A reményen túl – már kevés lesz egyetlen csapadékos év nagy tavaink visszatöltődéséhez
Az elkövetkező hetekre vonatkozó időjárási előrejelzések nem bíztatnak sok jóval, pedig ha holnap elkezdene esni, a Balaton és a Velencei-tó vízgyűjtőjén lehulló csapadék jó ideig akkor sem jutna el a tavakig. Előbb a kiszáradt talajnak kellene a vízzel telítődnie.
Fotó: Zsolt71/Pixabay
Augusztus végén a Balaton 46, a Velencei-tó 20 centiméteren áll, jelentősen a szokásos nyári szint alatt. Adódik a kérdés: vajon mennyi esőre volna szükség, hogy a két tó visszakapaszkodjon a sokéves átlagához? A válasz egyszerű lenne, ha elég volna azt tudni, hogy mennyi köbméternyi hiányzik a tómederből. Csakhogy a lehulló eső nagy része ma nem jut el a tóig, mert a kiszáradt talaj az utolsó cseppig szivacsként fogadja magába. Amíg a talaj nedvességtartalam el nem ér egy bizonyos mértéket, addig a tavakba való lefolyás esélytelen.
A hiány mértéke
A siófoki vízmércén augusztus 20-án 46 centimétert mértek – júniushoz képest ez egy hónap alatt közel 30 centiméteres apadás. A vízügyi szakemberek a nyári kedvező szintet 110–115 centiméter körül jelölik meg, ettől a jelenlegi vízállás mintegy 65–70 centiméterrel marad el. Ez nem előzmény nélküli helyzet, hiszen tavaly az éves átlagvízállás mindössze 89 centiméter volt, ami 1921 óta a második legrosszabb érték, tehát az idei nyár eleve mínusszal indult.
A Velencei-tó helyzete még a Balatonénál is aggasztóbb. Az agárdi vízmércén augusztus közepén 20 centiméter körüli vízállást mértek, ez a tó eddigi ismert legalacsonyabb szintje – rosszabb, mint a 2022-es aszályrekord.
Száraz szivacs
Bár az elmúlt napokban néhány zivatar némi enyhülést hozott a nyári hőkupolák után, egyetlen esős hét nem oldja meg a helyzetet. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság téli félévi értékelése szerint a Balaton vízgyűjtőjén a 2025 november és 2026 április közötti csapadék 26%-kal maradt el az 1991–2020-as sokévi átlagtól, a 2021 óta halmozódó hiány pedig közelíti az 500 millimétert. A Velencei-tó vízgyűjtőjén ez még súlyosabb: a téli félévi csapadék 37%-kal maradt el az átlagtól, a halmozott hiány 2021 óta mintegy 300 milliméter, és ez még nem minden.
A legfrissebb Integrált Vízháztartási Tájékoztató szerint országosan a felső egyméteres talajréteg vízhiányának pótlásához 40–60 milliméter csapadékra volna szükség, ami két-három havi átlagos mennyiségnek felel meg. A Dunántúlon, ahol mindkét tó vízgyűjtője fekszik, kisebb ugyan az elmaradás, mint például az Alföldön, de a talaj nedvességtartalma itt is átlag alatti. Amíg ez a hiány fennáll, a lehulló csapadék jó része beszivárog, és a növényzet, illetve a párolgás fogyasztja el, mielőtt egyetlen csepp is elérné a patakok medrét.
"Minden lehulló csepp előbb a földbe száll – s csak azután, ha egyáltalán, ér célba."
Mennyi is kellene?
A Balaton esetében van egy konkrét, publikált becslés: a tó szintjének két hónap alatti helyreállításához mintegy 150–200 milliméter csapadékra volna szükség, ami 20–30%-kal haladná meg a tavaszi átlagos mennyiséget. Vagyis csak hónapokon át tartó átlag feletti esőzés pótolná a hiányt, ha nem kellene számolnunk a talaj elszívó hatásával. Ha ugyanis hozzászámítjuk a talaj 40–60 milliméteres pufferét, amelyet előbb ki kell elégíteni, és a vízgyűjtőn 2021 óta felhalmozódott, közel 500 milliméteres szerkezeti hiányt, világossá válik: egyetlen csapadékos hónap nem old meg semmit, legfeljebb lassítja a romlást.
A Velencei-tóra nincs hasonlóan tételes, hivatalos számítás, de a tó és vízgyűjtője közötti méretarány miatt a helyzete arányaiban is kényesebb. A tó felszíne mindössze 24 négyzetkilométer, a vízgyűjtője 602 négyzetkilométer – tehát a tavat tápláló területnek csak kis hányadán hulló eső hasznosul közvetlenül, a többségét itt is a szomjas talaj issza fel.
Ökölszabály, hogy a Balaton 594 négyzetkilométeres nyílt vízfelületére hulló csapadék szinte egy az egyben megjelenik a vízszintben – egy milliméter eső itt majdnem 600 ezer köbméter vizet jelent a tóban azonnal. Ugyanez a milliméter a vízgyűjtő szárazföldi részén hullva előbb a talajban, a levegőben és a növényzetben vész el, és csak töredéke ér célba hetekkel vagy hónapokkal később, ha egyáltalán.
Nem tudjuk, pontosan mennyit nyel el a talaj
A kérdésre – mennyi eső kellene – tehát nincs egyetlen szám. Ahhoz, hogy a Balaton és a Velencei-tó visszaálljon a sokéves átlagához, hónapokon, inkább éveken át tartó, átlag feletti mennyiségű csapadékra volna szükség, hogy a vízgyűjtő talaja előbb jóllakjon, és elinduljon az érdemi lefolyás a tavak felé.
Források:
Augusztus végén a Balaton 46, a Velencei-tó 20 centiméteren áll – mindkettő jóval a szokásos nyári szint alatt, a Velencei-tó a valaha mért legalacsonyabb szinten. A hiány pótlásához nem elég egyetlen esős hét: a vízgyűjtőn hulló csapadék nagy részét előbb a kiszáradt talaj issza fel, és csak azután indulhat meg érdemi lefolyás a tavak felé. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint a Balaton vízgyűjtőjén a téli félévi csapadék 26%-kal, a Velencei-tóénál 37%-kal maradt el a sokévi átlagtól, a halmozott hiány 2021 óta közelíti az 500, illetve a 300 millimétert. A felső talajréteg pótlásához országosan 40–60 milliméter csapadék kellene, mielőtt egy csepp is eljutna a tavakba vezető patakokig. A Balaton szintjének helyreállításához egy becslés szerint 150–200 milliméter, tartósan átlag feletti eső kellene két hónap alatt – vagyis hónapokig, inkább évekig tartó, bőséges csapadékra volna szükség ahhoz, hogy a talaj jóllakjon, és a tavak végre feltöltődhessenek.
Augusztus végén a Balaton 46, a Velencei-tó 20 centiméteren áll. A vízügyi szakemberek a Balaton kedvező nyári szintjét 110–115 centiméter körül jelölik meg, ehhez képest a jelenlegi vízállás mintegy 65–70 centiméterrel marad el; a Velencei-tó a valaha mért legalacsonyabb pontján van, rosszabb helyzetben, mint a 2022-es aszályos rekord idején.
A kérdésre, hogy mennyi eső kellene a sokéves átlag eléréséhez, nincs egyszerű válasz: a vízgyűjtőn lehulló csapadék nagy része nem is jut el a tóig, előbb a kiszáradt talajban tűnik el. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint a Balaton vízgyűjtőjén a téli félévi csapadék 26%-kal, a Velencei-tóénál 37%-kal maradt el a sokévi átlagtól, a halmozott hiány 2021 óta közelíti az 500, illetve a 300 millimétert. A felső egyméteres talajréteg pótlásához országosan 40–60 milliméter csapadék szükséges, mielőtt egyáltalán érdemi lefolyás indulna a patakok, csatornák felé. A Balaton szintjének két hónap alatti helyreállításához egy publikált becslés szerint 150–200 milliméter, tartósan átlag feletti csapadék kellene.
A Velencei-tóra nincs hasonló, tételes számítás, de méretaránya miatt – a 24 négyzetkilométeres tó 602 négyzetkilométeres vízgyűjtőn osztozik – arányaiban ugyanolyan súllyal esik latba. Van egy tanulságos ökölszabály is: a Balaton 594 négyzetkilométeres nyílt vízfelületére hulló csapadék szinte azonnal megjelenik a vízszintben – egy milliméter eső itt majdnem 600 ezer köbméter vizet jelent –, míg a vízgyűjtő szárazföldi részén ugyanaz a milliméter előbb a talajban és a párolgásban vész el. A válasz tehát nem egyetlen szám: hosszú hónapokig, inkább évekig tartó, átlag feletti esőzésre volna szükség ahhoz, hogy a talaj jóllakjon, és a felesleg végre elinduljon a tavak felé.
A W4 stábja víz-, szennyvíz-, biogáz- és energetika ágazatokban dolgozó szerszakemberekből és újságírókból áll. Céljuk, hogy ezen ágazatok folyamatait és irányait átlátható, szakmailag megalapozott formában mutassák be.
Kapcsolódó
Egy friss elemzés szerint a globális biometántermelés elméletben lefedhetné a nemzetközi hajózás korai dekarbonizációs energiaigényének nagy részét, de a szabályozási részletek dönthetik el, valóban eljut-e a tengerekre.
A NASA műholdfelvételei szerint 2026 júliusában mindössze 1,4%-ra apadt az Elephant Butte-tározó vízszintje, ami az elmúlt fél évszázad legalacsonyabb értéke, és tovább élezi a Rio Grande menti vízhiányt Új-Mexikóban és Texasban.
Az amerikai szennyvíztisztító telepek biogáz-rendszereinek jelentős hányada annyi metánt ereszt el, hogy a megtermelt megújuló energia éghajlati előnye teljesen eltűnik – állítja a Nature Sustainability friss tanulmánya.
A klímamodellek rekorderősségű El Niño kialakulását valószínűsítik 2026-ra – a következmények hőhullámtól az aszályon át az árvízig terjednek, és Európát sem kímélik.