Kilencven nap olaj, nulla nap élelmiszer
Ez a cikk a Veszélyben Európa című, négyrészes sorozatunk harmadik része. Az első részben, a Kiszáradó Európa című cikkben azt mutattuk be, hogy 2026 augusztusában az EU és az Egyesült Királyság területének 50%-a küzdött valamilyen szintű aszállyal. A második rész, az Amikor elfogy a hűtővíz és az áram, arról szólt, hogyan sodródott a Duna alacsony vízállása miatt a teljes leállás szélére a Paksi Atomerőmű, és hogyan állt le teljesen a romániai Cernavodă. Az idei év mérlege a mezőgazdaságban is látszik: az EU gabonatermése 262 millió tonna körül alakul, a kukorica 20%-kal marad el az ötéves átlagtól (Európai Bizottság, 2026b), az időjárási szélsőségek okozta kár pedig 2026-ban elérheti a 90 milliárd €-t (Európai Bizottság, 2026c).
A harmadik rész egy jogi aránytalansággal kezdődik. A 2009/119/EK tanácsi irányelv óta minden tagállamnak olyan kőolajkészletet kell tartania, amely legalább 90 napnyi átlagos nettó importnak vagy 61 napnyi belföldi fogyasztásnak felel meg, attól függően, melyik a nagyobb. Élelmiszerre ilyen szabály nincs. A „nulla nap” tehát nem üres raktárakat jelent, hanem azt, hogy semmilyen jogszabály nem írja elő, mennyi ideig kell kitartania egy ország élelmiszer-tartalékának. Ebben a részben azt vizsgáljuk, mi történik, ha az ellátási lánc egy pontja kiesik, mit ígért eddig Brüsszel és a tagállamok, és mit kellene tenniük.
Alacsony vagy mérsékelt kockázat – egyelőre
A hivatalos értékelés megnyugtató. A Bizottság élelmezésbiztonsági szakértői csoportja, az európai élelmezésbiztonsági válságkészültségi és -reagálási mechanizmus (EFSCM) 2026 őszi jelentésében az élelmiszer-ellátás kockázatát egy ötfokú skálán 2,5 pontra, vagyis „alacsonytól mérsékeltig” terjedőnek értékelte. A megfizethetőség kockázatát 3,0 pontra, vagyis „mérsékeltnek” tartotta (Európai Bizottság, 2026a). A jelentés szerint az uniós ellátás ellenálló, „uniós szinten nincs jele rendszerszintű hiánynak”, egyes régiókban és ágazatokban azonban „átmeneti zavarok nem zárhatók ki”. Az EU 2026/27-ben is nettó gabonaexportőr marad, igaz, a nettó export 18,1 millió tonnáról 10,2 millió tonnára csökken (Európai Bizottság, 2026b). Az élelmiszerárak augusztusban mindössze 0,3%-kal voltak magasabbak egy évvel korábbinál.
Ez a kép azonban az uniós átlagot írja le, és egy jó évből indul ki. Ugyanez a jelentés figyelmeztet, hogy „az egyes hatásoknál fontosabb a mostani kockázatok egymásra halmozódása”, és a válaszadók többsége a következő hat hónapra romló helyzetet vár. Az erős El Niño a világ termelését is érintheti. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a hőség és az aszály a termesztett növényekre Dél-Európában már ma „kritikus szintű” kockázatot jelent (EEA, 2024), a vízhiány pedig 2000 óta évente átlagosan az EU területének 30%-át érinti, csökkenés nélkül (EEA, 2025). Az átlag mögött súlyos regionális veszteségek vannak: a JRC szerint a szemeskukorica hozama Magyarországon 46%-kal maradt el az ötéves átlagtól (JRC, 2026).
A tartalék is fogy. A DG AGRI mérlege szerint 2027 júniusának végére az uniós gabonakészlet 35,4 millió tonnára csökken a korábbi 46,6 millió tonnáról (Európai Bizottság, 2026i). A W4 számítása szerint ez a teljes uniós felhasználás mintegy 50 napjának felel meg az egy évvel korábbi 65 nap helyett. Fontos különbség: ezek kereskedelmi készletek az aratás előtti mélyponton, nem állami tartalékok, és a következő termés néhány héten belül pótolja őket. A rendszer valódi puffere a termés és a kereskedelem – és éppen ezeket sújtja az aszály és a szállítási útvonalak zavara.
Egy láncszem, és dől a dominó
A legpontosabb leírást a sérülékenységről maga a Bizottság adta. A 2021-es élelmiszer-ellátási vészhelyzeti terv szerint az élelmiszerlánc összefonódik a szállítással és az energiával, ezért „egy másik gazdasági ágazat zavara az élelmiszerláncban is fennakadást okozhat” – a Covid-válság idején például a csomagolóanyag hiánya veszélyeztette a tojásellátást (Európai Bizottság, 2021). Ugyanez a dokumentum rögzíti, hogy az EU takarmányozásra használt olajosmagdarájának 76%-a import, a szójabehozatal 85%-a pedig mindössze három országból érkezik, és a tervnek olyan válságban is működnie kell, amikor „az energiaellátás már nem biztosított”.
Az élelmiszerlánc nem ott szakad el, ahol az élelmiszer terem, hanem ott, ahol energiára, csomagolásra vagy áramra van szüksége.
2022 megmutatta, hogyan működik ez a gyakorlatban. Augusztusban, a gázár csúcsán, az uniós ipar az ammóniagyártó kapacitás 70%-át leállította, mert a gáz a változó költség akár 90%-át tette ki (Európai Bizottság, 2022). Az ammónia nemcsak a műtrágya alapanyaga: a gyártás melléktermékeként keletkező szén-dioxidot az élelmiszeripar is használja, többek között a vágóhidakon. Az Egyesült Királyságban egyetlen cég, a CF Fertilisers adta a szén-dioxid mintegy 60%-át, ezért a kormány 2021-ben működési támogatást fizetett az üzem újraindításáért (BEIS, 2021). 2022-ben a kontinensen is akadozott a szén-dioxid- és az AdBlue-ellátás – ez utóbbi karbamidból készül, és a korszerű dízelüzemű teherautók működéséhez szükséges.
A szállítási útvonalak ugyanilyen szűk keresztmetszetek. Egy 2017-es elemzés szerint a nemzetközileg kereskedett kukorica, búza, rizs és szója 55%-a halad át legalább egy tengeri szoroson, a Török-szorosokon pedig a világ búzaexportjának ötöde (Bailey és Wellesley, 2017). 2026-ban a Rajna és a Duna alacsony vízállása a takarmány- és műtrágya-szállítmányokat is korlátozta (Európai Bizottság, 2026a).
A lánc végén álló áruház sem védett. 2026. október 11-én támadók francia szupermarketek hűtőrendszereinek távvezérlőit törték fel. A francia kiberbiztonsági hatóság riasztása Danfoss-, Copeland- és Dixell-vezérlők „számos kompromittálásáról” szólt (CERT-FR, 2026), a francia szenátus egyik bizottságában pedig arról beszéltek, hogy a támadás „több tucat szupermarket hűtési láncát” szakította meg (Sénat, 2026). Becslések szerint mintegy 700 áruházat érintett. Az áram kiesése még gyorsabban hat: a 2025. április 28-i ibériai áramszünet napján Spanyolországban a szupermarketek kártyás forgalma 63%-kal zuhant. A spanyol jegybank szerint a nagy áruházak aggregátorral tovább működtek, a generátor nélküli kisboltok viszont bezártak, és a bankautomaták kevesebb mint 4%-a rendelkezik tartalék áramforrással (Cremades et al., 2025).
Kártyás fizetések az ibériai áramszünet napján, Spanyolország
változás %-ban · 2025. április 28. az április 7-i hétfőhöz képest
Forrás: Banco de España (Cremades et al., 2025)
| Kisebb kiskereskedelem | -69 |
|---|---|
| Szupermarketek | -63 |
| Vendéglátás | -62 |
| Összesen | -55 |
| Benzinkutak | -46 |
| Nagy élelmiszer- és áruházláncok | -35 |
Éppen időben: napok a polcokon, nem hónapok
Az élelmiszer-kereskedelem évtizedek óta arra épül, hogy minél kevesebb áru álljon raktáron. A brit kormány élelmezésbiztonsági jelentése szerint a kockázatot az „éppen időben” (JIT) modell és az alacsony készletekre építő gyakorlat súlyosbítja, és „nagy készleteket nem tartanak”. A vállalatok vészhelyzeti terveiről a jelentés nem is tartalmaz adatot (Defra, 2024). Ugyanez a jelentés egy beszédes példát is hoz: a brit lisztbe kevert kalcium-karbonát teljes egészében egyetlen franciaországi kőbányából származik, és a 2024-es francia gazdatüntetések ezt a láncot is elérték.
A német szövetségi kormány 2026 júliusában a parlamentnek adott válaszában elismerte, hogy nem gyűjt adatot arról, hány napra elég a kiskereskedelem készlete, és hogy a kereskedelem „éppen időben” elvű folyamatai tartós, globális szállítási zavarok esetén „eredendő kockázatokat” hordoznak (Bundesregierung, 2026). Holland kutatók szerint egy szupermarket-logisztikát érő kibertámadás után a polcok két-három nap alatt kiürülhetnek (Radboud Universiteit, 2026). A kiürülés sebességét 2020 márciusa mutatta meg: Németországban egyetlen hét alatt a rizs eladása 208%-kal, a lisztté 105%-kal haladta meg a szokásosat (Destatis, 2020). Hogy a háztartások mit tehetnek, arról a sorozat negyedik része szól.
Tartalékok, amelyeket senki sem számol
Ha a polc napokra elég, a következő védvonal az állami tartalék lenne. Erről azonban az EU-nak nincs áttekintése. A Bizottság 2021-ben azt írta, hogy legalább hét tagállam tart stratégiai tartalékot, főként gabonát, de a kereskedelmi és állami készletek mérete „nem mindig ismert pontosan” (Európai Bizottság, 2021). Az uniós készletezési stratégia 2025-ben megállapította, hogy „nincs megfelelő áttekintés a tagállamok készletezési erőfeszítéseiről” (Európai Bizottság, 2025b). Az EFSCM 2024-es felmérésére a 27 tagállamból csak 18 válaszolt; állami élelmiszer-tartalékot 10 országban lehet létrehozni, ténylegesen 4 használt ilyet, és egyetlen tagállam sem adott meg mennyiséget vagy időtartamot (Európai Bizottság, 2025c).
A nyilvános adatokból összerakható kép nagyon egyenetlen. Finnország törvényben írja elő legalább hat hónapnyi gabona tárolását, és 2023 óta kilenc hónapnyit tart (Huoltovarmuuskeskus, 2023). Az EU-n kívüli Svájcban magáncégek szövetségi szerződés alapján tartanak kötelező készletet, alapélelmiszerenként 3–4 hónapra (BWL, 2025), Norvégia pedig 2029-re 82 500 tonnás, nagyjából háromhavi gabonatartalékot épít (Landbruksdirektoratet, 2023). Németország utoljára 2021 végére közölt adatot: 705 000 tonna gabona és 126 000 tonna rizs és hüvelyes (Bundestag, 2022). A W4 számítása szerint ez fejenként mintegy 8 kg gabona. A tartalék célja a hivatalos tájékoztató szerint az, hogy válság idején „legalább napi egy étkezéshez” hozzájáruljon (BLE, 2025). A jelenlegi mennyiség nem nyilvános.
Svédország 2026. július 1-jén léptette hatályba új tartaléktörvényét, de mennyiséget nem rögzített; 2026-ra 455 millió svéd koronát szán gabonára és mezőgazdasági inputokra (Regeringen, 2025). A cseh számvevőszék 2021-ben azt találta, hogy kilenc alapélelmiszerből ötnél az állami tartalék nem érte el a minisztérium által előírt minimumot (NKÚ, 2021); nyilvános becslések szerint a cseh élelmiszer-tartalék mindössze 1,3 napra elég. Ausztriának, Franciaországnak és Hollandiának nincs állami élelmiszer-tartaléka. Az osztrák mezőgazdasági minisztérium megrendelésére készült tanulmány szerint egy nagyon súlyos aszály első évében a meglévő készletek elegendők, „egy második aszályos évben azonban az ellátási helyzet kritikus lenne” (BMLUK, 2026).
Magyarországon nincs nyilvánosan dokumentált állami élelmiszer-tartalék. Az EFSCM felmérése szerint a magyar jog lehetővé teszi ilyen tartalék létrehozását, Magyarország azonban nincs a használó országok között (Európai Bizottság, 2025c).
Állami élelmiszer-tartalékok Európában
Nyilvános adatok, 2021–2026
| Ország | Tartalék | Mire elég |
|---|---|---|
| Finnország | Állami gabonatartalék (törvény szerint legalább 6 hónap) | 9 hónapnyi gabona (2023) |
| Svájc (nem EU-tag) | Kötelező magánkészletek szövetségi szerződéssel | 3–4 hónap alapélelmiszerenként (cukor 3, rizs 4, olaj 4, kenyérbúza 4) |
| Norvégia (nem EU-tag) | Állami gabonatartalék (épül) | 3 hónapnyi étkezési gabona 2029-re (82 500 t) |
| Németország | Gabona- és polgári vészhelyzeti tartalék | 705 000 t gabona, 126 000 t rizs és hüvelyes (2021); jelenleg titkos; kb. 8 kg gabona/fő (W4-számítás) |
| Svédország | Állami tartalék (törvény 2026. júl. 1-jétől) | Mennyiség nincs rögzítve; 455 millió SEK 2026-ra |
| Csehország | Állami anyagi tartalék | 9 alapélelmiszerből 5 a minimum alatt (2021) |
| Ausztria | Nincs | Kereskedelmi készletek: az 1. súlyos aszályos év lefedve, a 2. „kritikus” |
| Franciaország | Nincs | – |
| Hollandia | Nincs | – |
| Magyarország | Jogilag lehetséges, nyilvános adat nincs | – |
| EU | Nincs kötelező tartalék | Kereskedelmi gabonakészlet 2027 júniusában kb. 50 napnyi felhasználás (W4-számítás) |
Forrás: Huoltovarmuuskeskus (2023), BWL (2025), Landbruksdirektoratet (2023), Bundestag (2022), BLE (2025), Regeringen (2025), NKÚ (2021), BMLUK (2026), Európai Bizottság (2025c, 2026i); a W4 számítása
Ígéretek határidő nélkül
Brüsszel az elmúlt két évben több stratégiát is elfogadott, amelyek érintik a víz- és élelmiszer-ellátást. Közös vonásuk, hogy az ígéretek nagy része ajánlás, iránymutatás vagy javaslat, a kötelező elemek pedig 2028 és 2030 között lépnek életbe – miközben az aszály már most itt van. A vízrezilienciai stratégia szerint az EU-nak „arra kell törekednie”, hogy 2030-ig legalább 10%-kal javítsa a vízhatékonyságot, a tagállamokat pedig csak „ösztönzik” saját célok kitűzésére (Európai Bizottság, 2025a). A tagállamok nemzeti élelmiszer-ellátási kockázatelemzéséről szóló felmérésben 18 válaszadó országból mindössze 10 végzett ilyet, és csak 7 országnak van olyan válságkommunikációs terve, amely kifejezetten kitér az élelmezésbiztonságra (Európai Bizottság, 2026f).
Uniós ígéretek és állásuk, 2026. november
Mit vállalt Brüsszel a víz- és élelmiszer-ellátás védelmére
| Ígéret | Határidő | Állás |
|---|---|---|
| Vízhatékonyság legalább 10%-kal jobb | 2030 | Nem kötelező; a módszertan még készül (2026–2027) |
| Uniós szivárgási küszöbérték és cselekvési tervek | 2028, illetve 2030 | A küszöbérték még nincs meg |
| Szennyvíz-újrahasználat (ma 2,4%) | Értékelés 2028 júniusáig | Nincs uniós cél |
| Aszálykezelési műszaki útmutató | 2026–2027 | Folyamatban; csak útmutató |
| Áttekintés a tagállami készletekről | – | „Nincs megfelelő áttekintés” |
| Nemzeti élelmiszer-kockázatelemzés | – | 18 válaszadóból 10 végezte el |
| Nemzeti élelmezésbiztonsági tervek (KPSZ-módosítás) | A rendelet hatálybalépése után 12 hónappal | Javaslat; készlettartási kötelezettség nincs benne |
| 72 órás lakossági önellátás | 2026. október 30. | Nem kötelező iránymutatás |
| Kritikus szervezetek azonosítása (CER) | 2026. július 17. | 7 tagállam az EU Bírósága előtt az átültetés hiánya miatt |
| Nemzeti klímarezilienciai tervek | 2030. december 31. | Csak javaslat |
Forrás: Európai Bizottság (2025a, 2025b, 2025c, 2026d, 2026e, 2026f, 2026g, 2026h), COM(2025) 553
A legtöbb sor mögött valódi munka folyik, és a klímareziliencia-rendelet tervezete először írna elő kötelező nemzeti terveket a vízbiztonságra. A gond az időzítés: a kritikus szervezetekről szóló irányelvet 2024 októberéig kellett volna átültetni. Hét tagállam – köztük Franciaország, Spanyolország és Hollandia – mégis egyetlen rendelkezését sem ültette át, ezért a Bizottság az EU Bírósága elé vitte őket (Európai Bizottság, 2026g).
Az aszály 2026-ban jött, a kötelező szabályok 2028 és 2030 között érkeznek.
Mit kellene tennie az EU vezetőségének és a kormányoknak?
A 2026-os év tapasztalatai és az uniós dokumentumok alapján az alábbi lépésekre lenne szükség. Az első hat egyetlen uniós tervben sem szerepel kötelezettségként (a stratégiák szövegével összevetve), a hetedik a meglévő ígéretek határidejéről szól.
- Kötelező minimális élelmiszer-tartalék az olajkészletek mintájára. Uniós irányelv rögzíthetné, hány napra elegendő gabonát, étolajat és takarmányfehérjét kell tartania minden tagállamnak, akár állami, akár svájci típusú kötelező magánkészletként. A minta adott: a 2009/119/EK irányelv és a finn hathónapos minimum. A készletezési stratégia csak annyit mond, hogy a tagállamoknak „meg kellene vitatniuk” a megfelelő minimális készletszinteket, a KPSZ-módosítás tervezete (COM(2025) 553) pedig csak arra az esetre tartalmaz szabályt, „ha a tagállamok tartalékot hoznak létre”.
- A kiskereskedelem bevonása a kritikus szervezetek körébe. Az (EU) 2022/2557 irányelv és a NIS2 irányelv az élelmiszerágazatból csak a logisztikát, a nagykereskedelmet és a nagyipari gyártást fedi le. A szupermarketek, ahol az emberek ténylegesen hozzájutnak az élelmiszerhez, és ahol a francia hűtőtámadás és az ibériai fizetési összeomlás lecsapott, kimaradnak. Az irányelvek mellékletét uniós szinten kell bővíteni; a felkészültségi stratégia eddig csak azt ígéri, hogy „azonosítja” a lefedetlen ágazatokat (Európai Bizottság és főképviselő, 2025).
- Kötelező tartalék áram és üzemanyag a vízműveknek, az élelmiszer-logisztikának és a nagy áruházaknak. Az irányelv ma csak „megfelelő és arányos” intézkedéseket kér, órát vagy napot nem ír elő. Az EU-nak minimumot, a tagállamoknak ágazati előírást kellene adniuk arra, hány órán át kell működnie egy vízműnek, hűtőraktárnak és fizetési pontnak hálózati áram nélkül. A spanyol jegybank Észtországot említi követendő példaként, ahol az alapvető ágazatokban – élelmiszer, üzemanyag, gyógyszertár – jól kidolgozott a hálózati kapcsolat nélküli kártyás fizetés.
- Vízkezelő vegyszerek készlete. A készletezési stratégia maga nevezi meg hiányként a „vízkezelő vegyszereket”, de nem rendel hozzá sem intézkedést, sem felelőst, sem határidőt. A klórozáshoz és a pelyhesítéshez szükséges anyagokból uniós vagy regionális közös készlet, a vízművek szintjén pedig kötelező minimális tárolás kellene.
- Kötelező vízigény-csökkentés és aszályküszöbök minden vízgyűjtőn. A 10%-os hatékonysági célt kötelezővé kellene tenni, és minden vízgyűjtőre olyan aszálykezelési tervet előírni, amelyben előre rögzített vízállási vagy készletküszöbök indítják el a korlátozásokat. A minta Franciaország vízterve: a 10%-os vízkivétel-csökkentési célt a kormány 2026-os értékelése „elérhetőnek” tartja (Ministère de la Transition écologique, 2026). Ma 27 tagállamból 19 szabályozza törvényben az aszálykezelést (Európai Bizottság, 2023).
- Állami műtrágya- és takarmánytartalék. Németországban „műtrágyából nincs állami fizikai készlet” (Bundesregierung, 2026). Svájc egy tenyészidőszak harmadára elegendő nitrogénműtrágyát és két hónapnyi takarmányfehérjét tart, a holland kormánynak készült elemzés pedig 2–3 hónapnyi szójadara-, aminosav- és vitaminkészletet javasol (Clingendael, 2026). Ez tagállami feladat, uniós koordinációval.
- Határidő a már megígért lépésekre. A KPSZ-módosításba be kellene építeni, hogy a tagállamok ne csak adatot gyűjtsenek a készletekről, hanem rendszeresen próbára is tegyék az ellátási láncot. A JRC 2026 áprilisában kidolgozta a stresszteszt módszertanát (Magnuszewski et al., 2026), aszályforgatókönyvvel azonban még senki sem futtatta le. Az aszálykockázati útmutatót a Bizottság 2026 végére ígérte, a nemzeti klímarezilienciai terveknek pedig 2030 helyett jóval korábban el kellene készülniük.
Az EU ma bankjegyből és állatvakcinából tart közös készletet, élelmiszerből nem.
Áram a tartalékhoz: tárolás, hálózat, rugalmas fogyasztás
Sorozatunk második része azt ígérte, hogy visszatérünk az energetikai válaszokra. A fenti láncszemek szinte mindegyike áramot igényel: a hűtőlánc, a kártyás fizetés, a szivattyúzás és a víztisztítás is. A Bizottság hálózati csomagja szerint 2040-ig 1200 milliárd € kellene az uniós villamosenergia-hálózatokra, ebből 730 milliárd € az elosztóhálózatra. Ha nem történik semmi, 2030-ra a határkeresztező kapacitásigény 45%-a marad kielégítetlen, 2040-re pedig akár 310 TWh megújuló áram maradhat kihasználatlanul, ami a 2023-as uniós fogyasztás közel fele (Európai Bizottság, 2025d). A csomag jogszabályjavaslatairól még tárgyal a Parlament és a Tanács.
A tárolás és a rugalmas fogyasztás terén sem kötelező a cél. Az (EU) 2024/1747 rendelet alapján a tagállamoknak csak indikatív nemzeti célkitűzést kell meghatározniuk a nem fosszilis alapú rugalmasságra, a keresletoldali válasz és az energiatárolás hozzájárulásával. A sótalanítás, amelyet a sorozat első része a lehetséges válaszok között említett, a vízrezilienciai stratégiában csak „utolsó lehetőség”, uniós cél és külön forrás nélkül – és üzemeltetése maga is jelentős áramot igényel. A víz-, az élelmiszer- és az energiabiztonság tehát egyetlen láncot alkot, és ezt a láncot ma senki sem teszteli egyben.
Sorozatunk szombaton megjelenő, negyedik része a háztartásokról szól: mit tehetnek a családok, ha a fenti láncszemek közül valamelyik elszakad.
Szerkesztői vélemény
Európa élelmiszer-ellátási láncai törékenyek: egyetlen kieső láncszem – gáz, áram, csomagolóanyag, egy feltört hűtővezérlő – napok alatt a boltok polcáig ér. A tartalékok, ahol egyáltalán vannak, rövid ideig tartanak ki, és a legtöbb kormány még azt sem közli, mennyi van belőlük. A W4 Magazin szerkesztőségi véleménye szerint az Európai Unió és a tagállamok vezetése 2026 tapasztalatai után sem készül fel érdemben egy több éven át tartó aszályra és az abból következő élelmiszerhiányra: a dokumentumok jól leírják a kockázatot, a kötelező lépések azonban hiányoznak vagy évekkel későbbre csúsznak. Az olajkészletekről szóló szabály bizonyítja, hogy az EU képes kötelező, napokban mért tartalékot előírni, ha akarja. Ugyanezt kellene megtennie az élelmiszerrel és a vízzel is, a lehető leghamarabb, nem pedig a következő aszály után.
A Veszélyben Európa sorozat harmadik része azt vizsgálja, mi tartja meg Európa élelmiszer-ellátását, ha egy láncszem kiesik. Az uniós jog 2009 óta kötelezi a tagállamokat, hogy legalább 90 napnyi nettó importnak megfelelő olajkészletet tartsanak. Élelmiszerre viszont nincs ilyen szabály, és a Bizottság maga ismeri el, hogy nincs áttekintése a tagállami készletekről. A Bizottság szakértői csoportja az élelmiszerhiány kockázatát egyelőre alacsonynak vagy mérsékeltnek tartja. A kockázatok azonban egymásra halmozódnak: 2022-ben az ammóniagyártó kapacitás 70%-a leállt, az ibériai áramszünetben a szupermarketek kártyás forgalma 63%-kal esett, 2026 októberében pedig francia áruházak hűtőrendszereit törték fel. A polcok néhány nap alatt kiürülhetnek, hónapokban mért nyilvános tartalékot pedig az EU-ban csak Finnország tart. A cikk sorra veszi, mit ígért Brüsszel, és mit kellene tennie az EU-nak és a kormányoknak: kötelező élelmiszer-tartalékot, a kiskereskedelem kritikus szervezetté minősítését, tartalék áramot a vízműveknek és a logisztikának, vegyszer-, műtrágya- és takarmánykészletet, valamint kötelező aszályküszöböket.
A Veszélyben Európa sorozat harmadik része a 2026-os aszály után azt kérdezi, mi tartja meg Európa élelmiszer-ellátását, ha egyetlen láncszem kiesik, és mit tettek eddig az EU és a kormányok. A kiindulópont egy jogi aránytalanság: a 2009/119/EK irányelv óta minden tagállamnak legalább 90 napnyi nettó importnak vagy 61 napnyi fogyasztásnak megfelelő olajkészletet kell tartania. Élelmiszerre azonban semmilyen minimum nincs, és a Bizottság szerint nincs is megfelelő áttekintése arról, mit tárolnak a tagállamok. A Bizottság élelmezésbiztonsági szakértői csoportja az ellátási kockázatot egyelőre alacsonynak vagy mérsékeltnek tartja, és az EU 2026-ban is nettó gabonaexportőr marad. A kockázatok azonban egymásra halmozódnak, és a lánc sérülékeny: a 2022-es gázárrobbanáskor az uniós ammóniagyártó kapacitás 70%-a leállt, az Egyesült Királyságban pedig egyetlen műtrágyagyár adta a szén-dioxid mintegy 60%-át. Az ibériai áramszünetben a szupermarketek kártyás forgalma 63%-kal esett, 2026 októberében pedig francia áruházak hűtőrendszereit törték fel. A boltok néhány napra elegendő árut tartanak, a nyilvános tartalékok kicsik vagy titkosak: Finnország kilenc hónapnyi gabonát tárol, Németország a mennyiséget már nem közli, egy osztrák tanulmány szerint pedig egy második aszályos év már kritikus lenne. Az uniós ígéretek nagy része nem kötelező, vagy csak 2028 és 2030 között lép életbe: a vízhatékonysági cél csak ajánlás, a 72 órás önellátási iránymutatás sem kötelező, hét tagállam pedig a kritikus szervezetekről szóló irányelvet sem ültette át. A cikk konkrét teendőket sorol fel: az olajkészletek mintájára kötelező élelmiszer-tartalékot, a kiskereskedelem bevonását a kritikus szervezetek körébe, tartalék áramot és üzemanyagot, vízkezelő vegyszer-, műtrágya- és takarmánykészletet, kötelező vízigény-csökkentést és aszályküszöböket.
Az MTA teljes, harmincoldalas jelentéséből kiderül, miért nem okozhatta a JÉGER az aszályt, miért nem mutatható ki a hatása a jégeső ellen sem, és miért működhet ma Magyarországon bármilyen időjárás-módosító rendszer engedély nélkül.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A 600 oldalas Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv szövege még nem nyilvános, de a 2027-es költségvetési javaslatból már kiolvasható, mi valósulhat meg belőle jövőre. Annyi már most látszik: vegyes a kép, lesznek nyertes és vesztes területek.
A FAO tervezetet tett közzé arról, ki és milyen feltételekkel használhat vizet, és ez a csendes nemzetközi munka közvetlenül kapcsolódik az idei aszály, a kutak és az ingyenes öntözővíz körüli vitákhoz.
