Melyik vasforma köti meg legjobban a kénhidrogént?
A kénhidrogén minden biogázüzem visszatérő gondja: a gázmotort, a hőcserélőt és a csővezetéket egyaránt korrodálja, a fermentorban pedig a metántermelő mikroorganizmusokat is gátolja. Ellene sok üzem kétféle eszközt használ egyszerre: levegőt ad a fermentorba, és vasvegyületet kever az alapanyaghoz. Hogy a vas mennyire hatékony, azon múlik, milyen formában kerül a fermentorba. A vas-klorid, a vas-hidroxid, a vas-oxid és a fémvas ugyanis nagyon eltérően reagál a szulfiddal, és a kockázataik is különböznek.
Miért kell a ként már a fermentorban megkötni?
A kénhidrogén a fehérjében és kénvegyületekben gazdag alapanyagokból keletkezik. A nyers biogázban a koncentrációja akár 18 000 mg/m³, vagyis kb. 1,32 térfogatszázalék is lehet (Okoro és Sun, 2019). A motorban kén-dioxiddá ég el, amely vízzel kénsavat képez. Ez korrodálja a motort, és gyorsan rontja a kenőolajat; a kénhidrogén maga is korrodálja a csővezetékeket, a kompresszorokat és a gáztárolókat (Bailon Allegue és Hinge, 2014).
A gyártók ezért szigorú határt szabnak. Gázmotoroknál a motortípustól függően 500 ppm alatti értéket várnak el, egyes motoroknál 50 ppm alattit (Bailon Allegue és Hinge, 2014); egy újabb áttekintés szerint a helyhez kötött áramtermelésnél a jellemző gyártói határérték 100 ppm (Vu et al., 2022).
Az Egyesült Államokban egy modellfrissítés egyik napról a másikra megnégyszerezte a tejelő telepek biometánjára járó adójóváírást, mert ott a támogatás a szénintenzitást fizeti meg – az Európai Unió ugyanezt a teljesítményt többnyire csak megfelelt–nem felelt meg alapon méri.
Egy gázdíjrendelet eldugott záradéka a spanyol biometánüzemekben tervezési paraméterré teszi az oxigént, és megmutatja, mennyire másként kezeli Európa ezt a még lezáratlan kérdést.
A JRC szerint a magyar silókukorica 31%-kal marad el az ötéves átlagtól, ami a biogázüzemeknek nemcsak idén drágább alapanyagot, hanem hosszabb távú kockázatot jelent, különösen az energianövényre épülő új beruházásoknál.
A karlsruhei DVGW-kutatóhely számításai szerint ha a kis biogázüzemek közös tisztítón és betáplálóponton át jutnak a gázhálózatra, a beruházási költség akár 55%-kal kisebb, a betáplált biometán pedig 16%-kal több, mint egyedi betáplálásnál.
