy a gyors tájléptékű vízmegtartásból elsősorban a nagybirtokosok profitálhatnak, mert ők tudnak leggyorsabban lépni.
A kép így áll össze: a célban egyetértés van, a tempóban, a forrásban és a földtulajdonosok érdekviszonyaiban nincs. A személycsere a célt hangsúlyozza, a többi kérdésre az intézkedési tervnek kell majd választ adnia.
A főigazgatói pályázat néhány napon belül megjelenik. Az igazi kérdés talán nem az, ki nyeri el, hanem hogy a következő tavaszi árhullámnál lesz-e hova engedni a vizet. És hogy lesz-e eszköz arra, hogy ott is maradjon.
Láng István október 15-i hatállyal távozott az Országos Vízügyi Főigazgatóság éléről. Megbízottként Gacsályi József vezeti a hivatalt, a posztra pályázatot írnak ki. Gajdos László miniszter szerint Láng pályája a vízelvezetéshez és az árvízvédelemhez kötődik, ma viszont a vízmegtartás a fő feladat.
A Telex szerint a távozást Láng kezdeményezte, közös megegyezéssel. A HVG névtelen forrásai szerint a vízügy nem volt felkészülve a szélsőséges aszályra. Az OVF ugyanakkor tavasszal már 615 millió köbméter vizet tartott vissza. Név szerint vállalt szakmai ellenvélemény nem jelent meg.
Timár Gábor geofizikus arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagy árhullámok nem tűntek el, és a megtartásnak a helyi adottságokhoz kell igazodnia. Csakhogy a Magyar-kormány vízgazdálkodási terve egyelőre fedezet nélküli. A vita így nem az irányról szól, hanem a tempóról, a pénzről és a földtulajdonosok érdekeiről.
Október 15-i hatállyal távozott az Országos Vízügyi Főigazgatóság éléről Láng István. A vízépítő mérnök 2018 óta vezette a hivatalt, előtte műszaki főigazgató-helyettes volt. A feladatokat megbízottként Gacsályi József látja el, a főigazgatói posztra néhány napon belül pályázatot írnak ki. Gajdos László, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium vezetője szerint egyetértettek abban, hogy szemléletváltásra van szükség. Láng csaknem negyvenéves pályája ugyanis elsősorban a vízelvezetéshez és az árvízvédelemhez kötődik, a vízügy feladata viszont mára a víz megtartása lett. A miniszter szerint a hazai vízkészletből mintegy hét Balatonnyi víz hiányzik, de ennek forrását és módszertanát nem közölték.
A Telex értesülése szerint a távozást Láng kezdeményezte, közös megegyezéssel. A HVG névtelen forrásai úgy tudják, a vízügy nem volt felkészülve a szélsőséges aszályra. Ebben van némi irónia: az OVF tavasszal maga tartott vissza 615 millió köbméter vizet, és koordinációs központot hozott létre az aszály kezelésére. Lángot korábban környezetvédők és gazdák bírálták a Homokhátság kiszáradása miatt.
A távozás egybeesik más állami vezetők lemondásával is. Név szerint vállalt szakmai ellenvélemény a hangsúlyváltással szemben nem jelent meg, fenntartások viszont vannak. Timár Gábor geofizikus szerint a nagy árhullámok nem tűntek el, a vizet a talajvízben és a helyi adottságokhoz igazodva kell megtartani. A 444 szerint az augusztusi kormányhatározat egyelőre fedezet nélküli. Vajna Tamás a lassúságot és a nagybirtokosok előnyét kifogásolja. A célban tehát egyetértés van, a megvalósításban nincs.
Az MTA teljes, harmincoldalas jelentéséből kiderül, miért nem okozhatta a JÉGER az aszályt, miért nem mutatható ki a hatása a jégeső ellen sem, és miért működhet ma Magyarországon bármilyen időjárás-módosító rendszer engedély nélkül.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A 600 oldalas Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv szövege még nem nyilvános, de a 2027-es költségvetési javaslatból már kiolvasható, mi valósulhat meg belőle jövőre. Annyi már most látszik: vegyes a kép, lesznek nyertes és vesztes területek.
A FAO tervezetet tett közzé arról, ki és milyen feltételekkel használhat vizet, és ez a csendes nemzetközi munka közvetlenül kapcsolódik az idei aszály, a kutak és az ingyenes öntözővíz körüli vitákhoz.
