Víz
Új weboldallal, új funkciókkal és egy külön szakmai platformmal érkezik a W4. Amíg az átállás tart, szünetel az új cikkek megjelenése – de a megújult magazin már a kanyarban van.
Felmérik Szíria vízkészleteit, ami egy akár napi 1,2 millió köbméteres sótalanítási program megalapozását jelenti. A projektben az ACWA Power és a WTCO konzorciuma a szíriai Energiaügyi Minisztériummal és a Fichtner mérnöki tanácsadócéggel közösen vesz részt.
Összes víz cikk
Nemzetközi kutatások mutatják, milyen nyomot hagynak a vízparti nagyrendezvények a tavakban és folyókban.
Egy virginiai tinédzser garázslaborból indulva jutott el oda, ahová a membrántechnológia nem tud: önrecikláló, mágneses szűrő a mikroműanyagok ellen – a kérdés már csak az, hogy mit mond az apróbetűs rész....
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2025-ös jelentése szerint a kontinens fürdőhelyeinek túlnyomó többsége biztonságos, a folyami fürdőzés azonban Berlin és Budapest városi sikerei ellenére is a leggyengébb láncszem maradt.
Egy ígéretes vízkezelési innovációról számolhatunk be, miután brazil és brit kutatók egy ókor óta ismert és vízkezelésre is használt trópusi növényt vetettek be a mikroműanyagok kiszűrése érdekében
Athén tározói a városi vízigény alá apadtak, és bár a tavaszi esők haladékot adtak, a görög kormány 2,5 milliárd eurós válságprogramja a magyar víziközmű-politika elé is tükröt tart.
A Rochesteri Egyetem napelemes sótalanító rendszere vegyi kezelés és mérgező sóoldat nélkül alakít tengervizet ivóvízzé, miközben értékes ásványokat – köztük lítiumot – nyerhet vissza.
Az EU Közös Kutatóközpont és a The Lancet legfrissebb tanulmánya szerint a melegedő és nedvesedő klíma minden vizsgált jövőbeli forgatókönyv esetén növeli Európa egyik aluldiagnosztizált, vízzel terjedő bakteriális zoonózisának kockázatát.
A klímamodellek rekorderősségű El Niño kialakulását valószínűsítik 2026-ra – a következmények hőhullámtól az aszályon át az árvízig terjednek, és Európát sem kímélik.
A hidrogén évtizedek óta csendben tartja életben a nehézipart – az eFuel és az üzemanyagcellák révén most a közlekedésbe is belép.
A mostani aszályos években a vízmegtartás slágertémává vált, de általában csak a folyószabályozások következményeiről esik szó. Pedig a városainkat is úgy építjük, hogy lehetőleg semmilyen csapadék ne szivároghasson el a talajba, aminek aztán lokális következményei is vannak, mint például a hősokk.
Horgászni veszélyes? Általában nem, ha okosan csináljuk. De van egy körülmény, amire eddig nem sok figyelem hárult: vajon a szennyezett vízből kifogott hallal mérgek is kerülhetnek a tányérunkra?
A "nagykönyv" szerint tavasszal esnie kellene már csak a mezőgazdaság kedvéért is, mert mint tudjuk, a májusi eső aranyat ér. De nem esik. Vajon mi van emögött? Miért nem véletlen a közép-európai tavaszi csapadékhiány?