Hatbillió euró a német klímasemlegességért – ki fizet?
A német állami fejlesztési bank új árat adott az ország klímacéljának. A Prognos kutatócég által a KfW-nek készített tanulmány szerint a klímasemlegesség 2045-ig mintegy 6 billió euró, évi 290 milliárd euró beruházást igényel (KfW Research, 2026b).
A főszámot költségként fogják olvasni. Hasznosabb kérdés, hogy ki találja meg a pénzt, és ebben a tanulmány világos üzenetet küld minden önkormányzati szolgáltatót vezetőnek. Valamit ki is hagy: a víz és a szennyvíz egyáltalán nem szerepel benne, pedig ugyanazokra a tulajdonosokra és hitelezőkre támaszkodnak.
Nagyobb, mint látszik, kisebb, mint hangzik
A vizsgált forgatókönyvekben az igény 5,7–6,4 billió euró, azaz évi 270–300 milliárd euró. A legutóbbi összevethető, 2021-es becslés 5 billió euró volt. A KfW a növekedést az áremelkedéssel és a felgyűlt elmaradással magyarázza, mert az elmúlt években a szükségesnél kevesebbet fektettek be (KfW, 2026a).
A Bizottság azt jutalmazná a hálózati díjakkal, aki el tudja tolni a fogyasztását a csúcsidőből, így a szivattyúállomások és a levegőztető medencék is a vita részévé válnak, pedig ritkán esik szó róluk.
A Nemzetközi Energiaügynökség 134 szabályt és szakpolitikai eszközt vizsgált meg, amelyek az adatközpontokat a villamosenergia-rendszerbe illesztik – a legfontosabb tanulság, hogy rugalmasan csatlakozni gyorsabb, mint a garantált kapacitásra várni.
A karlsruhei DVGW-kutatóhely számításai szerint ha a kis biogázüzemek közös tisztítón és betáplálóponton át jutnak a gázhálózatra, a beruházási költség akár 55%-kal kisebb, a betáplált biometán pedig 16%-kal több, mint egyedi betáplálásnál.
Egyetlen hét alatt rendelt lengyel beszállítóktól a Westinghouse, adta be kis moduláris reaktorának környezeti dokumentációját a ČEZ, és vált teljesen államivá a szlovák bohunicei projekt – a régió négy programja négy különböző utat jár.
