Energiasemlegesség és negyedik fokozat – egyszerre?
Az EU Szennyvíztisztítási Irányelv két legfőbb célja látszólag ellentmond egymásnak, de megfelelő stratégiával mindkettő teljesíthető.
Athén legfőbb szennyvíztisztító telepe Psyttaleia szigetén (Fotó: Wikimedia Commons)
Az Európai Unió 2024-ben hatályba lépett, felülvizsgált Városi Szennyvíztisztítási Irányelve (UWWTD) 2045-ig két párhuzamos kötelezettséget vezet be a szennyvíztisztító telepek számára. A 150 000 lakoséegyenerték (LE) feletti telepeknek negyedik tisztítási fokozatot kell bevezetniük, amely a gyógyszermardványok, mikroműanyagok és egyéb mikroszennyezők eltávolítására szolgál. Emellett a 10 000 LE feletti összes telepnek rendszeres energetikai felülvizsgálaton kell átesnie, és fokozatosan el kell érnie az energiasemlegességet – azaz megújíuló forrásokból kell fedeznie saját energiaigényét.
A két cél komoly feszültséget teremt a gyakorlatban. Az Európai Vízugy Szövetség (EWA) által szervezett webinariümon két valódi telepvezető osztotta meg tapasztalatait: Ioannis Mandilaras az athéni Psyttaleia telepről, Bauer Csaba pedig a romániai Aquaserv vállalattól.
A görög eset: dilemmával szembesül Európa egyik legnagyobb szennyvíztelepe
A Psyttaleia szigetén található telep az athéni agglomeráció fő szennyvíztisztítója, átlagosan napi 730 000 m³ beérkező szennyvízzel. Mandilaras szerint az új irányelvi követelmények alapjaiban írják át a telep működési logikáját.
„Az új UWWTD-követelmények növelik az energiaigényünket. Ez azt jelenti, hogy az egész rendszert újra kell gondolnunk"
– mondta a webinariümon. Úgy véli, egy ilyen átállás rendkívül nehéz, mivel a szennyvíztisztítást nem lehet szüneteltetni. A nagy telepek nem termelnek elegendő biogázt saját forrásból, így más energiaforrásokat kell keresünk, és versenybe kell szállniuk az energiáért más iparágakkal.
A román eset: auditorok nélkül nincs audit
A romániai Aquaserv egy szennyvíz-üzemeltető cég, amely 300 000 lakost és 5 000 vállalatot szolgál ki. Bauer Csaba műszaki igazgató szintén úgy látja, hogy a magas energiaköltségek jelentik az egyik legnagyobb kihívást az új szabályozások kapcsán.
„Tudjuk, hogy a negyedik fokozat 10–30%-kal több energiát igényel, ami ellentétben áll az energiasemlegesség megvalósításával. Az energiaszükséglet felméréséhez energiaauditot kellene végezni, csakhogy Romániában nincsenek szennyvíztisztításhoz értő auditszervezetek."
Az auditokat egységes módszertan szerint kellene elvégezni az egész EU-ban – ehhez viszont megfelelő szakrtelemmel rendelkező szervezetekre lenne szükség, amelyek számos tagállamban még hiányoznak.
Arthur Guischet, az EWA főtitkára ezzel szemben azzal igyekszik árnyalni a képet, hogy a tagszervezetek visszajelzései alapján a kiegészítő kezelési technológiák megfelelő megvalósítás esetén a telep teljes energiafelhasznlásának mindssösze 3–16%-át teszik ki. Ez az energiaigény többlet nem drámai, ha az alaprendszer már eleve hatékony.
Mégis hogyan lehet csökkenteni az energiafelhasznlást?
A két eset jól illusztrálja, hogy az energiasemlegességre való törekvés nem csupán energiatermelés kérdése – az energiafelhasznlás csökkentése legalább annyira fontos. A szennyvíztisztító telepeken számos bevált módszer áll rendelkezésre:
Levegőztetési rendszerek optimalizálása: a levegőztetés a legtöbb aktivált iszapos technológiát alkalmazó telepen az összes energiafelhasznlás 50–70%-át teszi ki. Az online oxigénmérés és automatikus szabályozás, az energiahatékony membrános diffúzrok alkalmazása, illetve a levegőztető rendszer átépítése jellemzően 20–40%-os megtakarítást hozhat ezen a területen.
Sziványú rendszer hatékonyá tétele: A sziváttyuk a telepek második legnagyobb energiafogyasztói. Frekvenciváltók alkalmazása, a hidraulikai rendszer újratervezése és a sziváttyk állapotának folyamatos figyelmése jelentős megtakarítást eredményezhet.
Biogáz hasznositása: Az anaerob iszapstabilizáció során keletkező biogáz felhasználható villamos energia és hő előállítására, kapcsolt energiatermelő egységekben (CHP). Ez az egyik legjelentősebb belső energiaforrás, amelyet sok telepen még mindig nem használnak teljes kapacitásban.
Nap- és szélenergia integrálása: Az ülepitőmedencék és a telep szabad területeinek lefedése napelemekkel egyre több európai telepen járulnak hozzá az energiamérleg javításához. Dánia több energiapozitív telepet is üzemeltet, ahol a megújuló energia termelése meghaladja a fogyasztást.
Folyamatoptimalizálás és digitalizáció: Az üzemeltetési adatok valós idejű elemzése, a megelőző karbantartás és az automatizált vezérlőrendszerek lehetővé teszik, hogy a telep mindig az energetikailag leghatékonyabb módon működjön – felesleges csúcsteljesítmény-igények nélkül.
A telepeken történő energiatermelésben és megtakarításban bizonyítottan hatékony megoldásokat kínál támogatónk, a Water4All Zrt.
Ellentmondás vagy megoldható feladat?
Az energiasemleges szennyvíztisztító, mint cél elérhetőnek tűnik – de csak akkor, ha a telepek a negyedik fokozat bevezetése mellett párhuzamosan az egész energiagazdálkodásuk újragondolására koncentrálnak. Az energiaauditok ebben kulcsszerepet játszanak: segítenek azonosítani, hol rejlik a legtöbb megtakarítási potenciál, és a szükséges beruházásokat milyen sorrendben érdemes megvalósítani.
A finanszírozás kérdése sem mellékes. Az UWWTD végrehajtása magas beruházási költségeket igényel – fontos, hogy a vízugy átállás finanszírozása bekerüljön a 2028–2034-es pénzügyi keretbe. Enélkül a kisebb tagállamok telepekének esélye sem lesz teljesíteni a 2045-ös határidőt.
A dán példák mutatják, hogy az energiapozitív szennyvíztisztítás nem utópia. A kérdés az, hogy Európa többi tagállama – köztük a beruházói, auditálási kapacitással kevésbé ellátott közép- és kelet-európai országok – hogyan tudnak lépést tartani egy olyan irányelvvel, amelyet sokkal jobb keretrendszerben működő országokra szabtak?
Forrás:
Az Európai Unió felülvizsgált Szennyvíztisztítási Irányelve (UWWTD) 2045-ig két párhuzamos kötelezettséget ír elő: a nagyobb telepeknek negyedik tisztítási fokozatot kell bevezetniük, miközben energiasemlegességre kell törekedniük. A két cél azonban látszólag ellentmond egymásnak – a negyedik fokozat ugyanis 10–30 százalékkal növeli az energiafelhasználást. Egy európai vízügyi szövetség által szervezett webináriumon görög és román telepvezetők osztották meg tapasztalataikat. A dilemmára nincs egyszerű válasz, de az energiahatékonyság növelése, a megújuló energia termelése és az intelligens üzemeltetés együttesen járható utat kínál.
Az EU felülvizsgált Városi Szennyvíztisztítási Irányelve (UWWTD) két olyan célkitűzést állít a szennyvíztisztító telepek elé, amelyek első ránézésre nehezen egyeztethetőek össze. Egyrészt a 150 000 lakosegyenérték feletti telepeknek 2045-ig be kell vezetniük a negyedik tisztítási fokozatot a mikroszennyezők eltávolítása érdekében. Másrészt a 10 000 LE feletti összes telepnek energiasemlegességre kell törekednie – vagyis megújuló forrásból kell fedeznie saját energiafelhasználását.
Probléma, hogy a negyedik fokozat bevezetése önmagában 10–30 százalékkal növeli az energiaigényt. Az új követelmények komoly kihívást jelentenek, különösen a nagy telepek számára, amelyek már most sem termelnek elegendő biogázt saját igényeik fedezésére – erről számolt be egy európai vízügyi webináriumon az athéni Psyttalia telep műszaki igazgatója és egy román vízszolgáltató szakembere is.
A megoldás nem egyetlen technológiában, hanem a komplex megközelítésben rejlik: az energiafelhasználás csökkentésében, a saját energiatermelés növelésében, és az üzemeltetési folyamatok intelligens optimalizálásában. A biogáz hasznosítása, a napelemek telepítése, az iszapkezelés hatékonyabbá tétele és a levegőztetési rendszerek korszerűsítése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a két látszólag ellentétes cél egyidejűleg teljesíthető legyen. Dánia már fel tud mutatni energiapozitív szennyvíztisztító telepeket – ez bizonyítja, hogy a cél elérhető.
A W4 stábja víz-, szennyvíz-, biogáz- és energetika ágazatokban dolgozó szerszakemberekből és újságírókból áll. Céljuk, hogy ezen ágazatok folyamatait és irányait átlátható, szakmailag megalapozott formában mutassák be.
Kapcsolódó
Az indonéz pálmaolajipar évi 125 millió tonna szennyvizéből elméletileg 3,6 milliárd köbméter biogáz nyerhető ki, ám ennek jelenleg csak a 15 százalékát hasznosítják szabályozási hiányosságok miatt.
Az EU 2045-ig egyszerre vár el energiasemlegességet és szigorúbb mikroszennyező-eltávolítást a magyar szennyvíztisztítóktól. Két legyet leütni egy csapásra, nem lehetetlen, ezt magyar példák is igazolják.
A megújuló szerencsi szennyvíztisztító nem csak hat település szennyvízét tisztítja meg, de a szennyvíziszapból biogázt állít elő, amellyel áramot termel.
Magyarországon hetvenöt biogázüzem termel metánt, de mindössze kettő képes azt úgy megtisztítani, hogy a gázhálózatba is bejuthasson. A MOL szarvasi beruházásának köszönhetően jelentős lépést teszünk a kitűzött – igaz, még így is távoli – cél elérése felé.