Április elején a szolnoki révnél szinte már nem kell komp. A Tisza annyira sekély, hogy homokzátonyok vannak a felszínen, a part menti fűzfák gyökerei a levegőben lógnak. Nem árvíz utáni iszapos csend ez – hanem az a fajta szárazság, amelyhez lassan hozzászokni látszik a táj. A HungaroMet adatai szerint az idei tél mindhárom hónapja mélyen az átlag alatt zárt: decemberben a szokásos csapadék fele, januárban kétharmada, februárban ismét csak fele érkezett. A Klímapolitikai Intézet elemzése szerint a Kárpát-medence talajvíz szintje már 85–90 cm-rel mélyebben van az átlagosnál. Az Alföld egyes kistájain a felső méteres talajrétegből 80–85 mm nedvesség hiányzik. A 2021 és 2024 közötti négy évből háromban az ország területének legalább 70%-át sújtotta aszály. A megelőző húsz évben ez csak hétszer fordult elő.

‍

Valami megváltozott és sejtjük is, hogy mi. A kérdés, hogy mi, emberek mennyiben vagyunk okozói a jelenségnek?

‍

Az anticiklon, amely nem mozdul

‍

A tavaszi csapadékhiány mögötti közvetlen ok nem rejtély a meteorológusok előtt. Rendesen az Atlanti-óceánról érkező ciklonok hozzák a nedvességet Közép-Európa belsejébe, ha azonban az Északi-tenger felett tartós magasnyomású rendszer telepszik meg, ezeket a ciklonokat észak felé tereli. Skandinávia kap bő égi áldást, a Kárpát-medence viszont szárazon marad. A jelenséget légköri blokkolásnak hívják, és önmagában nem újdonság: a meteorológiai irodalomban régóta közkeletű fogalom.

‍

Ami új, az a tartóssága, meg az ismétlődési gyakorisága.

‍

A Nature kiadásában megjelenő npj Climate and Atmospheric Science folyóiratban publikált finn–svéd kutatás (Rantanen et al., 2020) kimutatta, hogy 2007 és 2020 között szinte minden egyes április ilyen blokkoló magasnyomással járt Közép-Európában. Az eredmény: az átlagos tavaszi csapadékmennyiség mintegy 50%-os csökkenése a régió nagy részén. Nem egyedi balszerencse, hanem ismétlődő rendszerhiba.

‍

Miért kígyózik a szél?

‍

A blokkolás mögé tekintve egy mélyebb folyamat rajzolódik ki. Az Arktisz a globális átlagnál kétszer-háromszor gyorsabban melegszik – részben a visszaolvadó jégtakaró miatt, amely egyre kevesebb napfényt ver vissza, és egyre több hőt nyel el. Ez szűkíti a hőmérsékleti különbséget a sarkvidék és a mérsékelt öv között. Márpedig ez a különbség hajtja a magassági légáramlatokat – a jet streamet –, amelyek Európa fölött keletnek tartanak, és magukkal vonják a csapadékhozó ciklonokat.

‍

Ha a hajtóerő gyengül, a jet stream lelassul, és kígyózni kezd. Kanyarokat ír le, amelyekben könnyebben megrekedt helyzetek alakulnak ki. A blokkoló magasnyomás éppen ilyen megakadt konfiguráció.

‍

A Leibniz-intézet kutatói a Climate of the Past folyóiratban (2021) bemutatták, hogy az 1302–1307 közötti középkori aszálysorozat légköri mintázata feltűnő hasonlóságot mutat a 2018-as európai anomáliával. Mindkét esetben a sarki és mérsékelt égöv közötti hőmérsékleti grádiens megváltozása játszott szerepet. A különbség: a középkori esemény természetes klimatikus átmenet része volt, a mai folyamatot az emberi tevékenység gyorsítja fel és mélyíti el.

‍

A Golf-áramlat csendes lassulása

‍

A közbeszédben sokat emlegetett Golf-áramlat valójában egy nagyobb rendszer, az Atlanti Meridionális Felborulási Keringés – szaknyelven AMOC – egyik látható eleme. Ez az óceáni szállítószalag meleg vizet juttat az Egyenlítőtől az Észak-Atlanti térségbe, és alapvetően befolyásolja Európa éghajlatát: nemcsak a hőmérsékletet, hanem a csapadékeloszlást is. Ha az AMOC gyengül, kevesebb páralecsapódást hoz az óceán Európa fölé.

‍

Márpedig gyengül. A Communications Earth & Environment folyóiratban 2026-ban közzétett tanulmány kimutatta, hogy a Golf-áramlat 1993 és 2024 között szignifikánsan észak felé tolódott – ez az AMOC jelenlegi lassulásának közvetett, de megbízható jele. A Hydrology and Earth System Sciences folyóiratban 2025-ben megjelent modellszámítás azt valószínűsíti, hogy az AMOC összeomlása közepes kibocsátási forgatókönyv esetén tartós aszályt hozna Dél- és Közép-Európa számára.

‍

Az IPCC összefoglaló szerint a közepes szélességek csapadékcsökkenése az AMOC gyengülésének egyik legvalószínűbb következménye – éppen az a régió, ahol a Kárpát-medence is fekszik.

‍

Fontos fenntartást tenni: a tudományos konszenzus szerint az AMOC nem fog egyik napról a másikra összeomlani. A hatás lassú, évtizedes léptékű. Csakhogy már most érzékelhető a változás, és a tendencia erősödik.

‍

Volt már ilyen, de mégsem egészen ez...

‍

A Buda oszmán elfoglalását és a török hódoltság kezdetét megelőző 1540-es év európai aszály a klimatológiai irodalom egyik sokat idézett szélső értéke. A Cook et al. (2015) által a Science Advances folyóiratban közölt Old World Drought Atlas adatai szerint ez volt az elmúlt ötszáz év legsúlyosabb száraz időszaka a kontinensen. Heinrich Bullinger zürichi reformátor feljegyezte: február végétől szeptember végéig egyetlen teljes napig sem esett az eső. A Kárpát-medencében is drámai volt a helyzet – a Tisza zátonyain szekér haladt át, Erdélyben éhínség alakult ki a szárazság következtében.

‍

Ez az eset önmagában azt mutatná, hogy a mostani szárazságok természetes ingadozások részei, semmi rendkívüli. De nem erről van szó. Az 1540-es megaaszály egy természetes klimatikus rendszer szélső értéke volt, emberi kibocsátás nélkül. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a 2022-es aszályra vonatkozó elemzésében megállapította, hogy az emberi eredetű felmelegedés az aszály intenzitásának több mint 30%-áért felelős – a fokozott párolgáson keresztül. Ugyanolyan légköri feltételek esetén ma mélyebb lenne az aszály, mint ötven éve volt, mert a talaj melegebb, a párolgás nagyobb, a visszatöltődés lassabb.

‍

A különbség nem az időjárási rendszer alapmechanizmusaiban van, hanem abban rejlik, hogy az emberi tevékenység folyamatosan tolja fel a kiindulópontot.

‍

Negatív vízmérleg

‍

A Kárpát-medence szerkezeti adottságai miatt különösen ki van téve a következményeknek. Magyarország vízmérlege évek óta negatív: évente mintegy 7 km³-rel több víz hagyja el az országot a folyókon, mint amennyi beérkezik. A belépő folyók vízhozama az elmúlt évtizedekben 15%-kal csökkent, a párolgás mértéke a 30 évvel ezelőttihez képest megkétszereződött.

‍

A Kárpátok szerepe ebben kulcsfontosságú. Hagyományosan a hegyek töltik fel lassan, egyenletesen a medence folyóit és felszín alatti rétegeit – a hóolvadás és az erdős lejtők beszivárgó csapadéka évről évre utánpótolja azt, amit a síkság elhasznál. Az ENSZ 2025-ös Vízügyi Világjelentése dokumentálja: a Kárpátokban a hóolvadás egyre korábbra tolódik, a nyári folyóvízhozamok csökkennek, a rövid, heves záporok pedig árvizet hoznak oda, ahol egyenletes utánpótlásra volna szükség.

‍

Ráadásul a 19. századi folyószabályozások öröksége is terheli a rendszert.

‍

A természetes ártereket elvágták a folyóktól, a mélyebb fekvésű területeket lecsapolták, az egész vízgazdálkodást a víz elvezetésre optimalizálták. Napjainkban ennek pontosan az ellenkezőjére volna szükség, amikor a tartósabb szárazság a vízvisszatartást indokolná.

‍

Nem az időjárás az egyedüli felelős

‍

A közép-európai tavaszi csapadékhiány tehát több egymást erősítő folyamat eredménye: az Arktisz melegedése nyomán megváltozott légköri cirkuláció, a Golf-áramlat lassulása, a fokozódó párolgás és a Kárpátok gyengülő vízutánpótló szerepe együtt idézik elő azt, amit a szolnoki révész a sekélyes Tiszán lát.

‍

A történeti párhuzamok tanulsága nem az, hogy megnyugodjunk: volt már ilyen, majd elmúlik. Hanem éppen az ellenkezője: hasonló aszályok emberi kibocsátás nélkül is kialakultak – de az emberi tevékenység ma mélyebbé és tartósabbá teszi őket. A mezőgazdaság, az ivóvízbázisok, a folyók ökológiája egyaránt megérzi. Magyarországon a Tisza és a Duna vízállása, a talajvíztükör tartós süllyedése és az Alföld fokozódó szárazodása mind ugyanezt a tendenciát tükrözi.

‍

A kérdés egyre kevésbé az, hogy mikor jön a következő száraz tavasz. Egyre inkább az, hogy egy ilyen rendszerben hogyan lehet vizet visszatartani, tárolni – és mikor kezdünk el komolyan ezzel foglalkozni.

‍

Források:

Ionita et al. (2020) – npj Climate and Atmospheric Science, Cook et al. (2015) – Science Advances, van Westen & Dijkstra (2026) – Communications Earth & Environment, van Westen et al. (2025) – Hydrology and Earth System Sciences, Leibniz-intézet – Climate of the Past (2021), Klímapolitikai Intézet (2025), ENSZ Vízügyi Világjelentés – WWDR 2025, EEA – Europe's State of Water 2024, HungaroMet, Green Policy Center – víz és klíma Magyarország