A „modern” embert valamilyen beteges vonzalom fűzi a burkolt felületekhez, vagy ha onnan nézzük, érthetetlen viszolygás a természet közeli állapottal szemben. A zöld felületeket csak akkor tartja szépnek, ha homogén, monokultúrás pázsitról van szó, ami a természetben egyébként sehol sincs, még az eső áztatta brit szigeteken sem. Számára a tervezettség a lényeg, a biodiverzitás nem érdekli, sőt inkább ellenzi, a perjétől eltérő "nemszeretem" növényeket kigyomlálandó gaznak minősíti. A városi környezetét is úgy alakítja ki, hogy lehetőleg fedjen mindent burkolat, nehogy véletlenül találkoznia kelljen a földdel, a humusszal, hová vezetne az...

‍

Budapesten, az ingatlanberuházók felkent marketingesei által „lakóparknak” nevezett, valójában a beépíthetőség maximumát kihasználva épített apartman házak (zsúfolt emberraktárak) között a térkő hézagmentesen passzol egymáshoz, az út aszfaltcsíkja is végigfut a mélygarázsig, a csapadékelvezető rácsok a lejtők végén megbízhatóan sorakoznak. Minden mérnökileg ki van találva, még a dézsás tuja is, amely mögül fényképezve el zöld környezet hamis illúzióját lehet kelteni a reklámfotón.

‍

A víz nem szivárog sehova, szalad a legalacsonyabb pontig, ahol megtalálja a csatornarácsot. Egyesített csatorna rendszer esetén a szennyvíztisztítót terheli, elválasztott csatornahálózat esetén pedig a zárt, vagy lebetonozott csatorna valamelyik vízfolyásba vezeti. A víz eltűnik, mielőtt bármi hasznot hajthatna, mielőtt a talajba szivároghatna, táplálhatná az élővilágot, a növényzetet.

‍

Évente 14 ezer hektárt vonnak kiművelésből Magyarországon

‍

Az elmúlt harminc évben hazánkban összesen 420 ezer hektár termőföldet vontak ki a művelésből – évi átlag 14 ezer hektár ütemben. Minden négyzetméter beton és hézagmentes burkolat csökkenti azt a felszínt, amelyen keresztül az eső a talajba szivároghatna. A természetes területeken a csapadék közel 50%-a beszivárog; városban ez az arány 5% körüljár.

‍

Szivacsos város

‍

A szivacsos város koncepciója erre ad választ: ne elvezessük a csapadékot, hanem tartsuk ott, ahol lehullott. Amegoldás nem utópia – Koppenhágában, Malmöben, Milánóban, Bécsben már működik,és kisebb-nagyobb léptékben Budapesten is megjelent. A kérdés nem az, hogylehetséges-e. Hanem hogy ki dönt, ki fizet, és meddig halasztható el a döntés.

Az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) 2025-ös adatai szerint az EU-ban beépített területek aránya 1990 ót 25%-kal nőtt; a kontinens területének 6,8%-a mára mesterséges felület. 2018 és 2023 között Európa évente 912 km² természetes területet veszített beépítés miatt – közel kétszer annyit, mint a korábbi becslések mutatták. Ez más oldalról nézve azt jelenti, hogy naponta mintegy 1 500 hektárt, főként mezőgazdasági területet foglal el az infrastruktúra és az urbanizáció – ez Hollandia teljes mezőgazdasági területével ér fel 3–4 évenként.

‍

Magyarországon sem jobb a helyzet. Egy szegedi tudományegyetemi elemzés szerint 1990 és 2016 között közel 823 ezer hektár termőterület vált kivett területté – ez a mai országterületének közel 1%-a huszonhat év alatt. A Levegő Munkacsoport számítása szerint az elmúlt harminc évben összesen 420 ezer hektár föld vonódott ki a művelésből. Ez egyrészt agrár- és természetvédelmi probléma, másrészt vízgazdálkodási. Minden elveszett négyzetméterrel csökken az a talajfelület, amelyen át az eső egyáltalán bejuthat a talajba.

‍

Budapest belvárosában a felszín 70–100%-ban burkolt. A természetes párologtatás, a beszivárgás, a talajba jutó vízmennyisége drámaian lecsökkent az elmúlt évtizedekben, ami nagy eső esetén csak a csatornarendszert terheli.

‍

A természetes területekena csapadék közel 50%-a beszivárog; Budapesten ez az arány 5% körül jár.

Építészeti megoldások

‍

A szivacsos város eszköztára nem varázslat, inkább a természetes vízháztartás tudatos utánzása.

‍

Az építészetben régótaalkalmazott megoldás a zöldtető az épület tetőfelületét vonja benövényzettel és táptalajjal. A rá hulló csapadék jelentős részét az ilyen tető visszatartja, párologtatással pedig hűti az épületet és a környezetét.

Az esőkert mélyebbenfekvő, speciális növényzettel telepített terület, amely akár tartós esőzést is kezelni tud: begyűjti a vizet, szikkasztja, a csapadék nem a csatornába, hanem a talajba kerül. A felszíni lefolyás csúcsértékét ezzel a megoldással 25–69%-kal is csökkenteni lehet.

A vízáteresztő burkolat – legyen a drénbeton, a porózus aszfalt, a vízáteresztő térkő vagy kavics, amely lehetővéteszi, hogy a csapadék ne a lejtőn fusson el, hanem a megfelelően kialakított burkolaton át a talajba szivárogjon.

A szikkasztó árok és a földalatti tározó további pufferkapacitást ad: felhőszakadáskor befogadja a felesleges vizet, amit aztán lassan benged a talajba. Kombinált rendszereknél a lefolyás 40–50%-kal csökkenthető – ezt kínai és európai vizsgálatok egyaránt igazolják.

‍

Az elavult megközelítésselszemben tehát a szivacsos város nem elvezet, hanem megtart. Nem a csatornát kellfejleszteni tovább, hanem azt a kérdést feltenni, hogy miért kell egyáltalán elengednia vizet?

‍

A szivacsos város nem elvezet, hanem megtart.

‍

Négy város, négy tanulság

‍

Koppenhága 2011-ben tanulta meg a leckét. Egyetlen felhőszakadás 6 milliárd dán korona kárt okozott, amely után elindult egy 1,3 milliárd eurós beruházás. Az azóta megépített rendszer egyszerre tartalmaz hagyományos elemeket – óriási föld alatti tárolókat – és szivacsosmegoldásokat: besüllyesztett játszótereket, vizet vezető fasávokat, átalakított köztereket. A kettő együtt kiválóan működik.

‍

Malmö Augustenborg negyede az ENSZ Világlakhatási Díját nyerte elazzal, amit a 2000-es évek elején épített ki: 6 km nyílt csatornát, 11tározótavat, zöldtetőket és esőkerteket – mindezt egy sűrűn lakott, döntőenönkormányzati tulajdonban lévő lakónegyedben. Nem látványos nagyprojekt volt,hanem aprólékos, utca szintű átgondolás.

‍

Milánó a pandémia utáni helyreállítási alapból 50 millió eurót fordít arra, hogy a várost „szivaccsá” tegye: 90 fejlesztési projekt, 300 000 m² új zöldfelület, 2 000 újonnan ültetett fa. A projekt neve Città Metropolitana Spugna (nagyváros szivacsa).

‍

Bázel már az 1990-es években eldöntötte: az önkormányzat fizet azért, ha egy magántulajdonos zöldtetőt épít. Az ösztönző olcsóbbnak bizonyult, mint a csatornarendszer bővítése. Ma Bázel az egy főre jutó zöldtető-felület tekintetében a világ élmezőnyében van: 5,71 m² fejenként.

‍

Budapest – a látszat kedvéért

‍

Budapesten a szivacsos város nem ismeretlen fogalom – de egyelőre inkább csak elszigetelt projektekben ölt testet, mint rendszerben. Az EU LIFE-programjának finanszírozásával megvalósult Városi Eső projekt demonstrációs helyszíneket hozott létre vízáteresztő burkolatokkal, esőkertekkel és esővízgyűjtő ciszternákkal. A Rókus-kápolna előtti tér feltört betonfelületéből esőkert lett, szikkasztó kúttal: a lecsepegő víz nem a csatornába kerül, hanem a négy újonnan ültetett fa tövébe. A Vérmező is átesett vízmegtartó fejlesztésen. Ezek a beavatkozások pozitívak – de parányiak.

‍

"Budapest jelenlegi csatornahálózata képtelen lesz hosszú távon megbirkózni a szélsőséges időjárással." – állítja Barsi Orsolya, a Főpolgármesteri Hivatal Klíma- és Környezetügyi Főosztályának volt vezetője.

‍

A Budapesti Műszaki Egyetem és a Trinity Enviro szakértői csapata elvégezte azokat a számításokat, amelyek a tervezési fázis alapjait adják. A modellek egyértelműek: a zöldtetők, esőkertek és szikkasztó árkok nemcsak a csapadékvíz megtartásában hatékonyak, de mérséklik a villámárvíz-kockázatát is. Budapest XIX. kerülete (Kispest) az EU UrbanInitiative szivacsos város partnerkeresőjében is szerepel. Óvatos lépések történtekmár, de a rendszerszintű elmozdulás várat magára.

Csak főépítészi felelősség?

Magyarországon a szivacsos város elvei papíron érvényesíthetők lennének. A helyi építési szabályzat (HÉSZ) kötelezően tartalmazza az adott övezetre vonatkozó minimális zöldfelületi arányt és a zöld infrastruktúra-hálózatra vonatkozó előírásokat. Amelyik önkormányzat ezeket az előírásokat ambiciózusan fogalmazza meg, sokat tehet az ügy érdekében. Aki viszont a beépítési százalékokat illetően a minimumot írja bele, az a beruházók kedvében jár ugyan, de semmi pozitívat sem kényszerít ki a tőkéből.

‍

A kulcsszereplő mindenhol az önkormányzati főépítész. Ő véleményezi és egyezteti a fejlesztéseket, ő az, akinél a beruházói igény és a közérdek találkozik – vagy nem találkozik. Ahol a főépítész vízáteresztő burkolatot, esőkertet vagy zöldtetőt vár el fejlesztési feltételként, ott ez megvalósul. Ehhez nem feltétlenül kell új jogszabály – elég volna, ha a meglévő mozgásteret következetesen ki is töltenék.

‍

Ösztönzők hiánya

A másik hiányzó elem az ösztönzőrendszer. Magyarországon nincs általános, nemzeti szintű pénzügyi ösztönző a zöld infrastruktúra kiépítésére. Nincs zöldtetős adókedvezmény, nincs fejlesztési járulékcsökkentés vízáteresztő burkolatért, nincs olyan helyi alap, amelyből egy társasházat jutalmaznák, ha burkolás helyett esőkertet építene. Bázellel szemben, ahol az önkormányzat már harminc éve fizet a magántulajdonosnak a jó döntésekért, itthon az egyén és a beruházó általában a legolcsóbb megoldást választja – mert ez a racionális döntés a jelenlegi rossz szabályozási környezetben.

A finanszírozás másik oldala a fejlesztési forrás. A szivacsos infrastruktúra bekerülési költsége magas. A megtérülés – a csökkentett csatornaterhelés, az elmaradó károk, az energiamegtakarítás – csak hosszabb időtávon realizálódik, amit egy szűkös önkormányzati kassza tükrében a döntéshozó nehezen tud értelmezni. EU-s forrásból elvben finanszírozható (ERDF, Kohéziós Alap, LIFE program), de a pályázati kapacitás és a tervezési előkészítettség hiánya sok esetben gát. Sokszor a politikai akarat és az intézményi kapacitás az, ami hiányzik.

‍

Szivacsos várossal a hőstressz ellen

A szivacsos város nem csodaszer, nem váltja ki a csatornarendszert, nem old meg minden vízgazdálkodási kihívást és pláne nem ingyen van. De a meglévő szakmai és pénzügyi érvek alapján egyértelmű: drágább nem csinálni, mint megvalósítani. Az elmaradt fejlesztés ára az árvízkár, a csatornabővítés, az emelkedő biztosítási díj, a kiszáradó városi zöldfelületek és az egyre növekvő nyári hőstressz.

‍

Döntéshozói képmutatás helyett szemléletváltozást!

Összefoglalva tehát a szükséges elmozdulásnak három feltétele van;

‍

Az első a szabályozás: a HÉSZ-ek ambiciózusabb zöldfelületi és vízvisszatartási előírásai, amelyeket a főépítészek következetesen érvényesíthetnek.

‍

A második az ösztönzés: olyan pénzügyi mechanizmusok, amelyek a magántulajdonost és a fejlesztőt is érdekeltté teszik a helyes döntésekben.

‍

A harmadik a szemlélet: a csapadékvíz ne probléma legyen a várostervezők szemében, hanem hasznosítható erőforrás. Mindez valódi szemléletváltozást feltételez az önkormányzati vezetők és főépítészek, illetve beruházók részéről egyaránt. Nem attól lesz valaki "zöld politikus", hogy egy PR-fotó kedvéért kerékpáron érkezik a városházára.

Források:

European Environment Agency – Net land take in cities and commuting zones in Europe, European Environment Agency – Europe's environment 2025, Biodiversity Information System for Europe – Land use change, Lambrechts, W. et al. (2026). Europe's accelerating land take. Nature Communications, Szegedi Tudományegyetem – Magyarország földhasználatának változása 1990–2016, Levegő Munkacsoport – A termőföld és zöldfelületek védelme, Sousa, V. et al. (2025). Combined performance of green roofs and rainwater harvesting systems. Blue-Green Systems, 7(1), 238–251., Zöldi, I. et al. (2025). Green roofs as nature-based solutions for urban stormwater management. Water, 15(15), 2787., Chen, W. et al. (2022). Sponge city performance evaluation: A meta-analysis. Science of the Total Environment, Liu, Y. et al. (2024). Sponge city simulation and runoff reduction analysis: Wuhan case study. Frontiers in Water, 6, Nguyen, T. et al. (2025). Challenges and innovations in sustainable urban drainage systems. Water, 17(1), 76., Fletcher, T. et al. (2025). Revolutionizing urban water resilience through SuDS. Journal of Hydrology: Regional Studies, Ahern, J. et al. (2020). Sustainable urban drainage transition in Europe. Journal of Cleaner Production, Copernicus Land Monitoring Service – Observer: Designing sponge cities with Copernicus Land (2025), URBACT – How does a sponge city work? (2024), World Habitat Awards – Ekostaden Augustenborg, Malmö (2010), Comune di Milano – Ambiente: a Milano cantieri per una città spugna (2026), Urban Technology Alliance – Sponge Cities: Milan shows how urban areas can turn rain into a resource (2025), BudAPPest – Budapest is lehetne szivacsváros?, Városi Eső projekt – Vízáteresztő burkolatok szerepe, Budapest Főváros – SECAP 2024 klímaakcióterv, Budapest Főváros – Szent Rókus-kápolna előtti terület megújulása, Magyar Nemzet – Szivacsvárosoktól az aszályig (2025), Zöldinfrastruktúra füzetek 1. – Vízáteresztő burkolatok, Építésügyi portál – Helyi építési szabályzat