Rövidebb meder, apadó talajvíz – az Ipoly tanulsága
Az Ipoly Magyarország egyik legszélsőségesebb vízjárású folyója: hol szinte kiszárad, hol napok alatt kilép a medréből. A kiszámíthatatlanság részben természetes adottság, részben a több évtizedes szabályozás öröksége, amely a víz gyors elvezetésére törekedett. Most, hogy a vízügy a vízmegtartás felé fordul, az Ipoly kis léptékben mutatja meg, mit jelent ez a gyakorlatban és miért nem oldható meg egyetlen ország oldaláról.
Egy kiszámíthatatlan határfolyó
A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KDVVIZIG) tervezési anyaga szerint az Ipoly vízgyűjtője 5108 km², ennek mintegy 30%-a, 1521 km² esik Magyarországra. A folyó 124,3 km-en át a magyar–szlovák határt alkotja (KDVVIZIG, 2020).
A vízjárás rendkívül szélsőséges. Balassagyarmatnál a kisvízi hozam 0,47 m³/s, a nagyvízi 286 m³/s, a torkolatnál 1,7 m³/s, illetve 400 m³/s. Egy éven belül a legkisebb és a legnagyobb vízhozam aránya meghaladhatja az 1:200-at, több év távlatában az 1:1000-et is elérheti; az évi lefolyás is több mint hétszeresen ingadozik (KDVVIZIG, 2020). Szobnál a középvízhozam 20,6 m³/s (Weiperth et al., 2020).
A helyi Fiatalok Palócföldért Egyesület becslése szerint évente mintegy félmilliárd m³ víz folyik az Ipolyból a Dunába – ennek nagy része a csapadékos időszakokban, amikor a táj a legtöbbet tudná elraktározni. Az ivóvízellátás közben részben a felszíni vízre épül: a térség fő felszíni vízkivétele a Komra-völgyi tározó, a kitermelés pedig elsősorban a sekély, parti szűrésű és talajvízből táplálkozó készleteket terheli (KDVVIZIG, 2020).
Rövidebb meder, gyorsabb lefolyás
A Szob–Ipolytarnóc szakasz szabályozási terve 1975-ben készült, egy kétoldalú keretterv alapján. A munkák az 1970-es évektől nagyjából 2000-ig tartottak: elsőként a középvízi medret korrigálták, és a vízszállító képesség növelésére átvágták a kanyarulatokat. A töltéseket a százéves árvízszintre méretezték. A folyó eredeti 257 km-es hossza így 212,5 km-re csökkent. A szabályozást a magyar és a szlovák fél is befejezettnek tekinti (KDVVIZIG, 2020).
A rövidülés mértékét a források eltérően adják meg: egy halbiológiai áttekintés az 1970–80-as évek munkáira mintegy 30 folyamkilométert említ (Weiperth et al., 2020), a helyi egyesület mintegy 50 km-ről beszél. Az irány azonban mindegyik adatból egyértelmű: a kiegyenesített mederben a víz gyorsabban távozik, a töltések és a partbiztosítások pedig elválasztják a folyót az árterétől.
A szabályozás a víz gyors elvezetését szolgálta – ma éppen a visszatartott víz hiányzik.
A Fiatalok Palócföldért Egyesület szerint a gyorsabb lefolyás miatt a meder bevágódott, a környező települések talajvízszintje jelentősen csökkent, az ártéri élőhelyek pedig elvesztették kapcsolatukat a folyóval. Az Ipoly-völgy Natura 2000 területének fenntartási terve hasonló képet fest: a mezőgazdasági vízelvezetés a terület 40%-án jelentős hatású veszélyeztető tényező, az aszály és a csökkenő téli-tavaszi csapadék pedig a teljes területet érinti, és ez jelenti a legnagyobb veszélyt az ártéri madárvilágra. A terv ezért a szezonálisan elárasztott gyepek vízvisszatartását és vízpótlását, valamint a mocsarak tartós vízellátását javasolja (MME, 2023).
Duzzasztók és halak
Az 1980–90-es években Ipolyság alatt hat duzzasztó épült, négy a közös határszakaszon, kettő szlovák területen. A szerzők szerint a gátak a meder fokozatos feliszapolódásához és a völgyi területek kiszáradásához is hozzájárultak. Ipolytölgyesnél és Tésánál 2007-ben hallépcső épült, az Ipoly magyar szakaszán összesen 59 halfaj előfordulása igazolódott (Weiperth et al., 2020).
Az ipolytölgyesi duzzasztó alatti kavicsos szakasz kiemelt ívó- és ivadéknevelő hely: egy 2023-as kisvízi felmérés 25 halfajt talált itt, a kifogott halak többsége ivadék vagy fiatal egyed volt. A duzzasztó az első műtárgy, amely a Dunából felfelé vándorló halak útját elzárja (Sály et al., 2024). A vízügy további hallépcsőket tart szükségesnek Ipolyvecénél és Dejtárnál, a ráróspusztai duzzasztót pedig úgy építené át, hogy a hosszirányú átjárhatóság helyreálljon (KDVVIZIG, 2020).
Vizet a tájba
A Fiatalok Palócföldért Egyesület a víz tájban tartását sürgeti: természetes ártéri vízvisszatartást, mederrehabilitációt és a talajvízszint emelését. A cél nem a lefolyás megállítása, hanem hogy a víz a megfelelő időben és helyen maradjon a tájban. Az egyesület szerint a módszerek és helyszínek kiválasztásában a helyi lakosok és gazdálkodók véleményére és helyismeretére is támaszkodni kell, a döntéshozók és a gazdák együttműködésével.
Ehhez országos keret is van. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) Vizet a tájba programjában a földtulajdonosok önkéntesen ajánlhatják fel saját területüket vízvisszatartásra; a vízügy a felajánlásokat vízgazdálkodási és természetvédelmi szempontok szerint vizsgálja meg. A program az Ipoly-völgyben is lehetőséget teremt arra, hogy a csapadékos időszakok fölös vize ne a Dunába, hanem a talajba jusson. A víz visszatartása a környezetre is hat: a tervezési anyag szerint a tározók a környezetük talajvízszintjét is megemelik (KDVVIZIG, 2020).
Közös vízgyűjtő, eltérő tervek
Mivel a vízgyűjtő mintegy 70%-a Szlovákiában van, a magyar oldali beavatkozások önmagukban kevésnek bizonyulhatnak. A vízügy az Ipolyt feszített vízgazdálkodási helyzetű vízgyűjtőnek tartja, ahol nő a vízkivételi igény, és a vízkészlet megosztása Szlovákiával külön kérdés. A Magyar–Szlovák Határvízi Bizottság Ipoly albizottsága 1994 óta foglalkozik a hallépcsőkkel és az ökológiai folyosóval, 2015 óta pedig közös, óránként frissülő előrejelző rendszer működik 19 vízmércére. A tervezési dokumentum közös tározóüzemeltetési stratégiát is szorgalmaz (KDVVIZIG, 2020).
A szlovák oldalon közben egészen más léptékű terv készül. Az állami Vodohospodárska výstavba a meglévő málineci ivóvíztározót egy új, Látky melletti felső tározóval kötné össze: a szakaszosan épülő szivattyús tározós vízerőmű teljesítménye 600–2400 MW lehet, a becsült költség 1,8 milliárd €. A projekt a 799/2024. számú szlovák kormányhatározaton alapul; 2027-ig tanulmányok, 2030-ig előkészítés, 2030 és 2035 között építés és üzembe helyezés következne (Vodohospodárska výstavba, é. n.). A létesítmény elsősorban a villamosenergia-rendszer kiegyensúlyozását szolgálná, a tározó vízellátási szerepének megtartása mellett.
Az Ipoly sorsa így két, egymástól távoli logika között dől el: a táji vízmegtartás aprólékos, helyi munkája és a nagy energetikai beruházások között. Hogy a kettő ugyanazon a vízgyűjtőn hogyan fér meg egymás mellett, arra a közös tározóüzemeltetési stratégia adhatna választ, amely azonban egyelőre csak célként szerepel a tervekben.
Az Ipoly Magyarország egyik legszélsőségesebb vízjárású folyója: a vízügy adatai szerint a legkisebb és a legnagyobb vízhozam aránya egy éven belül meghaladhatja az 1:200-at, több év távlatában az 1:1000-et is elérheti. Az 1970-es évektől mintegy 2000-ig tartó szabályozás kanyarulat-átvágásokkal 257 kilométerről 212,5 kilométerre rövidítette a folyót, töltéseket emelt, a határszakaszon pedig duzzasztók épültek, amelyek a vándorló halak útját is elzárják. A helyi Fiatalok Palócföldért Egyesület szerint a gyorsabb lefolyás miatt bevágódott a meder, a parti települések talajvízszintje jelentősen csökkent, az ártéri élőhelyek elszakadtak a folyótól. Az egyesület ártéri vízvisszatartást, mederrehabilitációt és a talajvízszint emelését sürgeti, az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vizet a tájba programja pedig önkéntes földfelajánlásokat fogad. A vízgyűjtő 70 százaléka Szlovákiában van, ahol a málineci tározóra épülő, akár 2400 megawattos szivattyús tározós vízerőművet terveznek, ezért a megoldás csak közös lehet.
Az Ipoly jól mutatja, miért fordul a magyar vízgazdálkodás a vízelvezetéstől a vízmegtartás felé. A folyó vízgyűjtője 5108 négyzetkilométer, ennek mintegy 30 százaléka esik Magyarországra, a folyó 124,3 kilométeren át a magyar–szlovák határt alkotja. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság adatai szerint Balassagyarmatnál a kisvízi hozam 0,47, a nagyvízi 286 köbméter másodpercenként, a legkisebb és legnagyobb vízhozam aránya pedig több év távlatában az 1:1000-et is elérheti. Szobnál a középvízhozam 20,6 köbméter másodpercenként.
Az 1975-ös szabályozási terv nyomán az 1970-es évektől nagyjából 2000-ig tartó munkák a kanyarulatok átvágásával 257 kilométerről 212,5 kilométerre rövidítették a folyót, és a százéves árvízszintre méretezett töltések épültek. A határszakaszon és Szlovákiában az 1980–90-es években hat duzzasztó épült, amelyek egy halbiológiai áttekintés szerint a meder feliszapolódásához és a völgyi területek kiszáradásához vezettek, és a Dunából felúszó halak útját is elzárják. Az Ipoly-völgy Natura 2000 fenntartási terve szerint a mezőgazdasági vízelvezetés a védett terület 40 százalékán jelentős veszélyeztető tényező, az aszály pedig a teljes területet érinti.
A Fiatalok Palócföldért Egyesület szerint a gyorsabb lefolyás miatt a meder bevágódott és a talajvízszint jelentősen csökkent. Az egyesület ártéri vízvisszatartást, mederrehabilitációt és a helyi lakosok tudására épülő beavatkozásokat sürget. Ehhez kapcsolódhat az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vizet a tájba programja, amely önkéntes földfelajánlásokat fogad vízvisszatartásra. A határon túli tervek is számítanak: Szlovákiában a málineci ivóvíztározóra épülő, 600–2400 megawattos szivattyús tározós vízerőművet készítenek elő, 2030 és 2035 közötti építéssel. A vízügy közös tározóüzemeltetési stratégiát tartana szükségesnek, ez azonban egyelőre csak cél.
Az MTA teljes, harmincoldalas jelentéséből kiderül, miért nem okozhatta a JÉGER az aszályt, miért nem mutatható ki a hatása a jégeső ellen sem, és miért működhet ma Magyarországon bármilyen időjárás-módosító rendszer engedély nélkül.
Egy 10 826 kínai telepet vizsgáló tanulmány szerint a nagy központosított rendszerek egyszerre két határba ütköznek – a vízhiány enyhítésében és a megtérülésben –, a hibrid modell pedig akár 37%-kal olcsóbb lehet.
A 600 oldalas Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv szövege még nem nyilvános, de a 2027-es költségvetési javaslatból már kiolvasható, mi valósulhat meg belőle jövőre. Annyi már most látszik: vegyes a kép, lesznek nyertes és vesztes területek.
A FAO tervezetet tett közzé arról, ki és milyen feltételekkel használhat vizet, és ez a csendes nemzetközi munka közvetlenül kapcsolódik az idei aszály, a kutak és az ingyenes öntözővíz körüli vitákhoz.
