Miközben Olaszország legnagyobb folyója már csak mindössze néhány napra elegendő öntözővizet képes biztosítani a mezőgazdaságnak, a közben egész Dél-Európát a tavasz óta tartó aszály és a nyomában járó erdőtüzek sújtják.
Nemzetközi kutatások mutatják, milyen nyomot hagynak a vízparti nagyrendezvények a tavakban és folyókban.
A "nagykönyv" szerint tavasszal esnie kellene már csak a mezőgazdaság kedvéért is, mert mint tudjuk, a májusi eső aranyat ér. De nem esik. Vajon mi van emögött? Miért nem véletlen a közép-európai tavaszi csapadékhiány?
Metángőz és szénelgázosítás, majd elektrolízis háromféleképpen – a termelési módok hatásfokban, CO₂-lábnyomban és kilogrammonkénti árban igencsak eltérnek egymástól.
A mesterséges intelligencia és az IoT-érzékelők együtt képes megjósolni a csőtöréseket, optimalizálni a hálózati nyomást és valós időben csökkenteni az elosztási veszteséget.
A magyarországi ivóvízhálózat műszaki állapotát leíró számok nem hagynak kétséget: a jelenlegi felújítási ütem és a valós szükséglet közötti szakadék évtizedes alulfinanszírozás következménye.
Az idén tavasszal tapasztalható látványos tóapadásnak nem csak okológiai és turisztika következményei aggasztóak. Az alacsony vízállás az ivóvízbiztonságot is veszélyezteti a felszínen és föld alatt egyaránt.
Közép-, kelet- és dél-európai adatok, okok és következmények – a száradó kontinens valódi arca.
Magyar kutatók modellezték, hogyan hat a felújított szennyvízkezelési szabályozás az ország befogadó vizeinek minőségére – az eredmények vegyes képet mutatnak.
Kína második legnagyobb vízipari szakkiállításán, a sanghaji IE expo 2026-on járt munkatársaival Eszes Zsolt, a Water4All Zrt. vezérigazgatója. Interjúnkban tapasztalatairól kérdeztük.
Ausztrál kutatók egy újrafelhasználható, nano-méretű molekuláris kalitkákból álló abszorbenst fejlesztettek ki, amely akár 98%-os hatékonysággal távolítja el a PFAS-szennyezőket a vízből – beleértve a legnehezebben kezelhető rövid láncú változatokat is.
Egy új elemzés azt mutatja, hogy az irányított visszavonulás gyakoribb Európában, mint korábban gondoltuk, de a legtöbb projekt továbbra is kicsi, reaktív és elszakadt a tágabb éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiáktól.
Határértékeket sokszorosan meghaladó BTEX- és PAH-koncentrációkat mutattak ki a felszín alatti vízben egy oroszlányi ipari telephely szomszédságában.
Azt már látjuk, hogy a mikro- és nanoműanyagok milyen veszélyesek az emberi egészségre, így egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést, hogy vajon a vezetéken érkező ivóvíztől mennyire kell tartanunk e tekintetben.