Gyártásban nyer, viszont nagy projektből kimarad a régió
Az Európai Bizottság október 19-én 77 projektnek ítélt meg összesen 3,4 milliárd eurót az Innovációs Alap 2025-ös tiszta technológiai (IF25 NZT) pályázatán. A projektek 23 országban épülnek, és első tíz évükben mintegy 290 millió tonna szén-dioxid-egyenérték kibocsátását kerülhetik el. A kereslet a keret hatszorosa volt: 358 pályázó összesen 17,5 milliárd eurót kért a 2,9 milliárd eurós keretből (Európai Bizottság, 2026a). Az eredmény az eddigi legrészletesebb kép arról, mire ad pénzt az unió legnagyobb klímainnovációs alapja – és arról, hol áll ebben Közép- és Kelet-Európa.
Hová ment a pénz?
Az alapot az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) bevételei táplálják: 2020 és 2030 között becslések szerint 40 milliárd euró. A mostani eredménnyel a portfólió mintegy 320 projektre és csaknem 17 milliárd euró támogatásra nőtt (Európai Bizottság, 2026a).
A pályázat öt témában futott, a projektek beruházási költsége (CAPEX) szerint (Európai Bizottság, 2026b):
A KfW új tanulmánya szerint Németországnak több mint kétszeresére kell emelnie éves klímaberuházásait, a legnehezebb finanszírozási gondot pedig az önkormányzati szolgáltatók mérlegén hagyja.
A Bizottság azt jutalmazná a hálózati díjakkal, aki el tudja tolni a fogyasztását a csúcsidőből, így a szivattyúállomások és a levegőztető medencék is a vita részévé válnak, pedig ritkán esik szó róluk.
A Nemzetközi Energiaügynökség 134 szabályt és szakpolitikai eszközt vizsgált meg, amelyek az adatközpontokat a villamosenergia-rendszerbe illesztik – a legfontosabb tanulság, hogy rugalmasan csatlakozni gyorsabb, mint a garantált kapacitásra várni.
A karlsruhei DVGW-kutatóhely számításai szerint ha a kis biogázüzemek közös tisztítón és betáplálóponton át jutnak a gázhálózatra, a beruházási költség akár 55%-kal kisebb, a betáplált biometán pedig 16%-kal több, mint egyedi betáplálásnál.
