Kétszer annyit fizet az áramért az európai ipar
Az áram ára a víziközművek, a biogázüzemek és az energiaigényes ipar egyik legnagyobb működési költsége. A BloombergNEF (BNEF) friss elemzése 37 piac 2019 és 2025 közötti végfelhasználói áramárait vetette össze, és az eredmény az európai ipar számára kedvezőtlen. Egy német ipari fogyasztó 2025-ben kétszer annyit fizetett egy megawattóráért, mint egy amerikai, egy brit háromszor annyit (Cuming, 2026).
A magyar adatok a hazai vitához is új szempontot adnak. Az Eurostat 2026 első félévére vonatkozó, október 19-én frissített adatai szerint a magyar vállalatok áfa nélkül többet fizetnek az áramért, mint a németek, és a különbséget nem az adók okozzák.
37 piac, hat év, inflációval korrigálva
A BNEF a lakossági és ipari végfelhasználói árakat 2019 és 2025 között reálértéken, dollárban hasonlította össze. Az Egyesült Államok adata az 50 állam és Washington átlaga. A piacok mintegy háromnegyedében az áram gyorsabban drágult az inflációnál. Az ipari árak reálértéken átlagosan 24%-kal, a lakossági árak 12%-kal nőttek (Cuming, 2026).
A KfW új tanulmánya szerint Németországnak több mint kétszeresére kell emelnie éves klímaberuházásait, a legnehezebb finanszírozási gondot pedig az önkormányzati szolgáltatók mérlegén hagyja.
A Bizottság azt jutalmazná a hálózati díjakkal, aki el tudja tolni a fogyasztását a csúcsidőből, így a szivattyúállomások és a levegőztető medencék is a vita részévé válnak, pedig ritkán esik szó róluk.
A Nemzetközi Energiaügynökség 134 szabályt és szakpolitikai eszközt vizsgált meg, amelyek az adatközpontokat a villamosenergia-rendszerbe illesztik – a legfontosabb tanulság, hogy rugalmasan csatlakozni gyorsabb, mint a garantált kapacitásra várni.
A karlsruhei DVGW-kutatóhely számításai szerint ha a kis biogázüzemek közös tisztítón és betáplálóponton át jutnak a gázhálózatra, a beruházási költség akár 55%-kal kisebb, a betáplált biometán pedig 16%-kal több, mint egyedi betáplálásnál.
