Brüsszel látványosan erősíti egyes régi tagállamok biogáziparát
A mezőgazdasági, húsipari és általában az élelmiszeripari hulladékok tökéletesen alkalmasak arra, hogy megfelelő technológia birtokában földgázzal azonos metánt nyerjenek ki belőlük, majd a fennmaradó anyagot szerves trágyaként hasznosítva műtrágyát helyettesítsenek vele. Míg az előbbi a földgázimport-kitettséget csökkenti, utóbbi a talajéletet károsan befolyásoló műtrágyázást csökkentheti.
Erre – ha megkésve is – az EU brüsszeli tisztviselői is rádöbbentek, legalábbis erre utal, hogy idén május harmadik hetében két, látszólag különálló fejlemény zajlott le az európai biogázszektorban. Az Európai Bizottság közzétette Műtrágyázási Akciótervét, amelyben a biogázüzemek melléktermékeként keletkező fermentációs maradékot körforgásos erőforrásként ismerte el. A május 19-i döntést követően két nappal az Európai Beruházási Alap 200 millió eurós „sarokkő-befektetéssel” útjára indította a Copenhagen Infrastructure Partners Advanced Bioenergy Fund II alapját (EIF, 2026). A két döntés együtt az EU biogáz-körforgásának teljes értékláncát jelöli ki – a biometán-termelés finanszírozásától a tápanyagban gazdag melléktermék mezőgazdasági elismeréséig.
EIF: 200 millió euró a biometán-infrastruktúra bővítéséért
Az Európai Beruházási Alap (EIF) deklarált célja a biometán- és fejlett bioenergia-termelés bővítése egész Európában. Az alap 1,5 milliárd euró célösszeggel elsősorban ipari méretű, anaerob lebontáson alapuló biogázüzemek fejlesztésére, megépítésére és üzemeltetésére koncentrál. A projektek döntően Dánia, Írország, Spanyolország, Belgium és Finnország piacain valósulnak meg, ahol stabil, hosszú távú szabályozói keretek biztosítják a befektetések kiszámíthatóságát.
Az Egyesült Államokban egy modellfrissítés egyik napról a másikra megnégyszerezte a tejelő telepek biometánjára járó adójóváírást, mert ott a támogatás a szénintenzitást fizeti meg – az Európai Unió ugyanezt a teljesítményt többnyire csak megfelelt–nem felelt meg alapon méri.
Egy gázdíjrendelet eldugott záradéka a spanyol biometánüzemekben tervezési paraméterré teszi az oxigént, és megmutatja, mennyire másként kezeli Európa ezt a még lezáratlan kérdést.
A JRC szerint a magyar silókukorica 31%-kal marad el az ötéves átlagtól, ami a biogázüzemeknek nemcsak idén drágább alapanyagot, hanem hosszabb távú kockázatot jelent, különösen az energianövényre épülő új beruházásoknál.
A karlsruhei DVGW-kutatóhely számításai szerint ha a kis biogázüzemek közös tisztítón és betáplálóponton át jutnak a gázhálózatra, a beruházási költség akár 55%-kal kisebb, a betáplált biometán pedig 16%-kal több, mint egyedi betáplálásnál.
