Nyaranta Európa vízpartjai fesztiválhelyszínné alakulnak. A brit Glastonbury a Whitelake folyó mentén, a román UNTOLD és Electric Castle folyók és tavak közelében, a portugál Boom Fesztivál egy lagúna partján, a magyar Balaton Sound és EFOTT pedig a Balaton, illetve a Velencei-tó partján fogad több tízezer, esetenként több százezer látogatót. A víz közelsége nem véletlen döntés: hűsít, hangulatot ad, és logisztikailag is kényelmes – ugyanakkor a tavak és folyók az egyik legérzékenyebb ökológiai rendszert alkotják, ahol a hirtelen, tömeges emberi jelenlét hatása hosszú távon is mérhető marad. Az elmúlt években több kutatás is megpróbálta pontosan feltérképezni, mi történik a vízzel és a benne élő fajokkal egy-egy nagyrendezvény után.

‍

A rejtett szennyezés: amit a fesztivál a vízben hagy

‍

A legrészletesebb vizsgálatot a Bangor Egyetem kutatói végezték a Glastonbury Fesztivál mellett elfolyó Whitelake folyón. A 2019-es rendezvény előtt, alatt és után vettek mintát négy ponton, és az eredmény egyértelmű mintázatot mutatott: az MDMA-koncentráció a fesztivál utáni héten a kiindulási szint négyszeresére emelkedett, ami arra utal, hogy a helyszínen lerakódott anyagok hosszabb ideig, folyamatosan oldódnak ki a talajból és a lefolyó vízből. A kokain és az MDMA mind a négy mintavételi ponton kimutatható volt, a fesztivál alatti lefolyási szakaszon pedig szignifikánsan magasabb koncentrációkat mértek, mint a kontrollpontokon.

‍

A magas szerkoncentráció ugyanis nem elvont kockázat: izomsorvadást, hiperaktivitást, illetve kopoltyú- és hormonrendszeri károsodást okozhat a folyóban élő halaknál, különösen az amúgy is fenyegetett angolnapopulációnál.

‍

Hasonló jelenséget mutatott ki egy magyar kutatócsoport is, igaz, jóval kevesebb médiafigyelem mellett. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Pécsi Tudományegyetem munkatársai 2017 és 2019 között vizsgálták a Balaton vizét a Balaton Sound helyszínéhez közeli, illetve attól távolabbi kontrollpontokon, a fesztivál előtti és utáni időszakban. Az eredmény szerint a kimutatott tiltott szerek jelentős része a vízben is megőrizte farmakológiai hatását – vagyis a jelenség nem brit sajátosság, hanem ott jelenik meg, ahol nagy tömeg és nyitott vízfelszín találkozik.

‍

Nem csak a kémia

‍

A kémiai szennyezés a legkönnyebben mérhető, de messze nem az egyetlen hatás. A vízparti fesztiválok több csatornán terhelik a helyi ökoszisztémát egyszerre. A zajszennyezés megzavarhatja a vízimadarak fészkelését és a halak viselkedését a rendezvény ideje alatt és után is. A tömeges gyalogos- és járműforgalom taposással károsítja a parti növényzetet, amely természetes szűrőként működne a lefolyó víz tisztításában. A hulladék – még szervezett gyűjtés mellett is – mikroműanyag és egyéb szennyező formájában végül gyakran a vízbe kerül. Emellett egy több tízezer fős tábor vízfogyasztása napi szinten összemérhető egy kisebb település igényével, ami helyi vízhiányhoz vezethet a száraz nyári hónapokban.

‍

Ez a több csatornás terhelés magyarázza, miért nem elég egyetlen mérőszámra – például a drogszennyezésre – szűkíteni a kérdést: egy vízpart állapotát a kémiai, biológiai és fizikai hatások együttese határozza meg, és ezek gyakran egyszerre, egymást erősítve jelentkeznek.

‍

Amikor a fesztivál saját tisztítót épít – jó nemzetközi példák

‍

Nem minden vízparti fesztivál hagyja figyelmen kívül ezeket a kockázatokat. A portugál Boom Fesztivál, amely az Idanha-a-Nova-i lagúna partján fekszik, saját biológiai víztisztító rendszert épített ki: az első üzem 2010 óta működik, és évente közel 7 millió liter vizet tisztít meg, amelyet később öntözésre használnak fel. A rendszert egy 40 kilométer hosszú, földalatti csővezeték-hálózat egészíti ki, amelynek célja, hogy a nyilvános vízhálózat terhelése ne érje el közvetlenül a lagúnát.

‍

A romániai UNTOLD és Electric Castle fesztiválok más irányból közelítik meg a problémát: digitális vízgazdálkodási megoldásokkal – érzékelőkkel, automatizált szabályozással – igyekeznek csökkenteni a vízfogyasztást és a terhelést a helyszínen, elsősorban az erőforrás-felhasználás, nem a szennyezés oldaláról.

‍

A portugál tisztítási modell és a román okosvíz-rendszer együtt jó példát ad arra, hogy a probléma kezelhető, ha a szervezők tudatosan terveznek vele.

‍

A hiányzó adatok problémája

‍

A legnagyobb nehézséget mégsem a technológia, hanem az adatok hiánya jelenti. A legtöbb vízparti fesztiválnál – világszerte – egyszerűen nem létezik rendszeres, tudományos igényű vízminőségi vizsgálat. A Glastonbury és a Balaton Sound esete kivételnek számít: egyetemi kutatócsoportok saját kezdeményezésből végezték el a méréseket, nem a szervezők megbízásából.

‍

Ez a hiány jól látszik a Velencei-tó példáján is. Az EFOTT és a hozzá kapcsolódó B My Lake fesztivál évről évre tízezreket vonz a tóhoz, amely a Balatonnál jóval kisebb vízfelület és vízforgalom mellett potenciálisan érzékenyebben reagálhat a hasonló terhelésre. Ennek ellenére nem létezik nyilvános, tudományos vízminőségi vizsgálat a rendezvények hatásáról.

‍

Az EFOTT 2025-ben elsőként a magyar fesztiválok közül önkéntes ESG-jelentést készített, a WWF Magyarország pedig a fesztivál keretében szervezett kampányt a természetes vizek védelméért – ezek fontos lépések, de nem helyettesítik a tényleges vízmérést.

‍

Az ignorancia kérdése

‍

A vízparti fesztiválok problémája nem abban áll, hogy léteznek – hanem abban, hogy a legtöbb helyszínen senki nem méri, mekkora nyomot hagynak. Ahol megtörtént a vizsgálat, ott a kép egyértelmű: a Whitelake folyóban és a Balaton vizében is kimutatható, tartósan ható szennyezés jelent meg a rendezvények után. Ahol a szervezők tudatosan terveztek – mint Portugáliában vagy Romániában –, ott a hatás mérsékelhető, sőt a fesztivál akár a vízminőség javításának eszközévé is válhat. A kérdés tehát nem az, hogy tarthatók-e fesztiválok a vizek közelében, hanem az, hogy a szervezők és a hatóságok hajlandók-e ugyanazt a figyelmet fordítani a vízre, mint a színpadtechnikára – mielőtt a következő nyár után újra csak sejtésekre hagyatkozunk.

‍

Források:

‍Aberg & Chaplin (2021) – ITV News, Maasz et al. (2021) – Environmental Toxicology and Chemistry, Giurgea et al. (2023) – IOP Conference Series: Earth and Environmental Science, Lampoon Magazine, Starfish Canada, Femcafe