Földgázzal versenyző biogáz – a MOL tizenkilencre lapot kér
Magyarországon hetvenöt biogázüzem termel metánt, de mindössze kettő képes azt úgy megtisztítani, hogy a gázhálózatba is bejuthasson. A MOL szarvasi beruházásának köszönhetően jelentős lépést teszünk a kitűzött – igaz, még így is távoli – cél elérése felé.
MOL szarvasi biogázüzem (Fotó: MOL GROUP)
Jelenleg hetvenöt biogázüzem termel energiát Magyarországon, de közülük mindössze kettő alkalmas a képződött metánt úgy megtisztítani, hogy az a gázhálózatba is betáplálhatóvá váljon. Kaposváron a cukorrépa-feldolgozás mellékterméke, Dunaföldváron a kukoricarost válik megújuló gázzá. A sor idén végre bővül: a MOL szarvasi üzeme 2026 végére csatlakozik hozzájuk – és ha csak a betáplálható gáz mennyiségét nézzük, rögtön a dobogó felső fokára is ugrik. Lehetséges, hogy az ország biometán-korszaka ha lassan is, de megkezdődik?
Ahol már tiszta metánt termelnek
Mindenekelőtt nézzük meg, hogy a már működő kapacitások milyen nyersanyagforrásokra támaszkodnak. Kaposváron, az ország – sajnálatosan – egyetlen cukorgyárában 2007 óta termelnek biogázt. A napi 860 tonna befogadó kapacitású fermentorok mintegy 110 000 m³ gázt állítanak elő naponta, ami a gyár kampányidőszaki földgázfelhasználásának közel 50%-át képes kiváltani. A hozzá kapcsolódó biogáztisztító-állomás évi 10 millió m³ biogáz megtisztítására alkalmas. A megtermelt biometán egy részét a helyi gázhálózatba, a Virágfürdőbe és a városi buszokba juttatják. Az alapanyag cukorrépa-melléktermék: répaszelet, mésziszap.
A másik szóban forgó hazai biometán-üzem Dunaföldváron működik, a Pannonia Bio Zrt. biofinomítójában. Itt a korábban szinte értéktelen melléktermékből, a kukoricarostból készül köztes termékként biometán, amelyet az E.ON Hungária csoporttal közös fejlesztés keretében táplálnak be a hazai földgázhálózatba. Az üzemben óránként 5 000 m³ biogázt finomítanak biometánná, közel 100%-os tisztasággal. Beinduláskor ez volt a legnagyobb kapacitású biometán-betáplálás az országban.
Húsipari hulladékból biogáz
A Szarvasi Biogázüzem a közép-kelet-európai régió egyik legnagyobb biogáztermelő kapacitású létesítménye, amelyet a MOL-csoport 2023-ban vásárolt meg a német BayWa AG-től. Az üzem alapanyaga a régió hústermeléséből származó hulladék. Évente több mint 40 000 tonna hulladékhoz további 53 000 tonna hígtrágyát, trágyát adnak hozzá, amit a szomszédos állattartó és húsfeldolgozó gazdaságoktól mintegy 18 000 tonna mezőgazdasági szubsztráttal egészítenek ki. Az összesített biogáztermelés meghaladja az évi 12,5 millió m³-t. Eddig ezt a gázt helyben égették el: gázmotorokban közel 24 GWh zöldáramot és kapcsolt hőenergiát állítottak elő, 4 MW elektromos csúcskapacitással.
A biogázt a hálózatba
A 2026. május 14-én bejelentett fejlesztés lényege egy biometántisztító egység beépítése a meglévő üzembe. A folyamat két lépcsőből áll.
Az első lépcsőben semmi nem változik: a hulladék- és trágyaalapanyag zárt fermentorokban, anaerob baktériumok segítségével bomlik le, miközben biogáz jön létre. A keletkező gázkeverék főként metánt tartalmaz, de szén-dioxidot és egyéb vegyületeket is. Eddig ez a gáz gázmotorokba került – áramot és hőt adott, de a hálózatba nem juthatott be.
A második lépcső jelenti az újdonságot.
Az új biometántisztító egység ugyanis eltávolítja a biogázból a szén-dioxidot és az egyéb összetevőket, így nagy tisztaságú, magas energiatartalmú biometánt állít elő, amely betáplálható az országos földgázhálózatba, a végeredmény pedig kémiailag azonos a földgázzal.
A biometán nemcsak fosszilis energiahordozó kiváltására alkalmas, hanem ISCC-tanúsítványa révén magasabb hozzáadott értékű terméknek számít a piacon.
A fermentálás után visszamaradó anyag értékes trágyaként hasznosul a szomszédos mezőgazdasági termelésben, amikor nitrogén és foszfortartalma koncentráltan, folyékony formában kerül vissza a szántóföldre.
A rothasztás tehát nem csupán gázt termel: körforgásos logika, nem melléktermék-kezelés.
Az eredmény: évente több mint 7 millió m³ biometán, ami hozzávetőleg 8 500 átlagos háztartás éves földgázfelhasználásának felel meg. A szarvasi üzem ezzel a három hazai biometán-betápláló közül volumenben a legnagyobb lesz. A fejlesztés 2026 végén fejeződik be.
„Az új beruházással hatékony választ adunk az energetikai trilemma kihívásaira: növeljük az energiabiztonságot, miközben megfizethető és fenntartható módon állítunk elő energiahordozót."– nyilatkozta Horváth Ádám, a MOL-csoport Fenntartható Üzletágak alelnöke.
A Jedlik Ányos-terv és a MOL
A szarvasi beruházás illeszkedik abba a szabályozási keretbe, amelyet még az Orbán-kormány kormány alkotott a szektor köré. A Jedlik Ányos Energetikai Program keretében 40 milliárd Ft vissza nem térítendő támogatás érhető el biogáz- és biometán-termelő kapacitások építéséhez és fejlesztéséhez, az alapanyagok gyűjtésétől a melléktermékek hasznosításáig az egész folyamatot lefedve. A teljes keretösszegből 18 milliárd Ft-ot kisméretű üzemek létesítésére és korszerűsítésére különítettek el; pályázatonként 200 millió Ft-tól 5 milliárd Ft-ig igényelhető támogatás, a megvalósítási határidő egységesen 2028 vége.
A program logikája és a MOL szarvasi projektje egybe esik. Az előző kormány maga is rögzítette, hogy a biometán előállítására főként a legnagyobb üzemek specializálódhatnak, hiszen a biogáz tisztításának költséghatékonysága a feldolgozott mennyiséggel arányosan javul. A szarvasi létesítmény pontosan ebbe a kategóriába esik. A 440 milliárd Ft keretösszegű Jedlik Ányos Energetikai Program tehát közvetlenül befolyásolja a nagyobb ipari befektetők, köztük a MOL hosszabb távú terjeszkedési döntéseit.
Magyarországon jelenleg évente mintegy 200 millió m³ biogázt termelnek; a kormányzati cél 2030-ra ennek megháromszorozása, a biometán-betáplálásban 184 millió m³-es szint elérésével. Ennek a három hazai biometán-üzem összesített kapacitása is csak a töredéke. A MOL részéről Horváth Ádám is jelezte: a lehetőség kiaknázásához hatékony támogatási rendszerre, egyértelmű szabályozásra és ágazatközi összefogásra lesz szükség – a Jedlik Ányos-program ennek az első, de korántsem utolsó lépése.
Kaposváron a cukorrépa-feldolgozás mellékterméke, Dunaföldváron a kukoricarost válik megújuló gázzá. A sor idén végre bővül: a MOL szarvasi üzeme 2026 végére csatlakozik hozzájuk – és ha csak a betáplálható gáz mennyiségét nézzük, rögtön a lista élére ugrik. Ez nem csupán egy újabb létesítmény, hanem jelzés arról, hogy az ország biometán-korszaka lassan, de megkezdődik.Alcím: Kaposváron cukorrépa-maradék, Dunaföldváron kukoricarost, Szarvason húsipari hulladék – a biometán Magyarországon sem utópia, de a szabályozás még épp csak felzárkózik a lehetőség mellé.
Források:
Agroforum.hu (2023), Agroinform.hu (2026), Alternativenergia.hu, Bioenergy Insight Magazine, CEE Energy News, Energiaügyi Minisztérium, GyártásTrend, hu.AGRANA, Index.hu, Jövő Gyára, Kaposvárost.hu, mfor.hu, Portfolio.hu (2025), Portfolio.hu (2016), Vállalkozó Információs Portál
Magyarországon 75 biogázüzem működik, de közülük mindössze kettő – a kaposvári cukorgyár és a dunaföldvári Pannonia Bio – képes biometánt betáplálni az országos földgázhálózatba. 2026 végére csatlakozik hozzájuk a MOL szarvasi üzeme, amely voluménben mindkettőt meghaladja majd: évi 7 millió m³ biometán, 8 500 háztartás gázigényének megfelelően. A fejlesztés lényege egy biometántisztító egység beépítése: ez választja le a biogázból a szén-dioxidot, és juttatja hálózati minőségű gázt az FGSZ-rendszerbe. A fermentációs maradék folyékony műtrágyaként kerül vissza a szomszédos szántóföldekre. A beruházás párhuzamba állítható a Jedlik Ányos Energetikai Programmal, amely 40 milliárd Ft vissza nem térítendő támogatást biztosít biogáz- és biometán-kapacitások fejlesztésére – a két kezdeményezés azonos irányba mutat: a hazai megújuló gáztermelés érdemi növelése felé.
Magyarországon 75 biogázüzem termel biometánt, de a megtermelt gáz döntő többsége helyben ég el gázmotorokban áramtermelési céllal. Az országos földgázhálózatba eddig mindössze két üzem volt képes biometánt betáplálni: a kaposvári Magyar Cukor Zrt., amelynek biogáztisztítója évi 10 millió m³ kapacitású, és a dunaföldvári Pannonia Bio Zrt., amely óránként 5 000 m³ kukoricarost-alapú biometánt állít elő. Utóbbi az E.ON hálózatába juttatja a termelt gázt. 2026 végére csatlakozik hozzájuk a MOL szarvasi üzeme – méretben mindkettőt meghaladva.
A Szarvasi Biogázüzemet a MOL 2023-ban vásárolta meg a német BayWa AG-től. A létesítmény évente több mint 40 000 tonna húsipari hulladékot, 53 000 tonna hígtrágyát és trágyát, valamint 18 000 tonna mezőgazdasági szubsztrátot dolgoz fel – összesen több mint 12,5 millió m³ biogáz keletkezik belőle. Az új biometántisztító egység eltávolítja a szén-dioxidot és az egyéb szennyezőket, a megtisztított gázt betáplálja a hálózatba, a fermentációs maradékot pedig folyékony műtrágyaként juttatja vissza a környező szántóföldekre. Évi termelési cél: több mint 7 millió m³, ami 8 500 háztartás gázigényét fedezi.
A beruházás összhangban van a Jedlik Ányos Energetikai Programmal, amely 40 milliárd Ft vissza nem térítendő támogatást nyújt biogáz- és biometán-kapacitások kiépítéséhez, 2028 végi megvalósítási határidővel. A kormányzati cél 2030-ra az évi 184 millió m³-es biometán-betáplálás – ehhez képest a három üzem összesített kapacitása ma töredék. A MOL szarvasi tapasztalatait saját bevallása szerint további közép-kelet-európai biometán-beruházások alapjaként kívánja hasznosítani.
A W4 stábja víz-, szennyvíz-, biogáz- és energetika ágazatokban dolgozó szerszakemberekből és újságírókból áll. Céljuk, hogy ezen ágazatok folyamatait és irányait átlátható, szakmailag megalapozott formában mutassák be.
Kapcsolódó
Az EU 2045-ig egyszerre vár el energiasemlegességet és szigorúbb mikroszennyező-eltávolítást a magyar szennyvíztisztítóktól. Két legyet leütni egy csapásra, nem lehetetlen, ezt magyar példák is igazolják.
A megújuló szerencsi szennyvíztisztító nem csak hat település szennyvízét tisztítja meg, de a szennyvíziszapból biogázt állít elő, amellyel áramot termel.
Néhány módszer, amellyel a szennyvíztisztítás mellékterméke, a szennyvíziszap értékes nyersanyaggá alakítható – igaz, ma még a legtöbb kísérleti fázisban van.
A mostani aszályos években a vízmegtartás slágertémává vált, de általában csak a folyószabályozások következményeiről esik szó. Pedig a városainkat is úgy építjük, hogy lehetőleg semmilyen csapadék ne szivároghasson el a talajba, aminek aztán lokális következményei is vannak, mint például a hősokk.