Miközben egész Európát súlyos aszály sújtja számos országban lajtoskocsikkal igyekeznek pótolni a kieső ivóvízszolgáltatást. Mindez rámutat arra tényre is, hogy Európát felkészületlenül érte az időjárási jelenség, ráadásul ivóvízellátó rendszereit évtizedek óta elhanyagolják.
Miért "forró krumpli" a duzzasztásról beszélni és mit üzen a Duna és a Tisza mélyülő medre a nagymarosi kudarc árnyékában?
A Rochesteri Egyetem napelemes sótalanító rendszere vegyi kezelés és mérgező sóoldat nélkül alakít tengervizet ivóvízzé, miközben értékes ásványokat – köztük lítiumot – nyerhet vissza.
Az EU Közös Kutatóközpont és a The Lancet legfrissebb tanulmánya szerint a melegedő és nedvesedő klíma minden vizsgált jövőbeli forgatókönyv esetén növeli Európa egyik aluldiagnosztizált, vízzel terjedő bakteriális zoonózisának kockázatát.
A klímamodellek rekorderősségű El Niño kialakulását valószínűsítik 2026-ra – a következmények hőhullámtól az aszályon át az árvízig terjednek, és Európát sem kímélik.
A hidrogén évtizedek óta csendben tartja életben a nehézipart – az eFuel és az üzemanyagcellák révén most a közlekedésbe is belép.
A mostani aszályos években a vízmegtartás slágertémává vált, de általában csak a folyószabályozások következményeiről esik szó. Pedig a városainkat is úgy építjük, hogy lehetőleg semmilyen csapadék ne szivároghasson el a talajba, aminek aztán lokális következményei is vannak, mint például a hősokk.
Horgászni veszélyes? Általában nem, ha okosan csináljuk. De van egy körülmény, amire eddig nem sok figyelem hárult: vajon a szennyezett vízből kifogott hallal mérgek is kerülhetnek a tányérunkra?
A "nagykönyv" szerint tavasszal esnie kellene már csak a mezőgazdaság kedvéért is, mert mint tudjuk, a májusi eső aranyat ér. De nem esik. Vajon mi van emögött? Miért nem véletlen a közép-európai tavaszi csapadékhiány?
Metángőz és szénelgázosítás, majd elektrolízis háromféleképpen – a termelési módok hatásfokban, CO₂-lábnyomban és kilogrammonkénti árban igencsak eltérnek egymástól.
A mesterséges intelligencia és az IoT-érzékelők együtt képes megjósolni a csőtöréseket, optimalizálni a hálózati nyomást és valós időben csökkenteni az elosztási veszteséget.
A magyarországi ivóvízhálózat műszaki állapotát leíró számok nem hagynak kétséget: a jelenlegi felújítási ütem és a valós szükséglet közötti szakadék évtizedes alulfinanszírozás következménye.
Az idén tavasszal tapasztalható látványos tóapadásnak nem csak okológiai és turisztika következményei aggasztóak. Az alacsony vízállás az ivóvízbiztonságot is veszélyezteti a felszínen és föld alatt egyaránt.
Közép-, kelet- és dél-európai adatok, okok és következmények – a száradó kontinens valódi arca.