Öt szabályozási gát fékezi az európai biogázágazatot
A biometánt az uniós energiapolitika az energiabiztonság egyik eszközeként kezeli, az ágazat növekedése mégis elmarad a céloktól. Az Európai Biogáz Szövetség (EBA) 2026 októberében megjelent kiadványa (EBA, 2026) azt foglalja össze, miért: milyen szabályozási és adminisztratív szűk keresztmetszetek lassítják a beruházásokat, és mit kellene tenniük a döntéshozóknak. Az akadályokat öt területre osztja, és mindegyikhez tagállami jó gyakorlatot is társít. A javaslatok egy érdekképviselettől származnak, a felsorolt problémák azonban a fejlesztők mindennapi tapasztalatát tükrözik.
1. Engedélyezés és tervezés
Egy biogázprojekt az EBA szerint hat szabályozási területet érint: az energiát, a hulladékgazdálkodást, a kibocsátásokat, a mezőgazdaságot, a vízügyet és az építésügyet. Ez átfedő engedélyekhez és hosszú átfutási időhöz vezet, ráadásul a fejlesztőnek minden hatósággal külön kell egyeztetnie.
A szövetség egyablakos ügyintézést javasol, amely egy projekt valamennyi engedélyét lefedi, a megújulóenergia-irányelv (RED III) szellemében teljesen digitális eljárásokat, valamint egyszerűsített, gyorsított engedélyezést azoknak a meglévő biogázüzemeknek, amelyek biometán-termelésre állnak át vagy alapanyagot váltanak. A hatóságok közötti együttműködést és az engedélyező szakemberek képzését is erősítené.
Az Egyesült Államokban egy modellfrissítés egyik napról a másikra megnégyszerezte a tejelő telepek biometánjára járó adójóváírást, mert ott a támogatás a szénintenzitást fizeti meg – az Európai Unió ugyanezt a teljesítményt többnyire csak megfelelt–nem felelt meg alapon méri.
Egy gázdíjrendelet eldugott záradéka a spanyol biometánüzemekben tervezési paraméterré teszi az oxigént, és megmutatja, mennyire másként kezeli Európa ezt a még lezáratlan kérdést.
A JRC szerint a magyar silókukorica 31%-kal marad el az ötéves átlagtól, ami a biogázüzemeknek nemcsak idén drágább alapanyagot, hanem hosszabb távú kockázatot jelent, különösen az energianövényre épülő új beruházásoknál.
A karlsruhei DVGW-kutatóhely számításai szerint ha a kis biogázüzemek közös tisztítón és betáplálóponton át jutnak a gázhálózatra, a beruházási költség akár 55%-kal kisebb, a betáplált biometán pedig 16%-kal több, mint egyedi betáplálásnál.
