Az ausztrál szövetségi kormány augusztus végén mutatta be Nemzeti Bioenergia-nyersanyag Stratégiáját, amelynek ígérete szerint az ágazat 2050-re évi 15 milliárd ausztrál dollár értékű nyersanyagpiaccá nőhet. A dokumentum azt is rögzíti, hogy egy érett hazai bioenergia-ipar az ország folyékonyüzemanyag-igényének több mint 40%-át fedezhetné, jelentősen mérsékelve Ausztrália jelenlegi, 90%-ot meghaladó importfüggőségét. A stratégiát az Élelmezésbiztonsági Nemzeti Stratégiával (Feeding Australia) párhuzamosan dolgozták ki, jelezve, hogy a kormány a mezőgazdasági és energetikai célokat egységes keretben kezeli.

‍

Öt pillérre épülő keretrendszer

‍

A stratégia öt beavatkozási területet jelöl ki, amelyek mentén a kormány, az ipar és az ellátási láncok szereplői közösen építhetik fel a versenyképes nyersanyag-ágazatot: a piacra kész nyersanyag-adatok elérhetőségének javítása, az innováció támogatása, a regionális ellátási láncok erősítése, hiteles fenntarthatósági és tanúsítási rendszerek kialakítása, valamint az iparági kapacitásépítés.

‍

A dokumentum nem preferál egyetlen nyersanyagtípust sem, ugyanakkor kiemeli, hogy a már ma is nagy volumenben termelt és kereskedett alapanyagok – így a repce, a cukor és a faggyú – rendelkeznek a legérettebb technológiai háttérrel, ezért ezek tölthetik be a rövid távú keresletet. Hosszabb távon a mezőgazdasági és erdészeti melléktermékek, valamint a kommunális és ipari szerves hulladékok bevonása bővítheti a nyersanyagbázist.

‍

A célok eléréséhez a kormány 1,1 milliárd ausztrál dollárt biztosít a Tisztább Üzemanyagok Programon (Cleaner Fuels Program) keresztül az alacsony szén-dioxid-kibocsátású folyékony üzemanyagok (LCLF) hazai gyártásának ösztönzésére.

‍

Ez korábbi fejlesztési forrásokra épül, köztük a Future Made in Australia Innovációs Alap 250 millió ausztrál dolláros, illetve a Fenntartható Repülőgép-üzemanyag Finanszírozási Kezdeményezés 33,5 millió ausztrál dolláros keretére. A kormány emellett kiterjeszti a származási garanciarendszert (Guarantee of Origin) az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokra is, hogy azok kibocsátás-intenzitása mérhető és nemzetközileg is elismerhető legyen – a stratégia szerint a hiteles minősítés mára szinte előfeltétele annak, hogy egy nyersanyag valódi piaci értéket teremtsen.

‍

Importfüggőség és energiabiztonság

‍

Ausztrália jelenleg évente mintegy 56 milliárd liter folyékony fosszilis üzemanyagot fogyaszt, amelynek több mint 90%-át importálja vagy külföldi nyersolajból állítja elő.

‍

A kormányzati becslések szerint az Ausztrál bioenergia-ágazat a századközépre a folyékonyüzemanyag-kereslet több mint 40%-át kiválthatná.

‍

A stratégia ezt az ellátásbiztonság és a klímacélok közös ügyeként kezeli: a nehezen villamosítható ágazatok – a légi közlekedés, a tengeri szállítás, a nehézgépjármű-forgalom és a bányászat – kibocsátásának csökkentésében a bioenergia középtávon nehezen helyettesíthető alternatívaként jelenik meg.

‍

Mit mond a kormány és az ipar?

‍

A stratégia bemutatásakor Julie Collins mezőgazdasági, halászati és erdészeti miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy Ausztrália már ma is jelentős nyersanyag-exportőr a globális bioenergia-piacon.

‍

"Ausztrália már ma is évi 6 milliárd ausztrál dollár értékben termel és exportál kiváló minőségű nyersanyagot, amely a tengerentúli bioenergia-termelést szolgálja." – Julie Collins, mezőgazdasági, halászati és erdészeti miniszter, Ausztrália

‍

Az iparági szereplők üdvözölték a lépést. A GrainCorp – Ausztrália vezető repceipari feldolgozója és faggyúkereskedője – vezérigazgatója szerint a stratégia szilárd alapot teremt a további befektetésekhez.

‍

"Ausztrália folyékonyüzemanyag-fogyasztásának több mint 90 százaléka importból vagy importált nyersolajból származik, ami kiszolgáltatottá teszi gazdaságunkat a globális zavaroknak." – Robert Spurway, vezérigazgató, GrainCorp

‍

A gazdatársadalmat képviselő GrainGrowers vezetése szintén pozitívan értékelte a dokumentumot, hangsúlyozva a termelői részvétel fontosságát.

‍

"A gabonaágazat számára jelentős lehetőséget jelent az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyag-szektor fejlődése, feltéve, hogy a termelők támogatást és beleszólást kapnak a folyamatba." – Shona Gawel, vezérigazgató, GrainGrowers

‍

A GrainCorp már együttműködik az Ampollal és az IFM Investorsszal egy integrált megújulóüzemanyag-ellátási lánc kialakításán, amelynek része egy tervezett repcefeldolgozó üzem és egy, az Ampol brisbane-i Lytton finomítójában létesítendő gyártóegység. A tervezett kapacitás évi 750 millió liter fenntartható repülőgép-üzemanyagot (SAF) és megújuló dízelt tehetne ki ausztrál nyersanyagokból.

‍

Biogáz a gyakorlatban: a Delorean adelaide-i üzeme

‍

Miközben a folyékony üzemanyagok állnak a stratégia középpontjában, a biogáz- és biometán-szegmens is profitálhat a nyersanyagpiac bővüléséből. A tőzsdén jegyzett Delorean 2011 óta épít anaerob rothasztó létesítményeket Ausztráliában, és jelenleg a saját tulajdonú, üzemeltetésű modellre áll át, hogy hosszú távú, kiszámítható bevételre tegyen szert.

‍

A vállalat első, teljes egészében saját tulajdonú üzeme Adelaide Salisbury negyedében épül, és hamarosan elkészül.

‍

A létesítmény évi 70 000 tonna szerves hulladékot dolgoz fel az adelaide-i agglomerációból, amelyből várhatóan 210 terajoule megújuló gázt és 6 000 tonna élelmiszeripari minőségű, biogén eredetű folyékony szén-dioxidot állítanak elő.

‍

A megtermelt biometán hosszú távú felvásárlási szerződés keretében kerül be az Origin Energy adelaide-i gázhálózatába.

‍

A Delorean fejlesztési programja több ausztrál államra is kiterjed, Sydney-ben és Victoria államban is folynak kormányzati támogatással épülő projektek. A vállalat 2014 óta négy ipari léptékű létesítményt adott át harmadik feleknek, és a saját tulajdonú modellt további telephelyeken is meg kívánja ismételni.

‍

Európai kitekintés

‍

A bioenergia globálisan is a legnagyobb megújulóenergia-forrás egyike: az agrár- és erdészeti hulladékból, valamint fahulladékból előállított alacsony szén-dioxid-kibocsátású folyékony üzemanyagok és megújuló gázok az Európai Unió megújulóenergia-fogyasztásának csaknem 60%-át adják. Az ausztrál stratégia ebben a nemzetközi kontextusban különösen figyelemreméltó: míg az EU évtizedek óta épít ki nyersanyag-ellátási láncokat és tanúsítási rendszereket, Ausztrália most próbálja meg lerövidíteni ezt az utat egy központilag koordinált, iparági és kormányzati együttműködésre épülő modellel. A technológia – elsősorban az anaerob rothasztás – a nemzetközi piacokon már bevált és kiforrott; a valódi kihívást a megbízható, méretezhető nyersanyag-ellátási láncok kiépítése jelenti.

‍

Komplex stratégia

‍

Ausztrália Nemzeti Bioenergia-nyersanyag Stratégiája egyszerre kezeli az ellátásbiztonsági és a dekarbonizációs célokat: a kormány szerint az ágazat 2050-re évi 15 milliárd ausztrál dolláros piaccá nőhet, miközben a hazai üzemanyag-termelés a jelenlegi kereslet több mint 40%-át fedezhetné a mostani, 90% feletti importfüggőség helyett. A stratégia öt pillére – az adatelérhetőség, az innováció, a regionális ellátási láncok, a tanúsítási rendszerek és a kapacitásépítés – egyértelmű keretet ad az iparágnak, amelyet a mezőgazdasági szereplők és a feldolgozóipar egyaránt üdvözölt. A folyékony üzemanyagok mellett a biogáz- és biometán-szegmens – amit jól szemléltet a Delorean adelaide-i üzeme – szintén profitálhat a bővülő nyersanyagpiacból. A valódi próbatétel azonban még hátravan: a stratégia csak akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha a bejelentett finanszírozási keretek nyomán ténylegesen kiépülnek a megbízható, nagy léptékű ellátási láncok.

‍

Források:

‍Bioenergy Insight Magazine, Grain Central, Ausztrál Mezőgazdasági, Halászati és Erdészeti Minisztérium (DAFF), World Grain, Stock & Land