Lapunk a Vízhálózatunk hanyatlásának krónikája című cikkében részletesen bemutatta, hogyan szivárog el a magyar ivóvíz negyede a föld alatt, mielőtt bárkihez eljutna. Ez nem magyar specifikum, ugyanez játszódik le bő ezer kilométerrel délebbre, csak ott már a végkifejletet is látni. Athén példája megmutatja, hogy mi történik, amikor az aszály és a lyukas hálózat egyszerre kezdi apasztani egy négymilliós nagyváros vízkészletét.

A 2025-ös görögországi aszály során a Mornos-tározó – Athén legnagyobb felszíni ivóvízbázisa – történelmi méretének a felére zsugorodott, a tárolt vízmennyiség pedig a főváros éves átlagos igénye alá csökkent. Az Attikát ellátó négy tározó (Evinos, Marathon, Mornos, Yliki) együttes készlete 2025 októberére 377 millió köbméterre apadt a két évvel korábbi 902 millióról. Az EYDAP vízmű vezérigazgatója arra figyelmeztetett, hogy tartós szárazság esetén a térségnek mindössze két évre elegendő vize maradt.

A vízhiány azonban nem csak az égből hiányzó csapadék következménye. Kormányzati adatok szerint Görögország rendelkezésre álló ivóvizének nagyjából fele elvész a szivárgó vezetékek és az illegális vételezés miatt, miután az athéni hálózaton a nem számlázott víz aránya 23 százalék (Greek Reporter, 2025). „A remény nem stratégia” – fogalmazott Kiriákosz Micotákisz miniszterelnök arra célozva, hogy nem szabad az időjárás változásra terveket építeni.

Folyóelterelés, sótalanítás, intelligens hálózat

A kormány "víz szükségállapotot" hirdetett, majd 2025 októberében 2,5 milliárd eurós beruházási programot jelentett be. Ennek zászlóshajója az „Evrytos” projekt: a Krikeliotisz és a Karpenisziotisz hegyi folyók részleges elterelése az Evinos-tározóba, amely 2029-re készülhet el, és három évtizedre biztosítaná Attika ellátását. A csomag emellett új kutakat, sótalanító kapacitásokat, valamint – tanulságos módon – telemetriás, folyamatos szivárgásérzékeléssel működő „okos” hálózatokat és vízújrahasznosítási projekteket tartalmaz.

A folyóelterelés ellen az érintett vidéki közösségek és gazdák tiltakoznak, mert úgy látják, megélhetésük a főváros előnyben részesítésének esik áldozatul. A 2026-os tavasz aztán átmeneti enyhülést hozott: az Európai Űrügynökség műholdfelvételei szerint a Mornos vízszintje októbertől áprilisig megháromszorozódott – ám ez a szakértők szerint csak haladék, amivel időt nyertek.

A magyar párhuzam

Ami Görögországban a válság egyik gyorsítója, az nálunk is mindennapos üzemi valóság. A Magyar Víziközmű Szövetség adatai szerint a becsült hálózati veszteség 2024-ben 138,8 millió köbmétert tett ki, az átlagos értékesítési veszteség 24,5 százalék volt. Az országos átlag mögött drámai szélsőségek húzódnak: a Víz Koalíció elemzései szerint 61 víziközmű-rendszerben 60 százalék feletti a veszteség, a legrosszabb érték 72,8 százalék – miközben Sopron és Nyíregyháza bizonyítja, hogy itthon is elérhető a 10 százalék alatti, európai élvonalbeli szint.

A háttérben az infrastruktúra elöregedése áll: óránként 10–11 csőtörés történik az országban. A 2023-ban felújított vezetékhossz alapján mintegy 280 év kellene a teljes hálózat megújításához – miközben a csövek tervezett élettartama 60–100 év. Az Állami Számvevőszék becslése szerint a hálózati veszteség évente több mint 17 milliárd forint nemzetgazdasági kárt okoz. A KSH adatai alapján 2010 és 2023 között közel 2,3 milliárd köbméter ivóvíz folyt el a magyar hálózatokból – nagyságrendileg hat Mornos-tározónak megfelelő vízmennyiség.

‍

Mire lenne szükség?

A görög csomag és a hazai szakmai ajánlások alapján az érdemi javuláshoz öt területen kellene kormányzati lépés:

1. Kiszámítható rekonstrukciós finanszírozás.

A 2024-tőlbevezetett új finanszírozási modell előrelépés, de a források messze elmaradnaka hálózat megújításához szükségestől (Index, 2025). A felújítási ciklust ajelenlegi közel 300 évről a vezetékek élettartamához igazodó 60–100 évrekellene leszorítani.

‍

2. A díjpolitika felülvizsgálata.

A bő évtizedebefagyasztott lakossági díjak mellett az ágazat nem termeli ki a pótlásifedezetet; a görög modellben a havi 2–3 eurós díjemelés célzottan afejlesztéseket finanszírozza (Greek City Times, 2025).

‍

3. Aktív veszteségkezelés.

Telemetria, kerületi mérésizónák (DMA), nyomásmenedzsment és műholdas szivárgásfelderítés – a görögprogram „okos hálózati” pillére itthon is adaptálható.

‍

4. Adatátláthatóság.

A veszteségadatok ma jórészt civiladatigénylésekből ismertek; az EU ivóvíz-irányelve (2020/2184) ráadásultagállami szivárgásértékelési és jelentési kötelezettséget ír elő, amelyhezegységes, nyilvános MEKH-adatbázis kellene.

‍

5. Uniós és hazai források összehangolása.

Arekonstrukció nem egyszeri kampány, hanem évtizedes program – ahogy Athén isharmincéves távlatban tervez.

A görög tanulság egyértelmű: a hálózati veszteség békeidőben csak kényelmetlen statisztika, válságban azonban előfordulhat, hogy éppen ez a mennyiség hiányzik az ellátásbiztonságból. A történet iróniája, hogy Micotákisznak ezúttal a remény is bejött: a 2026-os tavasz csapadékos lett és a Mornos vízszintje hónapok alatt megháromszorozódott. Athén azonbant tisztában van azzal, hogy ez puszta szerencse volt, nem stratégia – a beruházások a teli tározók mellett is változatlanul futnak tovább. Ez a gondolkodásmód hiányzik ma leginkább a magyarvíziközmű-politikából: nálunk a csapból egyelőre folyik a víz, ezért a hálózat megújítása évtizedek óta halasztható tételnek számít. Pedig a remény abban, hogy a csövek kibírják még egy darabig, nálunk sem stratégia.

Források:

‍Euronews, Greek City Times, Greek Reporter, HVG, Index, Pénzcentrum, ProtoThema, Qubit, Reuters, Telex, Circle of Blue